Az egyik legpatinásabb német politikai lap munkatársa egészoldalas írásban mutatja be Alapítványunkat a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung húsvéti számában. Habsburg Ottó életútjának felvázolásán túl – amelyben a kontinensünk egységének eszméje érdekében tett több évtizedes erőfeszítései kapják a legnagyobb hangsúlyt – Löwenstein a politikus hagyatékának sorsáról oszt meg részleteket.
Arra a kézenfekvő kérdésre, hogy a történeti és politológiai szempontból egyaránt felbecsülhetetlen értékű kordokumentum-korpusz miért éppen Magyarországon lelt otthonra, az újságíró az alábbi provokatív választ adja: mivel a családnak nem voltak meg hozzá a kellő eszközei, a CSU pedig nem találta azt elég fontosnak – és mert Ausztria Habsburgokhoz fűződő viszonya a mai napig ellentmondásokkal terhes –, nem csoda, hogy a hagyaték feldolgozása (és felhasználása) tekintetében határozott elképzeléssel bíró magyar miniszterelnök „csapott le” a lehetőségre, és ajánlotta fel az örökösöknek a Magyar Országgyűlés által aztán 2016-ban egyhangúan elfogadott törvényben lefektetett konstrukciót. Amelynek nem elhanyagolható szimbolikus eleme az is, hogy az Alapítvány a Budavári Palotában nyer végleges elhelyezést a közeljövőben. A család által „visszautasíthatatlan ajánlatként” értékelt vízió így szorította háttérbe az alsó-ausztriai St. Pölten és Klosterneuburg, vagy az osztrák közgazdasági iskola számos jelentős tagjának hagyatékát gondozó kaliforniai Stanford University ugyancsak felmerült alternatíváját – hivatkozik Löwenstein a jelenlegi családfő, Habsburg Károly szavaira.
Édesapja egész életében meghatározóak voltak a magyar kötődések. A Mátyás-templombeli koronázástól (1916 decembere) és a Monarchia végnapjaiban Gödöllőn eltöltött napoktól (1918 ősze) a száműzetés éveinek pannonhalmi bencés szerzetestanárain és a magyar érettségi vizsgán át (1930), évtizedekkel később a vasfüggöny lebontásásában és a rendszerváltásban (1989/90) – méltó záróakkordként pedig hazánk európai uniós csatlakozásában (2004) – játszott szerepét figyelembe véve Habsburg Ottó 20. és 21. századi történelmünk megkerülhetetlen alakja.
„Mindez elsősorban a modern Magyarországról szól” – hangsúlyozza Prőhle Gergely is, az Alapítvány igazgatója. És hozzáfűzi: névadónk gondolkodásában Közép-Európa és a Habsburg család mintegy 800 éves története fonódik szétszálazhatatlanul össze; egy olyan eszmei-politikai szőttesben, amelyben a birodalmi gondolat világpolitikai horizontja és a régiónk népeit és nemzeteit értékhordozó közösségekként tételező szemlélet árnyalatai harmonikusan egészítik ki egymást.
A teljes cikk ide kattintva olvasható.
