1988. október 11-én II. János Pál pápa az Európai Parlament strasbourgi üléstermében mondott beszédet. Európa keresztény örökségéről, a kontinens megosztottságának meghaladásáról és az integráció elmélyítéséről beszélt. A felszólalás azonban már a bevezető szavaknál megszakadt. Ian Paisley északír európai parlamenti képviselő, egyben protestáns lelkész felállt az ülésterem hátsó részében, és kiabálva Antikrisztusnak nevezte a pápát. Tiltakozását pedig egy azonos feliratú táblával is nyomatékosította. A jelenetnek kétségkívül volt felekezeti éle, de vallásháborúnak nevezni talán túlzás: Paisley vallási töltetű politikai tiltakozásáról volt szó. Az ülést vezető Henry Plumb, az Európai Parlament brit konzervatív elnöke felszólította a képviselőt a rendzavarás befejezésére, majd, mivel ő tovább hangoskodott, kizárta az ülésről. Képviselők és teremszolgák léptek közbe, elvették a tábláját, közben papírlapok repültek, és némi dulakodás után kivezették az ülésteremből. A pápa nyugodtan kivárta a közjáték végét, majd taps közepette folytatta a beszédét.
Paisley az ülés utáni sajtótájékoztatóján azt állította, hogy katolikus képviselők bántalmazták. A Reuters aznapi tudósítása szerint arra panaszkodott, hogy megütötték, a Time későbbi beszámolója szerint pedig azt állította, hogy ököllel ütötték és alaposan elverték. Henry Plumb később sajnálatát fejezte ki, amiért a képviselők maguk vették kézbe az intézkedést, ugyanakkor kétségbe vonta, hogy Paisleyt olyan súlyosan bántalmazták volna, mint állította. Az Európai Parlament október 11-i jegyzőkönyve tömören rögzíti, hogy a rendzavarás miatt Henry Plumb kizárta a képviselőt az ülésteremből. A hivatalos feljegyzés azonban a kizárás tényén túl nem részletezi, ki és hogyan bántalmazta a képviselőt. A korabeli beszámolókban közös, hogy egyik sem nevezte meg Habsburg Ottót az ütés elkövetőjeként. A Le Monde Bernard Antony képviselőt említette: a lap szerint ő rohant Paisleyhez, hogy megüsse. A tudósítás azonban nem árulja el, célba ért-e a mozdulat.
Habsburg Ottó nem tagadta, hogy személyesen is részt vett Ian Paisley eltávolításában. Egy 1988. november 1-jén kelt beszámolójában azt írta, hogy mivel a hivatalos közbelépés nem érkezett elég gyorsan, néhány képviselőtársával együtt elvették a plakátjait, és távozásra kényszerítették. A pofont viszont nem vállalta magára. „Paisley azt állította, hogy eközben megütöttem. Ez nem igaz. Egy másik társam volt az, akitől a megérdemelt ütést kapta. Mindazonáltal közreműködtem a kidobásánál.” Közel húsz évvel később Ottó ismét felidézte az esetet: elmondása szerint három francia képviselő csatlakozott hozzá, majd közösen ragadták meg és vezették ki Paisleyt. Ez, jegyezte meg, nem volt egyszerű feladat, mert igen termetes ember volt.
Az Európai Parlament hivatalos videóarchívuma szerencsére magát a beszédet és a rendzavarás pillanatait is megőrizte. A felvételen látható, amint Ian Paisley az ülésterem hátsó részében tartja tiltakozó tábláját, környezetében pedig többen felállnak vagy hátrafordulnak. Fehér papírlapok repülnek felé, Ottó pedig a rendzavarás helyéhez siet, ahol már mások is állnak. A felvétel nem folyamatos bokszközvetítés: a kamera többször másokra vált, így a dulakodásnak nem minden mozzanatát látjuk. Amikor ismét Paisley kerül a képre, már többen veszik körül. Ottó közvetlenül a közelében áll, felé fordulva, láthatóan indulatosan beszél hozzá. Aztán egy másik képviselő mintha egy piros csomagolópapírba csomagolt valamit dobna Paisley irányába, amit elvéti a célt. Ezután egy ponton úgy tűnik, mintha Ottó és a többiek ki akarnának venni valamit Paisley kezéből. A mozdulat inkább arra utal, hogy a táblát próbálja elvenni, nem pedig arra, hogy ütésre készülne. A videó tehát alátámasztja Ottó beszámolójának lényegét: odasietett a kiabáló képviselőtársához, és másokkal együtt részt vett az eltávolításában. A kamera nem mutat meg mindent, ezért egy takarásban történt mozdulatot nem zárhatunk ki teljes bizonyossággal, arra azonban nem ad meggyőző bizonyítékot, hogy Ottó megütötte volna Paisleyt.
A forrásokat egymás mellé téve tehát megállapítható, hogy Habsburg Ottó egyértelműen közreműködött a dulakodásban, de nagy valószínűséggel az elhíresült pofon nem csattant el.
A teljes cikk az Ujkor.hu-n olvasható.
Dékány Szilveszter
