A Habsburg Ottó Alapítvány fotógyűjteményében elsősorban névadónkhoz köthető képanyag található, de emellett tekintélyes mennyiségű az utolsó magyar királyi párral, IV. Károllyal és Zitával kapcsolatos anyagrész is. Őrzünk itt IV. Károly gyermekéveiben készült, és a Habsburg család mindennapjait bemutató, vagy éppen a rövid uralkodása idején született hivatalos portrékat, de a képek legnagyobb hányadát katonai események fotói teszik ki: frontlátogatások, kitüntetés-adományozások, tábori életképek, seregszemlék.
Az „Első világháború gyűjtemény”-nek elnevezett egység feldolgozása során bukkantunk az alábbi fotóra, amelyen a katonatiszti egyenruhát viselő Károly Hunyady József gróf társaságában látható. Hunyady gróf már trónörökös korában Károly szárnysegédje volt, trónra lépése után pedig királyi főudvarmesterként szolgált. A Monarchia összeomlása után is hű maradt uralkodójához, követte őt Svájcba, majd Madeirára. Mindvégig támogatta egykori királyát, annak 1922-ben bekövetkezett haláláig legbizalmasabb embere volt. A kitűnő minőségű kép ritka pillanatot örökít meg, hiszen kettejükről – néhány homályos harctéri felvételt leszámítva – leginkább későbbi, a száműzetés éveiben készült fotóink vannak. Ez a felvétel azonban biztosan korábbi, az épületeket elnézve pedig valahol a Monarchia területén exponálták. A fénykép hátoldalán talált feliratok sem adtak meg konkrétumokat, azonban további érdekes információkkal szolgáltak, így a beazonosításhoz ezen a nyomon indultunk tovább.
A fénykép elő- és hátoldala
Jelzet: HOAL I-5-a 2-4
Az emberiség történetében az első világháború volt az első olyan nagy katonai konfliktus, amelyet fényképes és filmes technikákkal alaposan dokumentáltak. A résztvevő államok mindegyike használt vizuális eszközöket az események rögzítésére, széles tömegek tájékoztatására, befolyásolására, propagandára. A hivatalos kormányzati tevékenység mellett mind Németország, mind az Osztrák–Magyar Monarchia civil fotósokat bízott meg a háborús célokat támogató képanyagok készítésével. Eduard Frankl berlini sajtófotós egyike volt ezeknek. Ő is a katonai hatóságok által alkalmazott civilként dolgozott, és 1914-től a hadszíntereket járva rögzítette a háborús események katonai és polgári vonatkozású mozzanatait. Frankl a negatívjait ugyan átadta a német és az osztrák hadsereg főparancsnokságának, de pozitív kópiákat megtartott magának, és ezeket tovább értékesítette. Vásárlói elsősorban hetilapok vagy képes magazinok szerkesztőségei voltak szerte Európában, akik illusztrációként használhatták ezeket, a számukra hírértékkel bíró képeket. Frankl fotóstúdiójának bélyegzője képünk hátoldalán is megtalálható, így a forrást már felismertük, azonban egy másik bélyegző is szerepel rajta, amely magyarországi felhasználásra utal.
Tábori (eredetileg Tauber) Kornél a 20. század elejének legendás alakja, a bűnügyi újságírás egyik első képviselője, a budapesti alvilágról szóló népszerű kötetek szerzője volt. Szerteágazó érdeklődése – no meg jó érzékkel megválasztott témái – révén kötetek sorát jelentette meg Kossuth Lajos elkobzott leveleitől kezdve, humoros politikai anekdotákon keresztül, a pesti spiritiszták bemutatásáig – de ő magyarította először Sherlock Holmes detektívtörténeteit is. Nevéhez fűződik az első hazai kiadású szociofotó-album, az Egy halálraítélt ország borzalmaiból, razzia a budapesti nyomortanyákon, amelyben a háború után elszegényedett, egyre rosszabb életkörülmények között élő budapestieket örökítette meg. Tábori az első világháború alatt maga is haditudósítóként dolgozott, és 1915-ben a Pesti Napló szerkesztőjeként jelentette meg a Háborús album. A világháború történelme képekben című kiadványt, amely az 1914–1915-ös harci eseményeket, háborús hétköznapokat mutatta be. A kötet a Pesti Napló előfizetőinek körében hatalmas sikert aratott, az olvasók levelek százaiban mondtak köszönetet az „értékes ajándékért”. A szerkesztő bevezetőjében kiemeli, hogy a legszélesebb körökből igyekeztek összegyűjteni a képanyagot, és a válogatás során a magyar vonatkozásokat tartották szem előtt. A „hivatásos” harctéri tudósítók mellett számos magánembertől, ügynökségtől, német lapoktól is szereztek be képeket. A könyvben Tábori átvette az Eduard Frankl által készített képünket, szerkesztőként ellátta saját jelzőbélyegzőjével, és megjelentette azt Károly Ferenc József trónörökös gróf Hunyady kíséretében a főhadiszállás előtt felirattal. A fotó helyszínét és időpontját nem tüntette fel, ezek beazonosításához – mivel a főhadiszállás mint helyszín a front mozgásából kifolyólag gyakran változott – számos lehetőség jöhetett szóba.
A felvétel pontos helyének meghatározásához végül Tábori kötetének egy másik – szintén Eduard Frankltól származó – képe vezetett el, amely felbukkan egy lengyel lokációs fotóadatbázisban is. Ez a keleti fronton, Galíciában készült, és a dél-lengyel kisváros, Nowy Sącz (Újszandec) egyik utcáját ábrázolja magas rangú katonatisztekkel. Néhány háztömbbel távolabb, felismerhető építészeti jegyekkel, képünk helyszíne is beazonosítható. A kép átvételekor Tábori még nem sejthette, hogy 30 évvel később egy másik kis-lengyelországi városban, a közeli Oświęcimben (Auschwitz) fogják meggyilkolni. Mint ahogy azt sem, hogy 2010-ben emléktáblát avatnak egykori lakóhelyén, a budapesti Krúdy Gyula utca 16. szám alatt a fiának, Tábori Györgynek, „a nemzetközi színházi élet kiemelkedő személyiségének”.
A kép helyszíne napjainkban (Jan Długosz 1. számú Középiskola)
A fénykép datálásának kérdését is sikerült megoldanunk: mivel az osztrák–magyar hadsereg-főparancsnokság (Armeeoberkommando) 1914. szeptember 13-tól november 11-ig állomásozott Újszandecen, feltételezhető, hogy a kép is ebben az időszakban készült. A háború nehéz napjai ezek, az orosz gőzhengert az osztrák–magyar haderő csak nagy erőfeszítések árán tudta megállítani. Hadisikereket és átmeneti enyhülést csak a hamarosan bekövetkező gorlicei áttörés hozott. Az Újszandectől nagyjából 40 km-re zajló összecsapásban harcolt a Monarchia hivatásos tisztje, Karol Wojtyła kapitány is. A későbbi II. János Pál pápa édesapja – amint ezt maga a Szentatya mondta Rudolf főherceg visszaemlékezései szerint Zita királynőnek – az uralkodó iránti tiszteletből is adta fiának a Károly nevet – annak a fiúnak, aki majd 90 évvel a kép elkészülte után boldoggá avatja édesapja császárát.
Hogyan került ez a fotó Habsburg Ottó gyűjteményébe? Erre jelenleg nem tudunk egyértelmű választ adni. Elképzelhető, hogy – sok más esethez hasonlóan – egyik tisztelője vagy levelezőpartnere küldte el Ottónak az édesapját és Hunyady grófot ábrázoló képet. Az azonban tanulságként mindenesetre kijelenthető, hogy a gyűjteményi feldolgozás során a történeti fotódokumentumok megismerése és beazonosítása számos felfejtendő rétegen át vezet, felvillantva a közép-európai történelem számos apró részletét, emberi sorsok sajátos összefonódását.
Dékány Szilveszter
Lőrincz Zita
