A szálló
A Szent Gellértről elnevezett, szecessziós stílusú Gellért Szálló és Gyógyfürdő 1918-ban nyitotta meg kapuit a gyógyulni vágyó vendégei előtt. Az akkor 176 szobával rendelkező szálloda impozáns helyiségeit és gyógyfürdőjét azonban már a Tanácsköztársaság idején elzárták a polgári közönség elől, és katonai célokra használták. A szálloda sorsa csak 1920-as évek végén fordult jobbra, amikoris további szobákat alakítottak ki benne. A következő évtizedben aztán a Gellért Szálló felkerült a világ legjobb szállodáinak listájára, köszönhetően Gundel Károly híres éttermének, az új pezsgőfürdőnek és hullámmedencének.
1945 januárjában az épület a bombázások során olyan súlyos károkat szenvedett, hogy csak több mint egy év után, mindössze ötven szobával tudta fogadni a vendégeket. Az államosítás ellenére ezt követően a Gellért folyamatosan fejlődött: 1972-re teljes körű átalakításon és a korszak igényeinek megfelelő modernizáláson esett át, amelynek köszönhetően már több mint 230 szoba, néhány lakosztály és az addigra világhírét visszanyert gyógyfürdő várta vendégeit.
A hotel elegáns helyiségeivel és éttermével idővel egyre nagyobb szerepet töltött be a társasági életben is. Konferenciákat, vacsorákat, esküvőket tartottak a Gellértben, és számos híresség szállt itt meg, köztük neves művészek, tudósok, politikusok: Kirk Douglas, Weiner Heisenberg, Björn Borg, Richard Nixon, Eddie Murphy, valamint Habsburg Ottó.[1]
A vendég
Habsburg Ottó neve már az 1920-as évek közepén összekapcsolódott a Gellért Szállóval. IV. Károly halála (1922) után a legitimista csoportok november 20-án, a trónörökös születésnapján szentmisét mondattak az akkor még gyermek Ottó tiszteletére, és ezeket nyilvános vacsora követte 1924 és 1939 között. A vacsorákat 1933-ig gróf Apponyi Albert elnöklete alatt, neves politikusok jelenlétében, a Hungária Szállóban, a Pesti vagy a Budai Vígadóban, illetve több ízben a Gellért Szállóban tartották. Ez utóbbit modern kialakítása és nagy terei miatt találták különösen alkalmasnak a rangos eseményre.
Az első Ottó-vacsorát 1926-ban rendezték itt, amin 270 vendég jelent meg. Két évvel később már háromszáznál többen gyűltek össze a trónörökös tiszteletére. Az Újság című napilap részletes beszámolót közölt az eseményről, kitért a résztvevő vendégekre, a vacsora menetére, és idézett gróf Apponyi Albert beszédéből.[2] Ezen alkalmakon díszasztalra helyezték Habsburg Ottó képét, akinek (és családjának) minden évben dísztáviratot küldtek a vendégek aláírásával. 1930-tól a helyszín megváltozott, ezt követően – 1936 kivételével, amikor visszatértek a Gellértbe – a vacsorákat főleg a Pesti Vigadóban tartották. Érdemes kiemelni az 1931-ben megrendezett eseményt, amelyen Kállay Tibor beszédében arról szólt, hogy az ország számára a törvényes uralkodó visszatérése lenne a legmegfelelőbb, azonban Habsburg Ottó nem kíván puccsot végrehajtva az ország élére állni.[3]
A történelem úgy alakult, hogy Ottónak évtizedeket kellett várnia a visszatérésre. Amikor 1988-ban végre sor került az első hivatalos látogatásra, már nem trónörökösként, hanem európai hírű politikusként érkezett Budapestre. Egy, az Esti Hírlapnak adott interjúban ezt az alkalmat felidézve így fogalmazott: „…már nyolvannyolcban, első utam alkalmával eldöntöttem, nem fogok külföldi hotelba menni. Mivel csak a Gellért Szálló volt akkoriban igazi magyar vezetés alatt, ide jöttem. Sosem csalódtam a szállodában, így lettem itt hagyományos vendég.”[4]
Valóban, már az első útja során ebben a szállodában szállt meg, és itt vett részt a Magyar Páneurópa Unió újbóli megalakulásán is. Ezt követően valahányszor Budapesten járt, Habsburg Ottó a Gellért Szállót választotta. Minden alkalommal a második emelet 238-as szobájában lakott, az épület Kelenhegyi útra és a fedett uszodára néző oldalán.[5] Vásony Mihály – aki több mint 57 évet dolgozott a Gellértben, és abban az időben a szálloda vendégkapcsolati menedzsere volt – elmondta: mindig előre jelezték neki, ha Habsburg Ottó megérkezett, ő pedig felvezette a vendéget a szobájába. Külön megjegyezte, hogy a főherceg nagyon közvetlen volt mindenkivel, és néhány alkalommal a sörözőben ebédelt. Sőt, gyermekei közül Walburga lányának leánybúcsúját és az esküvő utáni fogadását is ide szervezték,[6] majd György fia esküvője után is itt fogadták a gratulálni kívánó polgármestereket.[7] Az utóbbi pár hosszabban időzött a Gellértben, míg el nem készült saját otthonuk.[8] Egy anekdota szerint egyszer egy sofőr kérdésére, melyik szállodába viheti, a főherceg méltatlankodva azt a választ adta, hogy a Gellértbe, a Habsburgok csak a Gellértben szállnak meg.
Több újságban is beszámoltak róla, hogy Habsburg Ottó a Gellértben adott interjúkat, és számos eseményen vett részt a szállodában. Emellett Alapítványunk gyűjteményébe tartozó magyar nyelvű iratokból több esetben kiderül az is, hogy a szállodába küldtek számára leveleket vagy csomagot. Előfordult, hogy a Gellért Szálló fejléces papírján található rövid üzenetben kértek audienciát a főhercegtől, amíg ott tartózkodott.[9] Vásony Mihály megerősítette, hogy ezeket a leveleket, ajándékokat mindig félretették a főherceg számára, és érkezésekor átadták neki. A titkársági levelekben pedig az olvasható, hogy esetenként a nagyon fontos leveleket összegyűjtötték és továbbították a magyar titkárság számára.
Habsburg Ottó és a Gellért szoros kapcsolatának krónikájához tartozik, hogy a szálloda egykori igazgatója, Dr. Rubovszky András 1988-ban kiadott, Hotel Gellért című könyvéből egy dedikált példányt ajándékozott a főhercegnek. Ez a kötet, az ajándékra érkezett köszönőlevél másolata[10] és a szálloda korábbi igazgatójának, Szelényi Andrásnak írt köszönetnyilvánítás is gyűjteményünket gazdagítja.[11]
A Gellért mint emlékhely
Története során hagyománnyá vált a Gellért Szállóban, hogy egyes lakosztályait (összesen nyolcat) híres, esetenként visszajáró vendégekről nevezték el. Így vált névadóvá Yehudi Menuhin, Richard Nixon, Páger Antal, Maximilian Schell, Turay Ida, Andrew-Lloyd Webber és Zsigmond Vilmos. A 238-as lakosztály, ahol ott tartózkodása idején megszállt, Habsburg Ottó nevét kapta.[12] A szobákat a hírességek jóváhagyása után ünnepélyes keretek között táblával avatták fel, és a lakosztályban életrajzot helyeztek el róluk. Ottó – annak ellenére, hogy gyakori vendége volt a hotelnek – sűrű programja miatt nem tudott részt venni az eseményen. (Nem ő volt az egyedüli – csupán Zsigmond Vilmos, Oscar-díjas operatőr volt jelen személyesen a róla elnevezett szoba felavatásakor.[13])
Később egy másik, Habsburg Ottó személyéhez kötődő tábla is felkerült a szálloda falára. 2000 decemberében ugyanis a Magyar Páneurópai Unió tagjai megalakulásuk és tevékenységük megkezdésének tizedik évfordulóját ünnepelték itt.[14] Habsburg Ottó ekkor sem tudott ott lenni, azonban fia, Habsburg György révén üdvözletét küldte a résztvevőknek. Magyar nyelvű levelezésében megtalálható Wodianer-Nemessuri Zoltán, a szervezet budapesti elnökének rövid beszámolója a jubileumi eseményről. Ebből tudjuk, hogy közel háromszázan vettek részt az ünnepségen, köztük Mádl Ferenc, akinek ekkor adták át az első Páneurópa Érdemkeresztet. A táblaavatás után díszebédet és estélyt tartottak a szállodában.[15] A főherceg 2002-es magyarországi látogatása során tekintette meg fiával az emléktáblát, az ekkor készült fénykép bekeretezve felkerült a tábla mellé.
Táblaavatás
Ezek az emlékek díszítették a Gellért Szálloda és Gyógyfürdő falait – egészen 2021-ig, amikoris újabb mérföldkőhöz érkezett a szálloda története: az épület felújítás és korszerűsítés miatt bezárta kapuit. A munkálatok megkezdésekor a Habsburg Ottó Alapítvány munkatársai felkeresték a vezetőséget, és – névadónk örökségét tovább gyarapítva – gyűjteményünk gondozásába vették a főherceghez kötődő tárgyakat: a szoba névtábláját, a kifüggesztett életrajzot, a jubileumi emléktáblát és a fényképet.
Azóta tovább gazdagodott a Gellért Szállodával kapcsolatos anyagunk, ugyanis egy felajánlásnak köszönhetően diasorok kerültek hozzánk, köztük a Gellért Szállóban 1995 márciusában, Habsburg Ottó egyik látogatása alkalmával készült fényképek. A felajánlást ezúton is hálásan köszönjük, és reméljük, az idő során tovább bővíthetjük gyűjteményünk ezen részét, hiszen a sok forrás és a tárgyi emlékek alapján is elmondható, hogy Habsburg Ottó valóban kiemelkedő vendége volt a Gellért Szállónak.
Vitos-Merza Beáta
[1] Rubovszky András: Hotel Gellért. Budapest, Artunion/Széchenyi Könyvkiadó, 1988, 16–50.
[2] Újság, 1928. november 21., 1–2.
[3] Pesti Napló, 1931. november 21., 4.
[4] Esti Hírlap, 1996. május 7., 6.
[5] Saly Noémi: Gellért 100. Budapest, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2018, 143. (a továbbiakban: Saly)
[6] Telefonbeszélgetés Vásony Mihállyal – 2022.02.09. HOAL; további visszaemlékezés olvasható tőle: Saly, 162–167.
[7] Népszabadság, 1997. október 20., 27.
[8] Szabad Föld, 2012. szeptember 14., 13.
[9] HOAL I-2-c-Pulvari Károlyné
[10] HOAL I-2-c-Rubovszky András (Pöcking, 1989.01.12.)
[11] HOAL I-2-c-Szelényi András (Pöcking, 1991.08.30.)
[12] Saly, 170.
[13] Magyar Nemzet, 2015. július 6., 17.
[14] Komárom-Esztergom Megyei 24 óra, 2000. december 4., 1.
[15] HOAL I-2-c-Wodianer-Nemessuri Zoltán (Budapest, 2000.01.27.)
