1923. augusztus 24., Lequeitio, Habsburg gyerekek bérmaszüleikkel
balról jobbra, hátsó sor: Bragança Mária Terézia, Solymos Vendel Károly, Don Victoriano de Erquiaga, a lequeitiói plébános, Enrique Reig y Casanova, Ernst Karl Josef Seydl; első sor: Adelheid, Károly Lajos, Félix, Róbert és Ottó* (HOAL I-5-b 4-1)
Megemlékezésünket a kerek dátum mellett az is indokolja, hogy a szentség felvétele a katolikus neveltetésben részesült Habsburg Ottó vallásos életének egyik kiemelkedő, ismertetésre érdemes mozzanata. A trónörökös több életrajzírója szerint is, a vallásosság kora gyermekségétől kezdve fontos és természetes része volt Ottó életének. Stephan Baier és Eva Demmerle életrajzi kötete külön is említést tesz a bérmálásról.[1]
A katolikus egyházban a bérmálás a hét szentség egyike, amely csak egyszer, felszentelt püspök által szolgáltatható ki,[2] és amely minden megkeresztelt embernek feladható.[3] Az ősegyházban – illetve a 12. századig Európában – a keresztelés és a bérmálás egyszerre történt, függetlenül a szentséghez járuló életkorától. A két szentség a történeti fejlődés során szétvált, és kiszolgáltatásában eltérő gyakorlatot követett a keleti és a nyugati egyház. Ugyanakkor a római katolikus egyházban is változtak a szokások az évszázadok során: míg Ottó gyermeksége idején a bérmálás felvételére a 7–10 éves életkor volt ajánlott, korunk egyházi dokumentumai az érettebb ifjúságtól kezdve javasolják, és azt a keresztség megpecsételéseként, a keresztény nagykorúság és küldetés szentségeként határozzák meg.[4]
1923-ban a család egy baszkföldi halászfaluban, Lequetitióban élt. Az előző év áprilisában megözvegyült Zita királyné, aki időközben megszülte nyolcadik gyermekét is, igen szigorúan, következetesen nevelte a főhercegeket, különös tekintettel az elsőszülöttre, a reménybeli későbbi uralkodóra. A vele kapcsolatos események nagy érdeklődésre tartottak számot közel és távol.Habsburg Ottó 1923. augusztus 24-én, 10 esztendősen részesült a bérmálás szentségében. [5], amiről a magyarországi lapok sora tudósított: az országos politikai napilapok mellett helyi újságok is hírül adták azt.[6] Ezek a szövegek néhány soros, nagyjából hasonló tartalmú közlemények voltak.
A bérmálásra vonatkozóan a legfontosabb hír egyértelműen az volt, hogy Habsburg Ottó bérmaapaságát XI. Piusz pápa[7] vállalta, akit a szertartáson Enrique Reig y Casanova toledói érsek[8] képviselt. Zita királyné a bérmálásra Ernst Seydl bécsi püspököt,[9] az egykori udvari káplánt kérte fel.[10] Az újságcikkekből az is kiderül, hogy a királyné levélben értesítette Csernoch János bíboros-hercegprímást a bérmálásról és a bérmaapa személyéről,[11] egyúttal kérte a magyar nép imáját Ottóért. A trónörökös mellett négy testvérének – Adelheidnek, Róbertnek, Félixnek és Károly Lajosnak – szolgáltatták ki a szentséget.
A bérmálásról részletesebb tudósítást csak egy hónappal később, 1923. szeptember 18-i számában közölt Az Ujság című budapesti napilap, majd egy nappal később az Új Nemzedék.[12] Ezek a beszámolók az esemény egyszerűségét emelték ki. A család és a meghívottak mellett a lequeitiói lakosság is részese lehetett az ünnepi szentmisének és a bérmálási szertartásnak. Virággal, gyümölccsel és más ajándékkal kedveskedtek az újonnan bérmáltaknak, akik előtt külön küldöttség tolmácsolta a város jókívánságait.
A jeles nap előkészületeit és történéseit a 2021-ben Walburga Habsburg Douglas főhercegnő[13] által Alapítványunknak adományozott naplóból ismerjük, melyet nevelőjük és tanáruk, Heinrich von Degenfeld[14] vezetett.[15] A napló német nyelven íródott, a szöveg fordítását Fábry Eszter levéltáros készítette.[16] A szövegből az alábbiakban idézzük azokat a részeket, amelyek a bérmálásra és a körülötte zajló történésekre vonatkoznak. A helyenként kissé terjengős leírás leginkább azért érdekes, mert bepillantást enged a sokgyermekes család életének mindennapjaiba. Egyúttal érzékelteti azt a folyamatos feszültséget is, ami az olykor – különösen mai szemmel – abszurd protokolláris előírások és a gyerekek természetes szándékai, megnyilvánulásai között feszült. A sorokból – és a sorok közül – áradó szeretetteljes odafordulás ugyanakkor Heinrich von Degenfeld alattvalói hűségéről is tanúskodik, ami az idő múlásával nem véletlenül vált baráti, munkatársi kapcsolattá Habsburg Ottóval.
napló új
Fábry Eszter
Gaálné Barcs Eszter
* Bragança Mária Terézia portugál infánsnő, osztrák főhercegné, IV. Károly nagyapjának harmadik felesége; Solymos Vendel Károly OSB, 1923-1925 között Ottó nevelője, tanára; Don Victoriano de Erquiaga, segédplébános; a lequeitiói plébános (feltételezhetően Juan Cruz de Larrucea); Enrique Reig y Casanova, toledói érsek, Spanyolország prímása; és Ernst Karl Josef Seydl, bécsi segédpüspök, aki a bérmálás szentségét kiszolgáltatta. Az első sorban a megbérmált gyermekek, akiknek a fentiek a bérmaszülei, ill. azok helyettesítői: Adelheid, Károly Lajos, Félix, Róbert és Ottó.
[1] Baier, Stephan – Demmerle, Eva: Habsburg Ottó élete. Európa, Budapest, 2003, 67.
[2] http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C3%A9rm%C3%A1l%C3%A1s.html
[3] Müller Lajos: A bérmálás. Szt. István Társulat, Budapest, [1926] (elolvasható IDE kattintva.)
[4] http://tomkaferenc.hu/lelkipasztorkodas/szentsegek-es-felkeszites/bermalasrol (letöltés ideje: 2023. 08. 24.)
[5] Az eseményt megelőző és követő napokon Ottó I. gimnáziumi osztályt lezáró írásbeli és szóbeli vizsgái zajlottak augusztus 22., 23. és 25-én.
[6] Az Ujság, 1923. augusztus 26., 6., Budapesti Hírlap, 1923. augusztus 26., 7., Dunántúl, 1923. augusztus 26., 1., Képes Krónika, 1930. november 23., 6., Pesti Hírlap, 1923. augusztus 26., 7., Pesti Napló, 1923. augusztus 26., 4.
[7] XI. Piusz pápa (Achille Ratti, 1857–1939) a római katolikus egyház feje 1922. február 6. és 1939. február 10-e között (a sorban a 259. egyházfő).
[8] Enrique Reig y Casanova (1858–1927), 1922-től toledói érsek, Spanyolország prímása, korábban Barcelona püspöke, majd Valencia érseke.
[9] Ernst Karl Josef Seydl (1872–1952), az utolsó bécsi udvari- és várkáplán, 1918-tól bécsi segédpüspök.
[10] Gyula és Vidéke, 1923. augusztus 12., 1.; Magyarság, 1923. augusztus 11. Bécsi jelentésre hivatkozva a bérmálás tervezett dátumaként ezekben még augusztus 17. volt megjelölve.
[11] Nemzeti Ujság, 1923. augusztus 26., 5.
[12] Az Ujság, 1923. szeptember 18., 5. és Új Nemzedék, 1923. szeptember 19., 4.
[13] Habsburg-Lotharingiai Walburga (1958–), Habsburg Ottó lánya.
[14] Heinrich August von Degenfeld-Schonburg gróf (1890–1978) 1922-től élt a családdal, haláláig Habsburg Ottó mellett maradt.
[15] HOAL I-1-d-32 (1923. augusztus 9–1923. november 6.). A napló szövegében Habsburg Ottó Seine Majestät (Őfelsége) néven szerepel, Zita királyné mint Ihre Majestät, amit megkülönböztetésül Őfelsége, a császárné formában fordítottunk. A gyermekek nevei mellett mindig szerepel a rangjuk: Főherceg/nő (Erzherzog/in), s a többi főrangú szereplő esetében is.
[16] A szöveget jegyzetekkel láttuk el. A feloldott szavak jelzés nélkül jelennek meg a szövegben.
