Habsburg Ottó, a trónörökösből lett politikus, egész életében a keresztény értékeken nyugvó, határokon átívelő együttműködés elkötelezett híve maradt. Úgy vélte, az egységes Európa nem a nemzeti identitások háttérbe szorítását, hanem azok megerősítését szolgálja. E meggyőződésében kiemelt része volt a kereszténydemokrata irányzatoknak, amelyek képesek voltak összekapcsolni a múlt tapasztalatait a jövő kihívásaival, hidat teremtve nemzet és kontinens között.

Az olasz kereszténydemokrácia 20. század második felében ennek az eszmények az egyik legmarkánsabb példájává vált. A II. világháború utáni politikai újjáépítésben kulcsszerepet vállaló párt, élén Alcide De Gasperivel, nemcsak belpolitikai stabilitást teremtett, hanem az európai egységtörekvések elindításában is meghatározóvá tényezővé lépett elő. A katolikus társadalmi tanításra építve olyan kormányzati gyakorlatot alakítottak ki, amely a személy méltóságát, a közjó előmozdítását, valamint a szolidaritás és szubszidiaritás elvét helyezte előtérbe. Ezek a szellemi alapok a hazájuk jogállami konszolidációján túl a kontinentális kooperáció értékorientált fejlődéséhez is irányt mutattak. Olaszország így vált az integráció egyik mozgatórugójává, példát mutatva arra, miként lehet a történelmi törésekből új, közös jövőt építeni.

Bár más történelmi pályán, Magyarország kereszténydemokrata hagyománya szintén az európai eszmében találta meg politikai és erkölcsi küldetését. A rendszerváltozást követően az uniós csatlakozás egyszerre jelentett stratégiai célt és világos értékvállalást – összhangban azokkal az alapelvekkel, amelyeket Habsburg Ottó képviselt. Az olasz és magyar tapasztalatok összevetése alkalmat kínál arra, hogy újraértékeljük a kereszténydemokrácia szerepét egy olyan Európában, ahol a kollektív alapok megőrzése és megszilárdítása ma is elsődleges feladat.

Program

15.00 – 15.15    Köszöntők

Prőhle Gergely, igazgató, Habsburg Ottó Alapítvány, programigazgató, John Lukacs Intézet

Győri Enikő, európai parlamenti képviselő, korábbi római magyar nagykövet

15.15 – 16.15    Az olasz kereszténydemokrácia és az európai egység kialakulása I.

Michael Gehler, igazgató, a Hildesheimi Egyetem Történettudományi Intézete
A kereszténydemokrácia és Európa építése: az olasz hozzájárulás

Anna Vincenzi, a modern európai történelem adjunktusa, Hillsdale College
Az olasz kereszténydemokrácia kezdetei, valamint Luigi Sturzo gondolkodásának és hatásának jelentősége

Jacopo Cellini, kutató, az Európai Egyetemi Intézet (EUI) Európai Unió Történeti Levéltára
A Habsburg Monarchiától az egységes Európáig: Alcide De Gasperi európai víziója

16.15 – 16.30    Kávészünet

16.30 – 17.30    Az olasz kereszténydemokrácia és az európai egység kialakulása II.

Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke
A magyar kereszténydemokrácia nemzetközi kapcsolatai

Paolo Alli, főtitkár, Alcide De Gasperi Intézet
Az európai projekt formálása: De Gasperi tanulságai a mai Európa számára

Andreides Gábor, tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága
„A templomban De Gasperi Istennel, Andreotti pedig a papokkal beszélt”: De Gasperi öröksége Giulio Andreotti politikájában

17.30 – 17.45    Kávészünet

17.45 – 19.00    Panelbeszélgetés: Olaszország helye Európában – örökség és kortárs nézőpontok

Rocco Buttiglione, korábbi olasz miniszter, az Edith Stein Filozófiai Intézet professzora

Pál József, irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem Olasz Tanszékének vezetője

Anna Vincenzi, a modern európai történelem adjunktusa, Hillsdale College

Moderátor: Győri Enikő, európai parlamenti képviselő, korábbi római magyar nagykövet

18.30                   Fogadás

A konferencia olasz, angol és magyar nyelven zajlik, szinkrontolmácsolást biztosítunk.

Szeretettel várjuk!