Forráskritika és az utolsó koronázási ebéd emlékezete
Közös történetük az 1970-es évek elején vette kezdetét, amikor a Székesfehérváron született, majd Budapestről indulva tengerentúli karriert befutott Láng György (George Lang) mérföldkőnek számító monográfiáján, a The Cuisine of Hungary című köteten dolgozott. A szerző a történelmi háttér pontosítása érdekében 1970 nyarán megkereste az utolsó magyar királykoronázást gyermekként átélő Habsburg Ottót, és arra kérte őt, hogy hitelesítse készülő művének az 1916. december 30-i budavári díszebédről szóló fejezetét.
Ottó 1970. augusztus 31-én kelt válaszlevelében szigorú forráskritikai észrevételekkel és saját emlékeinek felidézésével segítette a kutatást. Pontosította, hogy az asztalt nem selyem, hanem „művészien szőtt len-damaszt” borította, és rávilágított a 18 fogásos menü szertartásos jellegére, amelyet a protokoll feszessége miatt a látvány és a reprezentáció sajátos megnyilvánulásaként, egyfajta szimbolikus étkezéseként írt le. Névadónk levelében határozottan korrigálta azt a tévhitet, miszerint az ételeket felszolgálták volna:
„Ez tévedés. A főrangú ételhordók bemutatták az ételt, majd anélkül, hogy az asztalra helyezték volna, azonnal elvitték, és visszaadták az adott vármegye képviselőjének. Minden tálat hódolatként mutattak be a királynak, de érintetlenül került vissza a vármegyékhez.”
Jelzet: HOAL I-2-b-Láng György
IV. Károly király és Zita királyné valójában egyetlen falatot sem fogyasztott el a ceremónián, mivel az asztalra kerülő tálak kizárólag a vármegyék hódolatának kifejezésére szolgáltak. Bár ez a forráskritikai egyeztetés részletesen dokumentált a hagyatékban, Láng György megjelent kulináris monográfiájába végül nem került be önálló fejezet a koronázási ebédről. A gyűjteményünkben őrzött levelezés így egy olyan történeti epizódot őrzött meg, amely a kiadott könyvből végül teljesen kimaradt – ami a hagyományos értelemben vett étkezés elmaradása miatt talán nem is meglepő. A megjelent munkáról és a szerző tengerentúli missziójáról egyébként Márer György az amerikai Szabadság hasábjain úgy vélekedett: Láng György személyében a „finom magyar ízek angol tolmácsát” tisztelhetjük. [1]
A „Gundel-év” – a történelmi hitelesség jegyében
A Habsburg család és Láng György kapcsolata az 1990-es években vált igazán szorossá, amikor Láng – a szintén magyar gyökerekkel rendelkező üzletember, diplomata és filantróp, Ronald Lauderrel közösen – megvásárolta a városligeti éttermet.[2] 1993 júniusában, az egykori vendéglő megnyitásának centenáriumára készülve Láng György ismét levélben fordult Habsburg Ottóhoz, felkérve a főherceget, hogy az egykori Osztrák–Magyar Monarchia kulináris és kulturális folytonosságának elismeréseként írjon ajánlást a készülő ünnepi album hátoldalára.
Jelzet: HOAL I-2-c-Láng György
A reprezentatív kötet a Halász Zoltán művelődéstörténésszel közösen jegyzett, a Helikon Kiadó gondozásában megjelent Gundel 1894–1994 című album volt. A főhercegi ajánló olyan jeles személyiségek írásai mellé került, mint az USA volt külügyminisztere, Henry Kissinger, a történész Lukács János (John Lukacs), II. Erzsébet angol királynő magántitkáraként ismert Robert Fellowes és a világhírű karmester Solti György (Sir George Solti), illetve a The Times és a The New York Times szakírói.
Habsburg Ottó – amint erről a gyűjteményünkben őrzött számos fénykép is tanúskodik – hosszú élete során számos tapasztalatot szerzett a terített asztaloknál.
A könyv hátoldalán megjelent ajánlásában a gasztronómiát – már-már Norbert Elias civilizációtörténeti megközelítését idézve – a társadalmi és kulturális változások tágabb folyamatába illesztette, a kulináris kultúra fejlődését pedig a nemzeti identitás formálódásával kapcsolta össze.
„A konyha és a borválogatás művészete, a tálalás megfelelő környezetének megteremtése egy ország kulturáltságának egyik legfontosabb jele. Egy évszázad óta a Gundel étterem szoros kapcsolatban élt a magyar nemzettel, annak fényes és nehézségekkel teli korszakaiban egyaránt. Bíztató jelként értékeljük, hogy ma Budapest az európai gasztronómia egyik fellegvárának ad otthont, ami Magyarország felfelé ívelő útját mutatja az elnyomás éveiből a fényes jövő felé.”
A Habsburg család és a Gundel közötti kapcsolat fontosságát jelzi, hogy az étterem épülete több családi eseménynek, köztük 1992 decemberében Walburga főhercegnő, valamint 1997-ben Habsburg György esküvői bankettjének is helyszíne volt. Az étteremben megőrzött, Habsburg Ottó nevét viselő dedikált törzsasztal szintén ezt a történelmi és kulturális folytonosságot dokumentálja.
A Habsburg Ottó és Láng György levelezése így nemcsak az 1916-os események tisztázásához és az egykori udvari protokoll megismeréséhez szolgáltat közvetlen levéltári adatokat, hanem árnyalja Láng György portréját is, feltárva a magyar és közép-európai történelem és kultúra iránti mély személyes elkötelezettségét, amely tengerentúli pályafutását is végigkísérte.
Gaálné Barcs Eszter
[1] https://ekonyvtar.sk-szeged.hu/jadox/portal/displayImage.psml?docID=23180
[2] https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarHirlap_1991_10_A/?query=demeter+k%C3%A1lm%C3%A1n+L%C3%A1ng+gy%C3%B6rgy&pg=212&layout=s