Az estet megtisztelte jelenlétével Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára, Hajnik László, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért felelős helyettes államtitkára és Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, valamint Hiller István történész, korábbi kulturális és oktatási miniszter. Jelen volt továbbá több közgyűjteményünk vezetője, munkatársa.
Vendégeinket Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója üdvözölte. Bevezetőjében két, Meiningenhez kötődő kerek évfordulót ajánlott a jelenlévők figyelmébe: 100 éve született Szász-Meiningeni Regina hercegnő, Habsburg Ottó hitvese; illetve 150 éve járt az Európa-szerte híres meiningeni társulat Budapesten – és hagyott maradandó nyomot a magyar színjátszáson.
Az Alapítvány fenntartójának nevében – Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter képviseletében – Panyi Miklós miniszterhelyettes, parlamenti és stratégiai államtitkár köszöntötte az egybegyűlteket. Emlékeztetett az Alapítvány kettős feladatára: névadójának szellemi és tárgyi örökségét ápolva hivatást és küldetést teljesít. Egyszerre gondozza a nemzeti örökség fontos szegmensét, vállal részt az emlékezetpolitikai vitákban és működik történelemtudományi kutatóműhelyként, identitásunk és szuverenitásunk fontos alakítójaként.
Ezt követően Prőhle Gergely a tavalyi év során az Alapítványunk őrzésére bízott tárgyak közül mutatott be néhányat vendégeinknek. A Degenfeld-hagyaték rendezése közben került elő II. József utazóoltára, amely az uralkodó édesanyjának, Mária Terézia császárnénak az ajándéka volt gyakran úton lévő fia számára. Az oltáron megjelenő bibliai történetek és a keretbe foglalt ritka relikviák kijelölik a szerzetesrendeket feloszlató, ugyanakkor a protestáns felekezetekkel megengedő uralkodó hitéleti és történelmi horizontját.
Fejérdy Gergely, tudományos igazgatóhelyettesünk Horthy Miklós Habsburg Ottónak szóló, 1948. augusztus 24-én kelt leveléről beszélt. Az egykori kormányzó ebben lényegében hitet tett a Habsburg-Lotaringiai ház magyarországi trónjának helyreállítása mellett, kijelentve, hogy a szovjet megszállás alól egyszer majd felszabaduló Magyarország élére Habsburg Ottónak kellene visszatérnie. A dokumentum elsősorban a kommunistaellenes magyar politikai emigráció összefogását igyekezett előmozdítani, illetve a 80 éves kormányzó egyfajta lelkiismeret-vizsgálataként értelmezhető.
Ugyancsak a Degenfeld-hagyatékban érkezett hozzánk IV. Károly király magas kitüntetése, a Mária Terézia Katonai Rend nagykeresztje. Az 1757-ben alapított, magyarországi gyűjteményekben fellelhetetlen kitüntetéssel története során csupán három magyar büszkélkedhetett: a legendás Hadik András, gróf Nádasdy Ferenc és Alvinczy József (1793). A rend nagymestere, IV. Károly vélhetően ezt a keresztet ajánlotta fel Horthy Miklósnak a budai Várban 1921. március 27-én, első visszatérésekor – avatta be a részletekbe a jelenlévőket Suslik Ádám levéltáros kollégánk.
A fényképanyagot tekintve 2024-ben hiánypótló felvételek kerültek a gyűjteményünkbe, hiszen Degenfeld grófon keresztül megismerhetjük a család mindeddig kevéssé dokumentált mindennapjait: Habsburg Ottó gyermekkori képeit, az Egyesült Államokban tett utazásait és előadókörútjait a második világháború időszakában, Zita királyné és a család kanadai tartózkodását az 1940-es években, vagy Etelka főhercegnő ausztriai látogatásait az 1930-as évekből. De fellelhetők Ottó és Pallavicini Alfonz őrgróf 1934-es közös skandináviai utazásának képei, vagy éppen az 1947-es afrikai és közel-keleti utak fotódokumentációi. Érdekesség az a lezárt borítékból előkerült, 1948-as fotósorozat, amelyet a Universal Pictures készíttetett, és amelyek különböző hollywoodi társasági eseményeken ábrázolják Ottót filmesek, színészek és színésznők társaságában. A kincseket Alapítványunk főmunkatársa, Dékány Szilveszter mutatta be.
Az estet Philipp Adlung előadása zárta. A Meiningeni Múzeumok igazgatója fotók segítségével villantotta fel a Szász-Meiningeni hercegi család kulturális tevékenységét. Regina őse, II. György – a „Színházherceg”, aki mecénás, rendező, díszlet-és jelmeztervező volt egy személyben – a 19. század végén pezsgő intellektuális központot varázsolt az apró fejedelmeségből, amelynek hatása az egész kontinensre kisugárzott.
Az esemény zenei élményét Johannes Brahms klarinétra és zongorára írott Esz-dúr szonátája (Op. 120. No. 2.) adta; a darabot Szatmári Zsolt (klarinét) és Fülei Balázs (zongora) – a fennállásának ugyancsak 150. évfordulóját ünneplő Zeneakadémia művésztanárai – adták elő.
Vendégeinknek ezt követően lehetősége nyílt megtekinteni a kiállított tárgyakat, és részt venni az estet záró állófogadáson.
Fotók: Magyari Márton
