Erik von Kuehnelt-Leddihn katolikus osztrák értelmiségi családba született. Hamar megmutatkozott kivételes nyelvtehetsége: élete során nyolc nyelven – köztük magyarul, oroszul és japánul – volt képes szóban is kifejezni magát, további tizenegyen olvasott.[1] Már tizenhat évesen cikkeket írt a londoni The Spectator-ba. A Bécsi Egyetemen jogot hallgatott, majd húszévesen Budapestre jött, és a magyar főváros egyetemén politikatudományi órákat vett fel. 1930 és 1931 során a Magyarság című lap megbízásából két ízben járt a Szovjetunióban, élményeiről cikksorozatban, hazatérve előadásokon számolt be.[2] Írásai a következő években katolikus lapok (Korunk Szava, Magyar Kultúra) hasábjain tűntek fel. Mindezidáig egyetlen magyar nyelvű könyve ekkor látott napvilágot – témáját és szellemiségét tekintve nem meglepő módon – az újkatolikus mozgalom folyóiratának könyvsorozatában;[3] ezt mintegy féltucat külföldi kiadás követte. 1935-től Bécsben teológiai kurzusokra járt, miközben politikatudományi doktorátusán dolgozott, amelyet 1936-ban védett meg Budapesten.[4]
1937 és 1947 között az Egyesült Államokban tanított. Újságíróként megjárta a polgárháborús Spanyolországot. A világháború befejezésekor a philadelphiai Chestnut Hill College-ban dolgozott, ahol hazatérte után katedráját John Lukacs vette át. 1947-ben családjával egy Innsbruck melletti faluban telepedett le, ez azonban nem jelentett szakítást korábbi életmódjával. A következő évtizedekben bejárta a világot: öt kontinens mintegy 80 országában fordult meg – sokban több alkalommal is –, eljutott az USA valamennyi államába.
A kritikusai által egybehangzóan főművének tekintett, angol nyelven 1952-ben megjelent Liberty or Equality [Szabadság vagy egyenlőség] című munkájával egy csapásra a tengerentúlon formálódó konzervatív tábor megkerülhetetlen alakjává vált. Edwin J. Feulner, a The Heritage Foundation későbbi elnöke így emlékezett az intellektuális találkozásra: „1959-ben, fiatalemberként olvastam Erik von Kuehnelt-Leddihn Liberty or Equality című művét, és életem egyik legmeghatározóbb könyvének bizonyult.”[5]
Leddihn amellett érvel, hogy a címben jelzett két fogalom összeegyeztethetetlen egymással: minél szélesebb körben jutnak érvényre egy társadalomban a demokratikus elvek – válik egy közösség tömegdemokráciává –, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a többség véleménye elnyomja a kisebbségi véleményeket, érdekeket. A demokrácia a jogegyenlőség megteremtése révén óhatatlanul politikai, kulturális, végső soron pedig etikai következményeket von magával – egalitárius jellege miatt pedig ellentétbe kerül olyan értékekkel, amely egyének vagy társadalmi csoportok a szabadság kifejeződéseként élnek meg. A szerző igyekszik elhelyezni a problémát a politikai irányzatok, kormányzati formák és eszmetörténeti iskolák erőterében, könyve záró fejezeteiben pedig a protestantizmus hatástörténetét vizsgálja a nemzetiszocializmus forrásvidékén.
Russell Kirk 1953-as könyvével, a The Conservative Mind-dal együtt talán ez a mű inspirálta leginkább a következő évtizedek amerikai politikaelméleti gondolkodását, készítette elő a hetvenes évek végének nagypolitikai fordulatát. (A Liberty… 1993-as kiadásához Kirk írt előszót.) 1955-ben William F. Buckley Jr. meghívta Leddihnt az induló National Review-hoz, a munkakapcsolat a konzervatív hetilappal több mint három évtizeden át fennmaradt.
Szerteágazó tevékenységét a hatvanas években ő maga így írta le:
HOAL176
Értelmiségi kapcsolati hálója Habsburg Ottóéval vetekszik, jelentős hányadában megegyezik vele. Kettejük levelezése közel félévszázadot fog át. Az említett amerikai gondolkodókon kívül olyan európaiakkal, vagy európai hátterű kiválóságokkal ápolt barátságot, mint Friedrich von Hayek, Ludwig von Mises, Wilhelm Röpke, Alexander Rüstow, Ernst Jünger. 1947-es alapításától fogva részt vett a Mont Pelerin Society találkozóin; a 80-as, 90-es években az Acton Institute és a Mises Institute kutatójaként (is) dolgozott.
Kapcsolata Habsburg Ottóval
A családfáját a középkorig visszavezető lovag, az Osztrák–Magyar Monarchiában született Kuehnelt-Leddihn élete végéig hű maradt a monarchia eszményéhez. A királyság transzcendens eredetét hangsúlyozó, a kevesek hatalmán nyugvó arisztokratikus kormányzást támogató, az egyetemesség igényéről soha meg nem feledkező osztrák katolicizmus elemei már a 20. században is anakronisztikusnak tűn(het)tek, az ő eszmerendszerében mégis koherens, harmonikus egységet alkotnak. Érhető tehát szimpátiája a császári trón utolsó örökösének személye iránt, és elköteleződése Habsburg Ottó elvei mellett, hogy az európai nemzetek szellemi-politikai egységét keresztény alapokon valósítsák meg. Alapítványunk őrzi kettejük levélváltásának 1953 és 1998 között keletkezett dokumentumait. Ezekből tökéletes nézetazonosság, bajtársi-baráti viszony, családjaik közötti szoros nexus olvasható ki. Alább közöljük korrespondanciájuk egyik, Leddihn lendületes kézírásával papírra vetett darabját:
HOAL175
Munkakapcsolatuk a hetvenes években, ha lehet, még szorosabbá vált, amikor Leddihn rendszeresen jelentkezett írásokkal a Zeitbühne című folyóiratban, majd 1980-tól annak utódlapjában, az Europa-ban.
A fentieken kívül gyűjteményünkben található néhány, a szerző összetéveszthetetlen betűivel Habsburg Ottónak dedikált kötetet. Ezek részben magyar nyelven íródtak:
Élete végéig aktívan dolgozott, sikerült pontot tennie monumentális, ezeroldalas önéletírása végére.[6] Három legnagyobb hatásúnak tartott könyve – a háború alatt Francis Stuart Campbell álnéven írt The Menace of the Herd, a Liberty or Equality, valamint a Leftism – hozzáférhető a világhálón.[7]
Magyarországi recepciója
Neve a háború után idehaza évtizedekig nem jelent meg nyomtatásban, magyar nyelvű sajtótermékben csak emigráns lapok (Új Európa, Mérleg, Bécsi Napló) olvasói találkozhattak vele. 1990-ben ugyan három előadást is tartott Budapesten,[8] ám azok – a rendszerváltás lázában, néhány nappal a szabadon választott Magyar Országgyűlés megalakulását követően – visszhangtalanok maradtak. Életművét csak lassan fedezik fel. Ezen a téren elsősorban Megadja Gábor és Pető Zoltán kutatásait illeti köszönet.
Reméljük, hogy írásunk felkeltette az érdeklődésüket Erik von Kuehnelt-Leddihn kevéssé ismert életműve iránt. Archívumunk anyagának feldolgozása nyomán hamarosan újabb részleteket közlünk Habsburg Ottóval való kapcsolatáról, valamint hozzájárulásáról az európai és amerikai politológiához és eszmetörténethez.
Vasbányai Ferenc
Ajánló bibliográfia
Megadja Gábor: Szabadság vagy demokrácia? A modern demokratizmus és a totalitarizmus problémája Kühnelt-Leddihn politikai filozófiájában. Kommentár, 2008, 1, 64–76.
Uő: Erich von Kühnelt-Leddihn és Amerika. Századvég, 2011, 3, 127–137.;
Uő: A demokrácia liberális kritikája. 1–2. Erik von Kuehnelt-Leddihn, Kolnai Aurél, Hannah Arendt és Eric Voegelin. Magyar Szemle, 2017, 1/2, 60–65. és 3/4, 55–63.;
Nyirkos Tamás: Szekularizáció és politikai teológiák. Századvég, 2017, 4, 109–122.
Pető Zoltán: Egy reakciós „liberális” a 20. században. Erik von Kuehnelt-Leddihn politikai filozófiája. Ludovika Kiadó, Budapest, 2021.
[1] A források ellentmondásosak a pontos adatokat illetően.
[2] Az utak nem voltak veszélytelenek, merényletet mégis a pesti Duna-parton kíséreltek meg ellene (Magyarság, 1930. október 18., 11.).
[3] Jezsuiták, nyárspolgárok, bolsevikik. Ford. Früchtl Ede. Pázmány Péter Irodalmi Társaság, Budapest, 1933 (Vigilia-könyvek)
[4] Disszertációját Anglia belső krízise címmel írta.
[5] A mű 1993-as kiadásának hátsó borítóján olvasható idézet.
[6] Weltweite Kirche. Begegnungen und Erfahrungen in sechs Kontinenten 1909–1999. Christiana-Verlag, Stein am Rhein, 2000.
[7] Francis Stuart Campbell: The Menace of the Herd or Procrustes at Large (Bruce Publishing, Milwaukee, 1943), Liberty or Equality. The Challenge of Our Time (Caxton Printers, Caldwell, Idaho, 1952), Leftism: from de Sade and Marx to Hitler and Marcuse (Arlington House, New Rochelle, New York, 1974; második kiadása módosított alcímmel: Leftism Revisited: from de Sade and Marx to Hitler und Pol Pot. Gateway, Washington D.C., 1990).
[8] Az Osztrák Intézetben május 8-án Európa küldetéséről beszélt, két nappal később a Ráday Intézetben Lutherről, 14-én az MTA Történettudományi Intézetében Marxról tartott előadást (Magyar Nemzet, 1990. május 8., 8.).
