A Közép-Európa történelme szempontjából sorsfordító Páneurópai Piknik ötlete a cívis városban született meg 1989 júniusában, a Habsburg Ottó tiszteletére adott vacsorán. Erre az eseményre emlékeztünk június 20-án a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Debreceni Képzési Központja – a legendás Arany Bika Szálló – falai között, az egykori fogadás helyszínén.
Bauer Bence, a Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója arra emlékeztette a jelenlévő fiatalokat, hogy a piknik vetette el a német újraegyesítés magvait, amely azután a vasfüggöny végleges elbontásával, a kelet-német menekültek tömeges nyugatra engedésével szökkent szárba, és végül a berlini fal lebontásával hozta meg gyümölcsét. Ugyanakkor az is igaz, vallotta be, hogy a nyugati határszélen lezajlott későbbi történések háttérbe szorították a cívis város kezdeményezését. Pedig Debrecen és Sopron egyenrangú szerepének elismerése lehetőséget kínál arra, hogy felülírjuk a nyugati–keleti, kuruc–labanc, katolikus–protestáns dichotómiák megmerevedett történeti mintázatait, és megteremtsük a századokon át vágyott magyar–magyar egyesítést.
A megyei jogú város polgármestere, Papp László köszöntőjében a magyar–német kapcsolatok múltbeli felelevenítése mellett a pozitív jelenkori példákat és a fejlődés ígéretes jövőbeli perspektíváját hangsúlyozta ki.
A következő megszólaló, Turi Gábor „történelmi mellékszereplő”-ként jellemezte önmagát. Debrecen egykori alpolgármestere a nagyszámú fiatal hallgató számára is érzékletesen idézte meg a hetvenes-nyolcvanas évek késő Kádár-kori hangulatát. Mint elmondta, abban a forrongó, a változás útjait kereső miliőben Habsburg Ottó a hiteles európaiság alternatíváját mutatta fel látogatása során, olyan konzervatívként, „aki megvalósítja azokat a reformokat, amelyekről a baloldaliak csak fecsegnek”. Azzal a gesztussal pedig, hogy az egykori trónörökös aláírta a város határában működött szovjet katonai repülőtér bezárását szorgalmazó petíciót, közvetlenül is sorsközösséget vállalt az itt lakókkal.
Prőhle Gergely, Alapítványunk igazgatója egy másik, közeli évfordulóra – Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetésére – utalva a rendszerváltás sokszereplős, kompromisszumos sajátosságát emelte ki. A fiatalokhoz szólva arra buzdította őket, hogy a történelmi analógiák révén törekedjenek mindig globális értelmezési keretekben elhelyezni az ellentétes véleményeket, mint például napjaink szuverenitás- és integrációpárti vitáit. És sose feledkezzenek meg arról, hogy szövetségesek nélkül a legnemesebb indíttatású önállósági politika is kudarcra van ítélve.
Az egyéni megszólalásokat kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen a 35 évvel ezelőtti esemény ötletgazdái – Filep Mária, Szabó Lukács és Turi Gábor válaszolták meg a kérdést: vajon 1989-ben így képzelték-e el Magyarország és Közép-Európa jövőjét. A beszélgetést Dobrowiecki Péter, az MNI kutatási vezetője moderálta.
Fotók: Mathias Corvinus Collegium Alapítvány
