Az egykori trónörökös és Joseph Ratzinger ismeretsége az 1970-es évekre nyúlik vissza. Ebben az időszakban mindketten fontos szerepet vállaltak Bajorországban: a későbbi pápa akkor még érsekként, míg Habsburg Ottó a Páneurópa Mozgalom elnökeként, az Európai Parlament képviselőjeként – mindketten elkötelezve magukat a keresztény Európa megőrzésének ügye mellett. Éveken át leveleztek egymással, számos alkalommal személyesen is találkoztak.
A Habsburg Ottó Alapítvány rendezés alatt álló archívumában talált első levél, amelyet Joseph Ratzinger, a München-Freising-i Főegyházmegye érseke küldött az egykori trónörökösnek, 1980 februárjában kelt, melyben röviden gratulált a Nagy Szent Gergely Rend nagykeresztjéhez, amit Alapítványunk névadója néhány héttel korábban vehetett át II. János Pál pápától. Habsburg Ottó így írt válaszlevelében:
„A pápai kegyelem jele ösztönzőleg hat majd rám, hogy maradék erőmmel továbbra is a keresztény Európáért dolgozzak, amelyet meg kell valósítanunk, ha nem akarjuk leigázni hagyni Kontinensünket. Eminenciád [Joseph Ratzinger] nagy erkölcsi tekintélye a kritikus időkben döntően járult hozzá az eddigi sikerekhez.”[1]
A levél arra is utal, hogy 1979-ben, amikor Habsburg Ottó a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) színeiben az első európai parlamenti választási kampányában mint képviselőjelölt vett részt, az ekkor még München-Freising-i érsek kiállt mellette szocialista ellenfélével, Helmut Rothemunddal szemben. A baloldali politikus többek között azt nehezményezte, hogy Joseph Ratzinger bíboros szentmisét celebrált az 1979. május 12-én a müncheni olimpiai stadionban tartott páneurópai nagygyűlés előtt. Ezt az eseményt egyértelműen Habsburg Ottó mesterkedésének tudta be. Rothemund egyrészt a szentmise és az azt követő rendezvény pártpropaganda jellegét kritizálta, illetve rasszizmussal vádolta magát az egykori trónörököst. Joseph Ratzinger a szocialista képviselőnek írt levélben megvédte Habsburg Ottót, hangsúlyozva, hogy a CSU-jelölt az egyesült keresztény Európáért tevékenykedik, és a II. világháború alatt zsidók ezreit mentette meg a haláltól – így a vádak nem helytállóak.[2]
Habsburg Ottó és a későbbi pápa közötti levelezés 1980-tól töredékesen, de nyomon követhető a gyűjteményünkben őrzött dokumentumok alapján. A korrespondenciából kiderül, hogy Alapítványunk névadója számos alkalommal kérte Ratzinger bíboros közbenjárását, tanácsát és legfőképpen imádságát, buzdítását. Különösen, miután a München-Freising-i érsek 1981-ben a Hittani Kongregáció prefektusa lett a Szentszéknél. Habsburg Ottó nem egyszer Ratzinger bíboroson keresztül magának II. János Pál pápának is üzent. Fontosnak tartotta, hogy tájékoztassa a katolikus egyház vezetőit a Közép-Európát és a Balkánt érintő egyháztörténeti kutatásokról.
1981-ben többek között kérte, hogy Ratzinger bíboros fogadja Klaus Brantzen atyát,[3] aki a Hitler-ellenes keresztény – elsősorban katolikus – papok üldöztetésének történetével foglalkozott, és jelentetett meg tanulmányt a témában. Több ízben ajánlotta a Hittani Kongregáció prefektusának Tamara Griesser-Pecar szlovén történész egyháztörténeti munkáit.[4] 1992-ben pedig a bajor bencés apátság, Weltenburg apátjának Közép-Európát segélyező egyesületi terve kapcsán kérte a bíboros segítségét.[5] Ottó a legkülönbözőbb témákban fordult Joseph Ratzingerhez. 1996-ban például Max Turnauert, a Szuverén Máltai Lovagrend akkori prágai nagykövetét, később Magyarországon is aktív üzletembert ajánlotta figyelmébe, néhány évvel korábban pedig II. János Pál pápa 1991-es magyarországi útja kapcsán arra kérte a Hittani Kongregáció vezetőjét: érje el, hogy a Szentatya Márianosztrára is ellátogasson, illetve, hogy a kárpátaljai és ukrán görögkatolikusokért sokat tevő Josef Stimpfle augsburgi püspök címzetes érseki kinevezést kaphasson.[6] 1993 októberében a macedón ortodox egyház és annak Rómához való közeledési szándékával kapcsolatban írt Ratzinger bíborosnak.[7]
Leveleiben esetenként hitbeli kérdésekkel is foglalkozott, mint például az ortodox és római katolikus felek házasságkötése kánonjogi feltételeinek problémájával,[8] vagy a heroldsbachi jelenésekkel.[9]
Előfordult, hogy Ratzinger bíboros kért segítséget Habsburg Ottótól. A Szentszék 2003-ban családpolitikai kérdések kapcsán fordult az egykori trónörököshöz. Hosszabb levélváltásuk nyomán jelent meg az európai parlamenti képviselő Politikusok felelőssége a család jólétéért: élet-halál kérdése című cikke az Osservatore Romano 2004. április 23-i számában.
Miután Ratzinger bíborost 2005-ben pápává választották, kettejük kapcsolata továbbra is szoros maradt. Minden évben köszöntötték egymást születésnapjuk alkalmával, így Habsburg Ottó 2007-ben például az alábbi sorokat küldte XVI. Benedek pápának: „Köszönjük mindazt, amit értünk tett, és amit számunkra jelent. Köszönjük Istennek, hogy Önt választotta helytartójául, és kérjük, hogy továbbra is támogassa és kísérje Őszentségét sok éven át. Sokkal idősebb emberként tudom, hogy ezek az évek milyen mozgalmasak és gyönyörűek tudnak lenni. Szeretném biztosítani Őszentségét, hogy hűek maradunk az Egyházhoz és annak fejéhez, ahogyan a múltban is tettük, és hogy számíthat ránk.”[10]
Habsburg Ottó úgy látta, hogy XVI. Benedek pápa elődje lelkiségének folytatója, és mélységesen elítélt minden támadó hangot az egyházfővel szemben.
Nem csak leveleztek, de többször személyesen is találkoztak. Azon kívül, hogy Joseph Ratzinger pápaként számos alkalommal, így 2006-ban és 2009-ben személyes audiencián fogadta Habsburg Ottót és családját, más alkalommal is viszontlátták egymást, így például a Francia Akadémia Erkölcsi és Politikatudományi szekciójának ülésein. Ratzinger bíborost 1992. január 13-án Andrej Szaharov helyére választották külföldi tagként a testületbe. (Érdekesség, hogy ebben a nagy presztízsű párizsi intézményben a pápa széke Habsburg Ottóé mellett állt az ünnepélyes üléseken.) Később több alkalommal is tartott előadást a Francia Akadémián. 2008. szeptember 13-án már pápaként jelent meg a „halhatatlanok” közgyűlésén.[11]
Mindketten nagy tisztelettel – talán nem túlzás azt állítani, hogy barátsággal – voltak a másik iránt. XVI. Benedek pápa, aki 15 évvel volt fiatalabb Habsburg Ottónál, az egykori trónörökös 2011. július 4-én bekövetkezett halála után rövid üzenetben búcsúzott tőle. Ebben az egyházfő így írt: „Ottó főherceg hosszú és teljes életében tanúja volt Európa történelmének és viszontagságainak. Isten előtti felelősséggel és fontos örökségének tudatában, nagy európaiként fáradhatatlanul dolgozott a békéért, a népek közötti összhangért és az igazságos rendért ezen a kontinensen.”[12]
Most, mikor a napokban elhunyt XVI. Benedek pápától búcsúzunk, idézzük fel Habsburg Ottó 1997-ben íródott, neki szóló szavait: „Szeretnék csatlakozni mindazokhoz, akik gratulálnak Önnek, és mindenekelőtt köszönetet mondok azért, amit hitünkért és eszméinkért tett. [.…] köszönöm elkötelezettségét, és kívánom, hogy még sokáig maradjon velünk, mint a hiteles kereszténység példaképe.”[13]
Fejérdy Gergely
[1] Habsburg Ottó Alapítvány, Habsburg Ottó Gyűjtemény, Levelezés magánszemélyekkel, szervekkel, HOAL, I-2-b, Joseph Ratzinger, München (1980. február 29.). A Habsburg Ottó Alapítvány teljes iratanyaga rendezés alatt áll, ezért a tanulmányban megadott jelzetek egyike sem tekinthető véglegesnek.
[2] Baier, Stephan – Demmerle, Eva: Habsburg Ottó élete. Budapest. Európa, 2003, 406–407.
[3] HOAL, I-2-b, Joseph Ratzinger, Pöcking (1987. április 15.). Klaus Brantzen (1914–1993) bajor pap, a Schönstatt közösség tagja.
[4] HOAL, I-2-b, Joseph Ratzinger, Pöcking (1994. március 19.)
[5] Uo., Joseph Ratzinger, Pöcking (1992. március 7.)
[6] Uo., Joseph Ratzinger, Pöcking (1990. június 5.). Habsburg Ottó kérése meghallgatásra talált. II. János Pál pápa 1992-ben elfogadta Stimpfle püspök lemondását, és kinevezte őt címzetes érseknek.
[7] HOAL, I-2-b, Joseph Ratzinger, Pöcking (1993. október 6.)
[8] Uo., Joseph Ratzinger, Pöcking (1993. szeptember 1.)
[9] Heroldsbach bajor településen 1949 és 1952 között Mária-jelenések történtek. A Szűzanya 1949. október 8-án, Rózsafűzér királynőjének ünnepén megjelent négy kislánynak, a 10-11 éves Kuni Schleichernek, Grete Gügelnek, Erika Müllernek és Marie Heimann-nak. Később csatlakozott még hozzájuk három lány, Betty Büttner, Antonie Saam és Irma Mehl. 1949. december 8-án 10.000 ember látta a napcsodát. Ezeknek a jelenségeknek a híre széles körben ismert volt Bajorországban, így Habsburg Ottót is tudott róluk. A levelet lásd HOAL I-2-b, Joseph Ratzinger, Pöcking (1991. március 7.)
[10] HOAL, I-2-b, Joseph Ratzinger, Pöcking (2007. április 16.)
[11] „Le pape sous la coupole du Quai Conti”. Agence de presse internationale catholique (apic), 2008. június 26. https://www.cath.ch/newsf/paris-benoit-xvi-se-rendra-a-l-institut-de-france-le-13-septembre/ (A letöltés időpontja: 2023. 01. 03.)
[12] A szöveg angol nyelvű változatát lásd: https://www.newliturgicalmovement.org/2011/07/exequies-of-archduke-otto-of-austria.html#.Y7VwpHbMI2w (A letöltés időpontja: 2023. 01. 04.)
[13] HOAL, I-2-b, Joseph Ratzinger, Pöcking (1997. július 18.)
