Prőhle Gergely, az Alapítvány igazgatója köszöntőjében arra a történelmi tényre emlékeztette a hallgatóságot, hogy Habsburg Ottó szinte napra pontosan 45 évvel ezelőtt – 1979. június 10-én – lett a kontinens legfőbb döntéshozó testületének a tagja. Az egykori trónörökös veleszületett magabiztossággal mozgott a demokratikus közegben (is), és „természetes testtartással”, hét nyelvet tárgyalóképesen beszélve képviselte a keresztény értékrenden nyugvó Európa ideáját, részt vállalva ezáltal a 80-as években bekövetkezett konzervatív fordulatból.
Első megszólalóként Feledy Botond politológus ismertette nagy vonalakban a választások eredményeit: kitért a néppárt megerősödésére, a zöld és a liberális csoportosulások látványos gyengülésére. A Jesuit European Social Centre igazgatóhelyettese felidézte a kontinensünk életét az elmúlt öt év során alapjaiban meghatározó történéseket – pénzügyi-gazdasági válság, világjárvány, orosz-ukrán háború, Green Deal –, amelyek nyomán érezhetően elbizonytalanodtak az egyes politikai irányzatok ideológusai. Mint mondta, még az egy táborhoz tartozók nézetei is olyannyira fragmentálódtak, hogy az új testületben még nehezebbnek tűnik nagy véleménytömbök alakítása bizonyos kérdések támogatására, döntések elfogadtatására. Pedig a klímaváltozás, a háború, a társadalmi szolidaritás, a gazdasági helyzet vagy a migráció mind-mind sürgős megoldást követel(ne).
Hiller István, az MSZP országgyűlési képviselője bevallotta, hogy magyar politikusként szociáldemokrata elvek mellett kiállni manapság nem a leglélekemelőbb elkötelezettség. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár az európai választások kontinentális horizontúak, mégis erőteljes hatást váltottak ki nem egy tagállamban: a kormány megbukott Belgiumban és Franciaországban, és tömegesen mondtak le posztjukról a kudarcot vallott pártok vezetői. A történész a jelenségek értelmezéséhez egy új irányzat, a Klimageschichte kutatási eredményeit hívta segítségül, amelyek megdöbbentő párhuzamot mutatnak Európa elmúlt 1000 évének éghajlati körülményei és politikai-társadalmi-demográfiai viszonyok alakulása között. Hiller végezetül a „feledés kultúrájá”-nak nevezett, a társadalmi tudatot befolyásoló tömeglélektani fogalomról beszélt, amely legkésőbb három emberöltő alatt kimossa a tapasztalatokat az emberek fejéből. Ez (is) magyarázhatja, hogy kontinensszerte terjed a háborúról való beszéd, erősödik a háborús retorika.
A Fidesz gyakorló európai parlamenti képviselője a választási részvétel mindenütt magas arányát emelte ki, és úgy jellemezte a magyar jobbközép erőt, mint amely az eredmények alapján ma is 2/3-os szavazati aránnyal nyerné meg az itthoni választásokat. Győri Enikő az elmúlt öt esztendő brüsszeli küzdelmeire visszatekintve szólt a hazánkat ért hátrányos megkülönböztetésről, és ebben a tekintetben az előttünk álló időszakra sem prognosztizált változást. Amire leginkább szükségünk lesz, mondta, hogy a jövőben, ha lehet, még következetesebben álljunk ki a meggyőződésünk mellett, képviseljük az összmagyarság érdekeit. Döntőnek nevezte, hogy az Európai Unió Tanácsának július 1-jével kezdődő soros elnöki pozíciójában el tudjuk-e indítani néhány, számunkra fontos kérdés tisztázását.
A beszélgetés polemikusabb perceiben Hiller István azon kérdésfelvetéséhez fűztek megjegyzéseket a vendégek, miszerint elképzelhető-e manapság hagyományosan szociáldemokrata alapokon nyugvó baloldali nézetrendszer, amely úgy képes tömegeket vonzani, hogy időközben megszabadul a szélsőségesen liberális ideológiai elemek ballasztjától. Ugyancsak a szocialista politikus volt az, aki az elmúlt évek tendenciájából kiindulva óvott Magyarország európai uniós és az atlanti kötődéseinek további lazításától.
