Az első hírekkel szemben valójában nem a párt hivatalos döntéséről, hanem az FKgP budapesti szervezete kezdeményezéséről volt szó. A párt több tagja különösen is jó választásnak tartotta ekkor a róla készült film és személyes, hivatalos látogatásai miatt ismertté és népszerűvé váló Habsburg Ottót. A kisgazdapárt vezetőségében azonban visszatetszést szült, hogy a kérdésben nem a hivatalos testületek döntöttek. Habsburg Ottó az őt érintő kérdés kapcsán több interjúban is megerősítette, hogy nem zárja ki, hogy esetleg elfogadja a felkérést, de az adott kontextusban jobbnak, és hazája szempontjából hatékonyabbnak tartotta, ha az Európai Parlament keretei között tevékenykedik.
1989. október 12-i levelében egyértelműen is kifejtette, hogy nem indul mint jelölt. Ez a tény, illetve a november 26-án tartott népszavazás eredménye, amely az országgyűlési választások utáni időpontra helyezte az államfőválasztást, megváltoztatta a helyzetet. Habsburg Ottó ugyan készen állt még 1990 első hónapjaiban is, hogy egy esetleges felkérést elfogadjon, de végül hivatalos megkeresést nem kapott. A két legnagyobb pártformáció, az MDF és az SZDSZ megállapodása alapján Göncz Árpád lett az esélyes államfőjelölt, akit 1990. augusztus 3-án meg is választottak köztársasági elnöknek. A rendszerváltás időszakának gyorsan változó eseményei néhány hónap alatt Habsburg Ottó államfői jelölésének kérdését – szinte anélkül, hogy valójában hivatalos formában felkerült volna oda – le is vették a napirendről. Az utolsó magyar király fia azonban 1989 után is megőrizte magyarországi népszerűségét, és jelentős közéleti szerepet játszott az átmenet éveiben és később is, egészen 2011-ben bekövetkezett haláláig.
Fejérdy Gergely
Habsburg Ottó válaszlevele a felkérésre
Az itt közzétett dokumentum a Habsburg Ottó Alapítvány által kezelt, feldolgozás alatt álló, hagyatéki gyűjteményben található.
