A konferencia résztvevőit videóüzenetben köszöntötte Wolfgang Schüssel, egykori szövetségi kancellár. Ausztria vezető politikusa – volt gazdasági minisztere – elöljáróban Hayek és az osztrák közgazdasági iskola tagjainak példájával óvott a szakbarbárságtól. A Monarchia gazdag kulturális hagyományában felnőtt nemzedék számára természetes volt, hogy a szociológia, a filozófia, a jog és a természettudományok irányába is tájékozódjanak, és ezt a szemléletüket 1938 utáni emigrálásuk után igyekeztek átplántálni választott hazájuk intellektuális életébe is. Mai utódjaiknak a klímaváltozást, a környezeti fenntarthatóságot – és számos egyéb tényezőt – figyelembe véve kell(ene) gondolkodniuk a piacgazdaságról. Schüssel szerint a liberális nemzetgazdasági iskolának a tanulsága, hogy az egyén felelőssége a legfontosabb: rossz politika, ha egy kormányzat hozzászoktatja a polgárait ahhoz, hogy mindig az államtól várjanak segítséget – üzente a Friedrich August von Hayek Alapítvány kuratóriumának tagja.
„A liberális demokrácia politikai és társadalmi rendjének megalkotása a 20. század második felében a modern kor legnagyobb politikai vívmánya” – vezette be mondanivalóját Hieronymi Ottó professzor. Ez a vívmány ma komoly veszélyekkel néz szembe: kívülről Putyin Oroszországa és a kommunista Kína autoritárius rendszerei, a nyugati közösségen belülről pedig a Trump-féle populizmus, protekcionalizmus és nacionalizmus fenyegeti.
Wilhelm Röpke Hieronymi tanára, mentora és témavezetője volt genfi tanulmányai során, hatása a magyar tudós egész munkásságára rányomta bélyegét. Mint azt hangsúlyozta, a liberalizmus Röpke által képviselt alapelvei jóval kiegyensúlyozottabbak voltak azoknál, amelyeket Mises és Hayek vallott – a Nyugat-Németországban megteremtett szociális piacgazdaság (az Erhard-féle Wohlstand für Alle!) valószínűleg ennek is köszönhette rövid idő alatt elért átütő sikerét, és szélesebb körben elterjedt befolyását.
Történeti távlatba helyezve így érthető, hogy a rendszerváltást követő első szabad választások nyomán hivatalba lépett kormány a röpkei elvekhez nyúlt vissza, és ebben a döntésben az előadónak, Antall József tanácsadójának kitüntetett szerep jutott. A tudós hitet tett amellett, hogy a szociális piacgazdaság aktualizált, Ludwig Erhard, Wilhelm Röpke, Müller Armack nevével fémjelzett rugalmasabb változata képes lesz válaszokat találni az elmúlt három évtized kihívásaira is, míg Misest a piacgazdaság ortodoxabb irányzatához sorolta. Wilhelm Röpkének, Ludwig Erhardnak, Antall Józsefnek és Ludwig von Misesnek mindazonáltal korunk intellektuális és morális óriásai között a helye – zárta gondolatait Hieronymi. (A teljes szöveg ITT olvasható.)
Michael von Liechtenstein herceg, a Vaduzi Osztrák Közgazdasági Alapítvány Európai Központjának elnöke napjaink pénzügypolitikájával kapcsolatban fogalmazott meg általános elveket. Ami rendszereken átívelően változatlan, az a common sense, amely gyakran értetlenül szemléli az egyes kormányok észszerűtlen költekezését, helytelen inflációs politikáját (merthogy az infláció növekedése mindig rossz politika következménye). És bár egyértelmű, hogy az Európai Központi Bank politika vezérelte szervezet, törekedni kell arra, hogy a nemzeti bankok mindig megőrizzék önállóságukat, mozgásterüket.
A „neoliberalizmus” fogalma a 1938-as Walter Lippmann-konferenciához köthető, ahol Louis Rougier francia filozófus javaslatára került be a szakmai terminológiába, hogy megkülönböztesse az irányzat újabb képviselőit és elgondolásaikat a klasszikus liberalizmustól – tudtuk meg Alberto Mingardi előadásából. Luigi Einaudit idézve az olasz professzor arra figyelmeztetett, hogy akár valamennyi közgazdászgenerációt lehetne így jellemezni, hiszen bizonyos mértékben mindegyik újradefiniálja a liberalizmus fogalmát. És bár a jelzőhöz manapság a tudományos diskurzusban és közbeszédben is rendszerint pejoratív értelmezés társul, el kellene ismerni, hogy ennek köszönhető a fejlett országok GDP-emelkedése, és a szegénység világméretű visszaszorítása – fogalmazott a Bruno Leoni Intézet igazgatója.
A konferencia történeti blokkjában Kőhegyi Gergely előadása az osztrák közgazdasági iskola korszakolására tett kísérletet: a lausanne-i és cambridge-i irányzatok egyfajta vegyülékeként is felfogható, Carl Mengerre visszavezethető iskola négy generációjában tucatnyi nagyszerű tudós munkálkodott, akik gyakran egymással folytatott termékeny vitákban jutottak új eredményekre. Hatásukat a BCE tanára a magyar kollégák körében Heller Farkas, Navratil Ákos, Theiss Ede, Kornai János, Bródy András munkásságában mutatta ki.
Nyitrai Levente diplomata Friderich August von Hayek London School of Economics-beli tevékenységéről beszélt, ahol a mai napig számon tartják az 1974-ben közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett tudós és John Maynard Keynes hosszan tartó – személyesen, tanulmányokban, levelekben egyaránt folytatott – szenvedélyes akadémiai csatározását. A hetvenes évek végének konzervatív fordulata aztán meghozta Hayek számára az elégtételt, hiszen Margaret Thatcher kormánya a szerző The Constitution of Liberty című munkáját tekintette gazdaságpolitikája bibliájának.
Alapítványunk igazgatója Ludwig von Mises békekoncepcióját ismertette. A hazájában elismert szakember 1940-ben, közel 60 évesen kényszerült rá, hogy egy számára ismeretlen országban és nyelven kezdjen új személyes életet és akadémiai karriert. Amint azonban kezdett hozzászokni a környezethez, egyre inkább foglalkoztatta Közép-Európa háború utáni jövője. Olyan rendszerben gondolkodott, amelyben a felek ráébrednek arra, hogy közgazdasági számítások alapján nem kifizetődő a fegyveres konfliktus, és amely megőrzi működőképességét a szélsőséges nacionalizmusok esetleges újabb eluralkodása esetén. A Mises által javasolt szervezeti keret, az Eastern Democratic Union területén mindenki szabadon választhatta volna meg lakóhelyét; kizárólag magániskolák működhettek volna (kiküszöbölendő az állami beavatkozást); a 600 fős parlament döntéseit nem korlátozta volna az egyes tagállamok jogköre, a nemzeti identitások és az országok jellegzetességeinek fennmaradását ugyanakkor kulcsfontosságúnak tartotta. Bár maga a szerző is tisztában volt terve utópisztikus jellegével, 1941-ben az mégis az Európához kötődést jelentette a számára, ami azonban az amerikai beilleszkedéssel párhuzamosan fokozatosan oldódott. Habsburg Ottó a későbbiekben von Mises elképzeléseinek számos elemét átemelte a saját Európa-koncepciójába – emlékeztetett Prőhle Gergely.
Kocsev Bence az Alapítványunk gondozásában lévő iratanyagra támaszkodva mutatta be Habsburg Ottó kapcsolatát az osztrák közgazdasági iskola kései generációjának korifeusaival. Kitért névadónknak a – többek között az e gondolkodók által is formált – Mont Pelerin Society-ben betöltött szerepére, valamint arra is rávilágított, hogy a szervezet által képviselt értékrend hogyan formálta európai parlamenti agendáját. Kiemelte továbbá, hogy az egykori trónörökös számára a konzervatív politikai gondolkodás és a neoliberális gazdaságpolitikai elképzelések nemcsak összeegyeztethetők voltak, hanem gyakran egymást erősítve érvényesültek.
A konferencia zárásaként rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevőit „Szabadpiac és szabályozás: elmélet és gyakorlat a rendszerváltoztatás során” témamegjelöléssel invitáltuk meg. Bod Péter Ákos, az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, később a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Urbán László egyetemi tanár, korábbi országgyűlési képviselő és Pleschinger Gyula, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának korábbi tagja Győri Enikő európai parlamenti képviselő moderálásával értékelték a magyar gazdaságban az elmúlt 35 évben lezajlott folyamatokat.
Véleményük felidézte a hallgatóság számára a rendszerváltás sok vonatkozásban fájdalmas tapasztalatait: a piacgazdaságra való áttérés társadalmi, gazdasági és politikai szempontból egyaránt ellentmondásokkal terhes kezdeti éveit; a taxisblokádban manifesztálódott civil akaratmegnyilvánulást (1990 ősze); a Bokros-csomag korrekciós szándékát (1995); az első Orbán-kormány ki nem mondott, ugyanakkor elengedhetetlen – és sikeresen végigvitt – újabb kiigazítását (1998); a 2000-es évek végétől egymást követő világgazdasági válságok hatásait. Mint abban egyetértettek, az egyes témák olyan összetettek, hogy kibontásuk külön-külön is mélyebb analízist kívánna. Akárcsak a jelenlegi helyzet pontos leírása, és a közeli jövő feladatainak számbavétele, amelynek a legégetőbb kérdése: a napjainkban tapasztalt jelenségek – migráció, háború, klímaválság, magára maradó Európa – mellett hogyan fogjuk megőrizni kontinensünkön a békét és a neoliberális elvek segítségével felépített gazdasági-társadalmi rendszert?
Fotók: Szabó Zoltán
