Habsburg Ottó és testvérei, 1924
„Egyedülálló nemzet vagyunk a világban, hiszen Szent István olyan államot alapított, mely képes volt ezer esztendőn keresztül folyamatosan fennmaradni.”
– mondta Habsburg Ottó harminc évvel ezelőtt, 1994. augusztus 20-án Nagymaroson elhangzott beszédében.[1] Ezzel is jelezve, milyen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy Szent István napját Magyarországon ünnepelje. Ám amikor ezt még száműzetése okán nem tehette meg, akkor is minden évben megemlékezett az első magyar királyról, Árpád-házi Szent Istvánról.
Szent István emlékezetének tudatos ápolása az államalapító halála után rövidesen megkezdődött, amelyhez az azt követő zűrzavaros évtizedek, a trónkövetés nehézségei is megfelelő alapot teremtettek. I. László király sikereként könyvelhető el, hogy 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa szentté avatta Istvánt – Gellért, volt csanádi püspökkel és vértanúval, továbbá a fiatalon elhunyt Imre herceggel együtt. Innentől fogva az Istvánhoz kötődő Regnum Marianum-eszme miatt a dátum különös fontosságot nyert az ország katolikus önképének meghatározásában, amely aztán fokozatosan alakult át katolikus ünnepnapból állami ünneppé. XI. Ince 1686-ban az egyház egyetemes szentjei közé emelte Szent Istvánt. 1771-ben azonban XIV. Kelemen pápa rendelkezése nyomán az ünnep kikerült az egyházi naptárból, ugyanakkor szintén ő volt az, aki közben járt annak érdekében, hogy a Habsburg-Lotaringiai ház megalapítója, Mária Terézia a Szent Jobbot haza szállíthassa, és továbbra is hivatalosan ünnepelhessék a magyarok augusztus 20-át. Ferenc József az 1867-es kiegyezést követően feloldotta Szent István ünneplésének tilalmát, továbbá 1891-ben munkaszüneti nappá tette a dátumot. Az 1938-as Szent István-emlékév során az országgyűlés hivatalosan is nemzeti ünnepnapnak nyilvánította augusztus 20-át majd az államszocializmus „intermezzoját” követően az 1991. évi VIII. törvénycikk állította vissza az államalapító tiszteletére tartott nemzeti ünnepet.[2]
A Habsburg-Lotaringiai uralkodóház utolsó trónörököse, Habsburg Ottó is sok szállal kötődik e jeles naphoz. Az utolsó magyar király, IV. Károly Madeirán történt tragikus halála után a királyi család 1922-ben először Madridba, majd 1923-ban a baszkföldi Lequeitióba települt át. A száműzetésben többek között IV. Károly udvari plébánosa, Zsámboky Pál és bencés szerzetesek (Solymos Vendel, Vlasics Róbert) kaptak megbízást, hogy a kis főhercegeket magyarul tanítsák. Ez azonban nem csak magának a nyelvnek az elsajátítását jelentette, hanem a történelemoktatást és többek között a magyar ünnepnapok jelentőségének megismerését is magába foglalta.
Az Alapítványnál őrzött, feldolgozás alatt álló naplók a történéseket napi szinten bemutató primer források a császári és királyi család száműzetésben töltött éveiről, amelyek részletesen beszámolnak a gyerekek mindennapjairól, betekintést nyújtva a Szent István-napi előkészületekbe. További különlegességet jelent, hogy e dokumentumokat nem pusztán egy kéz formálta: többet a család egyik legbizalmasabb támogatója, gróf Heinrich August von Degenfeld-Schonburg írt, számos naplót pedig az egyik nevelőnő, Marie-Therese Korff Schmising-Kerssenbrock grófnő („Korffi”) vezetett.
Az egyik, Heinrich Degenfeld-Schonburg által írt, 1924-es napló is őriz részleteket a Lequeitióban töltött augusztus 20-áról. A száz évvel ezelőtt tartott Szent István-nap alkalmából tanáruk, Solymos Vendel magyar egyházi énekeket tanított a trónörökösnek és testvéreinek, amelyeket már két nappal korábban elkezdtek gyakorolni. Az ünnepnapon a szentmise keretén belül énekelték a magyar dalokat, amelyet Solymos atya harmóniummal kísért.[3]
Habsburg Ottó és Solymos Vendel, 1930 |
Az évek alatt a gyerekek számára szokássá lett a Szent István-napi éneklés magyar nyelven. Erről tanúskodik az egyik udvarhölgy, Viktoria von Mensdorff-Pouilly 1928. augusztus 20-i naplóbejegyzése is: „A felségek Szent István tiszteletére a hazáért és magukért szentáldozáshoz járultak, emellett Andlau atya prédikált. A szentmisén magyar dalokat énekeltek, amiket már az előző két nap során szorgalmasan gyakoroltak, és Őfelsége [Ottó – M. P.] különösen is jól tudott.”[4]
Habsburg Ottó – nevelésének is köszönhetően – jól felismerte az ünnep helyét a magyar identitásban. Későbbi, magyar levelezései alapján tudjuk, hogy a rendszerváltozás után gyakorta megjelent a budapesti Szent Jobb-körmeneteken, illetve eleget téve több meghívásnak is, részt vett magyar települések ez alkalomból szervezett ünnepségein.[5] Ez természetesen összefüggött azzal, hogy Habsburg Ottó számára Szent István nem csak egy szentet, magyar királyi precedenst, hanem egyfajta programadót is jelentett. István úgy erősítette meg a Magyar Királyságot, hogy azt a nyugati, latin keresztény közösségbe vezette. Ez megegyezett Ottó azon 1980-as, 1990-es évekbeli törekvésével, hogy Magyarország a nyugati, demokratikus, keresztény értékeket védelmező európai közösség részeként nyerje vissza szuverenitását.
A harmincöt évvel ezelőtt, Habsburg Ottó fővédnökségével megrendezett, a vasfüggöny lebontásához vezető Páneurópai Piknik időpontja sem véletlenül esett augusztus 19-ére. Az osztrák-magyar határ áttörése 1989. augusztus 20-án egy új korszak nyitánya volt az európai népek történetében, ami elősegítette Magyarország visszatérését is arra az útra, amit Szent István mintegy ezeréves politikai krédójával kijelölt.
Matolcsi Péter
[1] Idézet Habsburg Ottó Nagymaroson elhangzott beszédéből, 1994. augusztus 20-án. Sz. n.: Ápoljuk a szent király örökségét, a hitet és a magyarságot! Nagymarosi Hírek, 1994.09.01. 1.
[2] Szőts Zoltán Oszkár: Augusztus 20. jelentésváltozásai – az ünnep története 1038-tól napjainkig. Újkor.hu. 2022. augusztus 20. (Forrás: https://ujkor.hu/content/augusztus-20-jelentesvaltozasai-az-unnep-tortenete-1038-tol-napjainkig. Utoljára elérve ekkor: 2024.08.10.)
[3] „Heute, am Tage des hl. Stephan, empfingen S.M. u. Erzhg. Robert die hl. Kommunion während der von P. Solymos um 8h celebrierter hl. Messe. – Um 9h las P. Andlau die hl. Messe, während derselben wurden ungarische Lieder gesungen, P. Solymos spielte am Harmonium.” – HOAL I-1-d-35 1924. május 6 – augusztus 20.
[4] „Die Hoheiten opferten die hl Comunion auf zu Ehren des hl. Stefan für die Heimat und für sich, so auch die hl Messe mit einer Predigt von Pater Andlau. In der hl Messe wurden Ung. Lieder gesungen die schon in den 2 letzten Tagen fleißig geübt werden u besonders S.M. gut kannte.” – HOAL I-1-d-40 1928. augusztus 19. – 1928. október 6.
[5] A cikk bevezetőgondolatának eseményén túl, például Tiszaújváros Önkormányzata 1995 és 2006 között számos alkalommal meghívta az augusztus 20-ai ünnepségekre a város díszpolgárságát elnyerő Ottót (HOAL I-2-c-Farkas Zoltán)
