A fénykép 1951 februárjában készült, egy ködös téli napon. Habsburg Ottó menyasszonyával, Szász-Meiningeni Regina hercegnővel könyvet vásárol egy Szajna-parti antikváriusnál, azaz bouquiniste-nál.
A háttérben a Notre-Dame sziluettje dereng. Victor Hugo, a párizsi székesegyházról szóló regényében arról ír, hogy „az építészet soha nem lesz többé társadalmi, egyetemes, uralkodó művészet. Az emberiség nagy költeményét, nagy építményét, nagy alkotását ezentúl nem építik, hanem nyomtatják.” A romantikus szerző az újkor hajnalán játszódó történetében a könyvekben megjelenő tudás győzelmét vizionálja az ég felé törő katedrálisokban testet öltő hit felett.
Habsburg Ottó számára a hit és a tudás elválaszthatatlanok voltak egymástól. Tisztában volt ugyanakkor azzal is, hogy mindez csak a jó emberi kapcsolatokkal és biztos családi háttérrel együtt adja meg az élet dolgaiban való tájékozódás képességét. A hidegháború fejleményeit egyre fokozódó aggodalommal és tettrekészséggel követő egykori trónörökös tárcájában jegyese fényképe látszik – Regina 2025 Vízkeresztjén lenne száz esztendős. Kettejük házassága, egyre gyarapodó családja Ottó egész pályafutása alatt biztos alapot, hátteret jelentett.
