Zászlófelvonás. A 10 új csatlakozó tagállam köszöntése az Európai Unióban. Strasbourg, 2004
(Fotó: European Parliament, Multimedia Centre)
Az egykori trónörökös úgy vélte, hogy az uniós csatlakozással Magyarország visszakapcsolódhat a nyugati civilizáció vérkeringésébe, ahová mindig is tartozott. Habsburg Ottó számára fel sem merült más alternatíva. Ő már a páneurópai mozgalom tagjaként – 1973-tól annak elnökeként –, 1979 és 1999 között az Európai Parlamentnek a bajorországi CSU színeiben mandátumot nyert képviselőjeként rendszeresen kiállt Magyarországért.
Még a vasfüggöny leomlása előtt a strasbourgi ülésteremben többször is felszólalt magyar nyelven, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy „van egy nyelv és egy nemzet, amelynek jogosan ott lenne a helye ezen Európai Parlament soraiban”.[1] Az egykori trónörökös Magyarország uniós felkészülését is szorosan nyomon követte, 1987 és 1989 között, mint az Európai Parlament kelet-európai kapcsolatokért felelős küldöttségének alelnöke. Ebben a feladatkörében szerepet játszott abban, hogy Magyarország 1988. szeptember 26-án – a keleti blokk országai közül elsőként – diplomáciai kapcsolatokat létesíthetett az Európai Gazdasági Közösséggel.[2] Az 1989 nyarán újraválasztott Habsburg Ottó 1994-ig az Európai Parlament hazánkkal tárgyalásokat folytató felelős küldöttségének elnöke, majd 1999-ig, képviselőségének utolsó öt évében az Európai Unió Interparlamentáris Bizottsága és a Magyar Országgyűlés Európai Uniós Bizottsága közös grémiumának elnöke, majd alelnöke volt.
Az egykori trónörökös 1989 októberében Strassburgban és Brüsszelben például azért fáradozott, hogy pénzügyi segélyt szerezzen Lengyelországnak és Magyarországnak. Ebben az időben szültetett feljegyzéseiből idézünk: „Nézetem szerint skandalum, hogy jelenleg 12,5 milliárd ECU-t osztunk szét segélyként a loméi egyezményben érintett államok, vagyis afrikai, karibi és csendes-óceáni államok között, miközben a bürokrácia már akkor is tiltakozik, ha 300 milliót adunk Magyarországnak és Lengyelországnak összesen.”[3]
Ottóban fel sem merült, hogy a Kárpát-medence számára lenne más megnyugtató alternatíva, mint az euroatlanti integráció. 1999-ben fontos és elengedhetetlen lépésnek titulálta Magyarország NATO-csatlakozását. A 25 évvel ezelőtt megtörtént eseménnyel kapcsolatban így nyilatkozott a magyar sajtóban: „Nagyon előnyös számunkra, hogy ez megtörtént, és én nagyon örültem a magyar nép bölcsességének, hogy ezt ilyen arányban fogadták el a népszavazáson.”[4]
Mindvégig kitartóan dolgozott régiónk országainak európai integrációjáért. Többször is elégedetlenségének adott hangot, hogy az európai uniós csatlakozás a régi tagállamok akadékoskodása miatt lassabban halad, mint kellene, és örömmel fogadta, amikor 2002-ben sikeresen lezárultak a tárgyalások.
A Magyar Országgyűlésben az Európai Közösségi Ügyek Bizottságának jogutódjaként 1994. június 28-án megalakult Európai Integrációs Bizottsággal is szoros együttműködést tudott kialakítani, aminek elnöke a későbbi miniszterelnök, Orbán Viktor lett. A magyar politikus Habsburg Ottót levélben értesítette erről a kinevezésről, reményét fejezve ki, hogy 1994-ben újra választja az Európai Parlament az egykori trónörököst, a magyar kapcsolatok delegációja elnökének, és így együtt dolgozhatnak a jövőben.[5] Ez a kívánság teljesült. Habsburg Ottó még egy ciklusra foglalkozhatott a magyar uniós csatlakozás ügyével. Rendszeresek voltak a hivatalos találkozások és levélváltások, amelyben többek között az Országgyűlés Európai Integrációs Bizottságának a titkára, Győri Enikő, későbbi nagykövet és Európai Parlamenti képviselő is fontos szerepet vállalt. Habsburg Ottó 1998-ban levélben értesítette, az akkor már miniszterelnök, Orbán Viktort, hogy újabb európai parlamenti mandátumot orvosai tanácsára, 86 évesen már nem vállal. 1999-ben pedig a magyar kormányfőnek ezt írta: Ígérni akarom Önnek, hogy amit a jövőben tehetek, meg lesz téve úgy, mint a múltban, hogy hazánk minél előbb az Európai Unió teljesjogú tagja legyen. Eddigi együttműködésünkből tudom, hogy az Önnek is szívügye, és remélem, hogy éppen miniszterelnöki vezetése alatt ez a lépés meg is történik.[6]
Az egykori trónörökös tisztában volt a történelmi múltban gyökerező magyar aggodalmakkal, de ezeket mindig igyekezett eloszlatni. Amikor bármely fórumon felmerült, hogy a függetlenségét frissen elnyert Magyarország az uniós csatlakozással nemzeti identitásának megőrzését és szabadságát veszélyeztetheti, Habsburg Ottó erőteljesen cáfolta ezeket a kijelentéseket. 2002-ben, a BBC-nek adott interjújában például ezt mondta: „Nem tartom reálisnak azt, hogy az európai uniós csatlakozással csorbulna majd az új tagállamok nemzeti identitása. Azért nem tartom reálisnak, mert ismerem először is a magyar emigrációt. A többség megtartotta magyarságát. Voltak persze, akik elveszítették. Ez érthető, mert a mi nyelvünk nem könnyű, ha sokat beszélnek angolul, a végén könnyebb angolul megszólalni, mint magyarul. Ezen kívül van egy másik ok: a mi nyelvünk fellegvár. Ha visszatekintünk a történelemre, az Ázsiából érkezett nemzetségek közül mi voltunk az egyedüli nemzet, amely megmaradt, méghozzá éppen azért, mert megtartottuk a kultúránkat, és megtelepedtünk Európában – ezt Szent István királynak köszönhetjük. Magyarország kezdettől fogva nyugati ország volt, és fennmaradt annak ellenére, hogy sokszor irtották a mi nemzetünket és csak nagyon kevés magyar maradt. Tisztavérű magyar alig maradt, de asszimiláltunk másokat. Kossuth sem volt színtiszta magyar, ő is szláv volt, és Petőfi Sándor is szláv volt. Ez pedig azt mutatja, hogy bízhatunk a jövőben.”
Habsburg Ottó fontosnak tartotta, hogy Magyarország felkészült képviselőkkel lépjen be az Európai Unióba. 2003 márciusában a magyar Országgyűlés akkori elnökasszonyának, Szili Katalinnak a következőket írta: „ha volna rá szükség magánbeszélgetésekben az eljövendő képviselőknek [értsd: EP-képviselőknek], talán hasznos, tanácsokat adhatnék. Ez az ajánlatom azért van, mert érzem, hogy milyen nagy súlya lehet a magyarságnak a jövőben az Európai Parlamentben, és mennyit kell tennünk azért, hogy ez tényleg megvalósuljon. A legjobb példa ebből a szempontból a múlt év november 19-e volt, amikor hála Istennek a mi képviselőink kiválóan vonultak be az Európai Parlamentbe, és ott nagyon jól szerepeltek, míg a csehek olyan gyengén szerepeltek, hogy még ma is beszélnek arról, hogy milyen rosszak voltak.”[7]
Habsburg Ottó 2004 első hónapjaiban számos magyar településen megfordult, ahol az európai uniós csatlakozás kapcsán fontos megállapításokat, tanácsokat fogalmazott meg, amelyek nemegyszer ma is megfontolásra érdemesek. Így mindenekelőtt visszatérően hangsúlyozta, hogy a csatlakozás legfontosabb eredménye, hogy biztonságot ad. Véleménye szerint egy 400 milliós közösséghez való tartozás megfelelő védelmet nyújt. Hangoztatta, hogy a külső veszélyek, különösen a kiszámíthatatlan, diktatúrára hajlamos Oroszország közelségében, fontos az uniós tagság. Beszédeinek rendszeresen fordulata volt: „a csatlakozás nem gazdasági, hanem biztonsági kérdés.”[8]
Habsburg Ottó: A Magyar-Osztrák Monarchia és az Európai Unió, 1997
Gyakran tért vissza arra is, hogy a 15 milliós magyar nemzet kultúráját fenntartani és megerősíteni a határok „ellégiesítésével” lehet, mert nincs esély azok tényleges megváltoztatására. Hangsúlyozta, hogy „a csatlakozással megvalósulhat a nemzet egysége. A trianoni katasztrófa után összeforrhat a magyarság, egységes lehet ismét a Duna-medence (…) Nem lesz minden olyan, mint 1914 előtt, de a magyarság lehetőséget kapott, hogy megmaradjon, megtarthassa nyelvét.”[9] Számtalanszor elmondta: „Magyarország a Duna-medence szíve. De ez felelősség is, nem csak büszkeség.” [10] Ez utóbbi megállapításával összefüggésben az egykori trónörökös elsősorban a magyarokra háruló feladatot emelte ki, mert segíteniük kell „történelmi partnereinknek”, a horvátoknak és a románoknak is bejutni az Unióba.
Habsburg Ottó az uniós csatlakozás kapcsán azt tanácsolta, hogy az új tagországok fektessenek hangsúlyt az idegen nyelvek ismeretére. Az első magyarországi európai parlamenti választások közeledtével, 2004 májusában Székesfehérváron mondott beszédében kijelentette: „Javaslom, hogy több nyelvet beszélő politikusokat válasszunk. Huszonöt éves tapasztalatom szerint ugyanis azt, aki mindenkivel tud beszélni, mindenki «saját földijeként» kezeli, s így sokkal könnyebb Magyarország érdekeit képviselni.”[11] Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy „legyünk hazafiak, de mindenekelőtt magyarok, mert aki nem jó magyar ember, nem lehet jó európai sem.”[12]
2004-ben a 92 éves egykori trónörökös nem titkolta, hogy lesznek nehézségek is a csatlakozás után, de úgy vélte, hogy az uniós tagság hosszú távon Magyarország felemelkedését hozza. Figyelmeztetett továbbá, hogy a nemzet „ne hagyja eluralkodni a hungaropesszimizmust, mert a történelem már bizonyította, hogy nincs az az erő, amely kiirthatná a magyar szellemet”. Ebben a korszakban elmondott beszédeinek refrénje is ez lett: „adjuk fel végre hungaropesszimizmusunkat, s legyünk bátran optimisták, bizakodóak.”[13]
Ezt a bíztatást húsz évvel uniós csatlakozásunk után ma is szem előtt tarthatjuk, akárcsak Habsburg Ottó két évtizeddel ezelőtt megfogalmazott, itt felelevenített kijelentéseit és tanácsait.
Fejérdy Gergely
[1] Habsburg Ottó Alapítvány, Habsburg Ottó Gyűjtemény, HOAL I-2-c-Bánó Attila, Pöcking, 1995. július 17. (Habsburg Ottó válaszai Bánó Attila újságíró kérdéseire a Reform című magyar heti hírmagazin részére.)
[2] Baier, Stefan – Demmerle, Eva: Habsburg Ottó élete. Európa, Budapest, 2003, 450, 452.
[3] Uo. 468.
[4] „Én vagyok a magyar ügyek előadója.” Tapolcai beszélgetés Habsburg Ottóval. Déli Hírlap, 1999. március 25.
[5] HOAL I-2-c-Orbán Viktor, Budapest, 1994. július 25.
[6] Uo.: Pöcking, 1999. január 11.
[7] HOAL I-2-c-Szili Katalin, Pöcking, 2003. március 27.
[8] Rákosi Gusztáv: Kis folyósokon nagy dolgok dőlnek el. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke Paksra látogatott. Tolnai Népújság, 2004. január 26., 5.
[9] Magyarország – a hadak útjának közepe, Kárpát-medence szíve. Hídlap, 2004. január 27., 4.
[10] Nagy Márta: „Felelősség a Duna-medencében.” Kisalföld, 2004. április 29., 9.
[11] A nyelv mindenekelőtt. Habsburg Ottó 25 éve dolgozik az Európai Parlamentben. Fejér Megyei Hírlap, 2004. május 27., 4.
[12] Magyarország – a hadak útjának közepe, Kárpát-medence szíve. Hídlap, 2004. január 27., 4.
[13] Habsburg Ottó szerint szakítani kéne hungaropesszimizmusunkkal. Aszódi Tükör, 2004. február 1., 4.
