A fénykép 1942–43 fordulóján készült az Egyesült Államokban. Habsburg Ottó két fivérével – jobbján Rudolffal, balján Károly Lajossal – sítúrázik. Mozgalmas éven vannak túl. A fiatal trónörökös nemcsak követi a háborús eseményeket, hanem már a világégés utáni rendezés lehetősége foglalkoztatja. Kállay Miklós miniszterelnök visszaemlékezésében olvashatjuk: „Elsősorban Ottó főherceg érdeme, hogy sikerült felkeltenie a magyarkérdés iránt Roosevelt elnök érdeklődését, akivel többször is tárgyalt, és határozott érdeklődést tapasztalt részéről. (…) Ottó átküldte informálásunkra Lisszabonba öccsét, Károly Lajost…” Ebben az időszakban válik egyre világosabbá, hogy a hatalomba való visszatérésre nincs esélye, az európai államok együttműködésének előmozdításában viszont komoly politikai lehetőséget lát. Mély hite az evilági hatalmat amúgy is viszonylagossá teszi, valahogy úgy, ahogy a napkeleti bölcsek, háromkirályok tudtak leborulni a jászolban fekvő kisded előtt, átélve Jézus születésének örömét, jelentőségét.