Az Európa Tanács 2001-ben indította útjára a Nyelvek Európai Napját, hogy ezzel is ösztönözze a nyelvtanulást szerte a kontinensen, valamint támogassa a nyelvi sokszínűséget, és tovább mélyítse a nemzetek és kultúrák közötti párbeszédet. Habsburg Ottó több interjúban is hangsúlyozta, hogy a többnyelvűség az európai kultúra alapja, írásaiban és előadásaiban pedig számtalanszor hívta fel a figyelmet a nyelvtudás fontosságára.
Névadónk nyelvi kompetenciái nem csupán kollégáit, de politikai ellenfeleit is lenyűgözték; a poliglott főherceg folyékonyan beszélt németül, franciául, magyarul, angolul, spanyolul, de nem jelentett problémát az olasz, a portugál és a horvát nyelv használata sem. Mindazonáltal, még nyelvi jártasságának fényében is különös szenzációt keltett, amikor az Európai Parlament 1979. november 14-i plenáris ülésén latinul reagált olasz kollégája, Mario Capanna szintén latin nyelven elhangzott beszédére. Az olasz szélsőbaloldali képviselő, aki az 1968-as diáklázadások egyik vezetőjeként szerzett magának hírnevet – és aki bizonyára milánói filozófiai stúdiumai során is sokat csiszolta nyelvtudását – rövid beszédével komoly pánikot keltett a tolmácsfülkékben. Capanna eredetileg bosszantásnak szánt expozéjára a jelen lévő képviselők közül végül csak Habsburg Ottó tudott válaszolni. Pár mondatos megszólalásában hangsúlyozta, hogy bár tartalmát tekintve egyáltalán nem ért egyet képviselőtársa felszólalásával, örül, hogy kollégája „egy valóban európai nyelvet” választott véleményének megfogalmazására.
Névadónk komoly klasszikus műveltségét – amelyet nagyrészt bencés tanárainak, köztük az őt latinra oktató Wéber Jácint páternek is köszönhetett – mi sem bizonyítja jobban, mint felszólalásának utolsó mondata, amelyben Vergilius Aeneisének egy részletét felhasználva, az utókorra bízza a latin nyelv további megőrzését és ápolását. Néhány soros frappáns válasza tanúsítja, hogy Habsburg Ottó felfogása szerint az intellektus és a politikai tevékenység szorosan összetartoznak, előbbi – némi humorral fűszerezve – a legsivárabb politikai viták során is üdítően hat.
A disputa igazi különlegességét ugyanakkor nem annak tartalma adta, sokkal inkább az a tény, hogy két nagyon különböző értékrendű és habitusú, a politikai spektrum ellentétes oldalain álló politikust közös európai örökségünk, a latin nyelv ismerete és szeretete – ha csak egy pillanatra is, de – képes volt összekötni. 1979-es felszólalása, amelyet alább teljes terjedelmében közlünk, nem csak kollégái körében növelte tovább Habsburg Ottó reputációját, de azóta is élénken foglalkoztatja a nyelvek iránt érdeklődőket és a filológusokat.
Gaálné Barcs Eszter
Kocsev Bence
Oratiuncula qua Otto von Habsburg respondit honorabili collegae suo Capannae
A fordításhoz nyújtott segítségért köszönettel tartozunk Dr. Schramek László főlevéltárosnak, a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Vármegyei Levéltára igazgatójának.
Fotó: Európai Parlament Multimedia 19800300019012
