A fénykép 1939–40 fordulóján készült a flandriai Steenokkerzeel kastélya előtt, ahol Zita királyné 1930 óta élt gyermekeivel. Habsburg Ottó 1935-ben doktori címet szerzett Leuvenben, ezt követően egyre aktívabban politizált. Aggodalommal figyelte a náci Németország agresszivitását, és – széleskörű nemzet-közi kapcsolatrendszerét latba vetve – igyekezett minél többet tenni Ausztria és Közép-Európa helyzetének javításáért, a menekülni kényszerülők megsegítéséért. Mint minden évben, 1939 karácsonyán is visszatért Párizsból a családi körbe, de akkor már tudta: az utolsó, viszonylagos nyugalomban együtt töltött ünnepet ülik a világégés előtt. Két hónappal később az Egyesült Államokba utazott, ahol 1940. március 10-én Roosevelt elnökkel folytatott tárgyalásán szó esett Magyarország helyzetéről is. A trónörökös ezzel a látogatással egyúttal családja későbbi menekülését készítette elő a nácik által lerohant Belgiumból.
A karácsonyi ünnepkörben az alpesi lejtők hiányát egy automobil erejével pótolva csak igen sajátos módon sikerült megélni a tél örömeit, a lényeg azonban a családi együttlét erőt adó szépsége volt. Pandémiás időkben, a közélet viharaiban, a mindennapok rohanásában ma is érdemes erre gondolni.
