Január 23-án, a Magyar Kultúra Napjának apropóján negyedik alkalommal hívtuk meg újévköszöntő eseményünkre a közgyűjteményi területen dolgozó kollégákat, valamint a múzeumok, levéltárak, könyvtárak ügye iránt elkötelezett barátainkat, hogy bemutassuk nekik az elmúlt évben végzett szakmai tevékenységünket, és megismertessük őket gyűjteményünk gyarapodásával.
Az est házigazdájaként Prőhle Gergely köszöntötte a nagyszámú vendégsereget. Alapítványunk igazgatója emlékeztetett, hogy 2026-ban ünnepeljük az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 250. évfordulóját. Ennek kapcsán kiemelt figyelmet kívánunk szentelni azoknak a közép-európai személyiségeknek és szellemi impulzusoknak, amelyek jelentős mértékben formálták az Egyesült Államok tudományos életét, gazdaságát, a művészeteket és a közélet különböző területeit. Habsburg Ottó és kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere ebben a kontextusban is alapvető referenciapont, amely a közép-európai kulturális örökség transzatlanti jelenlétének sokrétűségét világítja meg.
Erre a gondolatra rímelt tengerentúli vendégeink meghívása. Ők ugyanis annak a neves katolikus egyetemnek, az Indiana állambeli Notre Dame Universitynek a munkatársai, amelynek Hesburgh Könyvtára őrzi John Lukacs (1924–2019) hagyatékát. Szándékunk szerint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézete a közeljövőben megállapodást köt az egyetemmel a magyar vonatkozású korpusz digitalizálásáról és kutathatóvá tételéről.
Erika Hosselkus, az egyetem könyvtárának helyettes dékánja az alapító, a legendás Theodore M. Hesburgh atya (1917–2015) szavait idézte a hallgatóságnak – „A könyvtár legyen az a hely, ahol lankadatlan az igazság iránti vágy, ahonnan világszerte támogatásra lel a szabadság és az igazságosság, ahol bátorítják a kiválóságot, és amely mindig nagyobb álmokra ösztönöz” –, majd bemutatta a fenti gondolatok alapján működő tekintélyes intézményt, feldolgozási gyakorlatát és nemzetközi jelentőségét.
Előadását kerekasztal-beszélgetés követte. Ennek során külföldi vendégeinkhez az Egyesült Államok magyar közösségeit jól ismerő két kutató, Balogh Balázs (az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjának főigazgatója) és Fülemile Ágnes (tudományos főmunkatárs, ELTE HTK Néprajztudományi Intézet, a Balassi Intézet New York-i Magyar Kulturális Központ egykori igazgatója) csatlakozott. Kocsev Bence kollégánk moderátorként arról kérdezte őket, miben látják a transzatlanti kulturális kötődések hatását, továbbélését napjaink Amerikájának eszmei-művészeti-tudományos örökségében. A tengerentúli kollégák elsősorban a családi emlékezet jelentőségét hangsúlyozták, és azokra a „kulturális nyomokra” hívták fel a figyelmet, amelyek – mint például a Hesburgh Library Dante-állománya – szigetszerűen vannak jelen az amerikai gondolkodásban. Ezeknek (is) volt köszönhető, hogy a rendszerváltást követően ugrásszerűen megélénkült az érdeklődés a közép-európai gyökerekkel rendelkező családok körében a felmenők hátrahagyott világa, írásos és tárgyi emlékei, egykori lakóhelyei iránt.
Mindehhez kulcsfontosságú a könyvekhez, nyomtatott sajtótermékekhez, tárgyakhoz való fizikai hozzáférés biztosítása: a mindenhatónak hirdetett digitalizálás ugyan nélkülözhetetlen az emlékek elérhetővé és kutathatóvá tételében, azonban összehasonlíthatatlan élményt kínál a régi könyvek kézbevétele, megsárgult újságok apróhirdetéseinek böngészése vagy egykor a dédszülők konyhájának falán függő háziáldás kibetűzése. Egy mai könyvtárnak, levéltárnak vagy gyűjteménynek az ilyesfajta kihívásokra rendszeres bemutatókkal, figyelemfelkeltő programokkal is válaszolnia kell – értettek egyet a beszélgetőpartnerek.
A kulturális transzfer kétirányúságára Balogh Balázs látványos példát említett, amikor egy – a nagy gazdasági világválság idején elnéptelenedett, ám fizikai valójában a 2010-es évekig érintetlenül fennmaradt – pennsylvaniai magyar település felméréséről és annak a közeli jövőben tervezett hazatelepítéséről osztott meg részleteket. Az egyedülálló értékkel bíró épületegyüttes a szentendrei skanzenben lesz látható, talán már 2026 őszétől.
Vendégeinket az est folyamán a Hot Jazz Band szórakoztatta. A tengerentúli szerzők művei mellett a magyar származású, de Amerikában is jelentős karriert befutott zeneszerzők – Schwartz Jenő, Romberg Zsigmond, Seress Rezső – darabjai bizonyították a transzatlanti kölcsönhatások jelenlétét a hazai és nemzetközi slágerkultúrában.
