Az alkalomra Erőss Réka, a Máltai Szuverén Lovagrend minisztertanácsosa – 2020 óta a Zita királyné boldoggá avatásáért közbenjáró budapesti imakör létrehozója és vezetője –, valamint Philippe Pellet, az NKE Vallás és Társadalom Kutatóintézet kutatója, illetve Marguerite de Feydeau, Zita királyné tisztelője kísérte el.
Jacques Olivier atya a Szent Péter Papi Testvériség (FSSP) tagja, aki 2024-ben kapta posztulátori kinevezését az utolsó magyar királyné ügyének előmozdítására. Habsburg Ottó édesanyja 30 évesen vesztette el férjét. Nyolc gyermeket nevelt fel, és 97 éves korában hunyt el, 1989-ben. Boldoggá avatása először Szent II. János Pál pápa részéről merült fel. A néhai pápa IV. Károly 2004-ben lezajlott boldoggá avatása után szorgalmazta az azonos eljárás megkezdését a császár- és királyné életútja kapcsán. A folyamatot hivatalosan a Le Mans-i püspök indította el Franciaországban, 2009-ben. A hagyományokkal ellentétben azért itt került erre sor, mert az egykori királyné az egyházmegye területén található solesmes-i bencés apátság oblátája, vagyis szoros világi elkötelezettje volt.
A boldoggá avatási processzus jelenleg a vizsgálati szakaszban tart, amikor a jelölt életútjával kapcsolatos valamennyi fellelhető információt igyekeznek összerendezni. Olivier atya megosztotta velünk: az ő feladata nem annak megállapítása, hogy Zita királyné boldoggá avatható-e vagy sem, hanem az, hogy a lehető legtöbb anyagot gyűjtse egybe annak érdekében, hogy az erre a célra felállított egyházi testület a szükséges ismeretek birtokában hozhassa meg döntését. Ebből kifolyólag Alapítványunk segítségét is kérte, hogy amennyiben őrzünk a hajdanvolt uralkodóné által írt leveleket vagy iratokat, bocsássuk azok másolatait a boldoggá avatással foglalkozó történész testület rendelkezésére – amennyiben ahhoz a Hozzáférési Bizottság is hozzájárul. Fejérdy Gergely igazgatóhelyettes ígéretet tett, hogy segítségükre leszünk a munkájukban.
