Az 1951. május 10-én, Nancyban tartott menyegzőre érkezett gratulációk és ajándékok érzékletesen mutatják az egykori trónörökös szerteágazó kapcsolatrendszerét. Az ifjú párt uralkodócsaládok tagjai, politikusok és közéleti szereplők köszöntötték – köztük Winston Churchill is.
Az üdvözletek és emléktárgyak egy részét Alapítványunk őrzi. Ezek között az egyik legkülönlegesebb darab a brit államférfié, aki a híres felmenőjéről, Marlborough hercegéről írt biográfiájának (Marlborough. His Life and Times I–II. George G. Harrap & Co. Ltd., London, 1947) reprezentatív díszkiadását adta a házaspárnak. E mű nagyban hozzájárult későbbi, 1953-as irodalmi Nobel-díjához. A vörös bőrkötésű, aranymetszéssel és aranyozott címerrel díszített könyvekben a szerző saját kezzel írt sorai olvashatók. Az első kötetet „To His Imperial Highness The Archduke Otto of Austria from Winston S. Churchill” (Ő Császári Fenségének, Ottó osztrák főhercegnek, Winston S. Churchilltől) ajánlotta, míg a másodikban a „From Winston Churchill with every good wish for future happiness” (Winston Churchilltől, a legjobbakat kívánva a jövőbeli boldogsághoz) szavakkal fejezte ki jókívánságait. Gyűjteményünkben a mű eredetileg négykötetes változatának kétkötetes díszkiadása található meg.
A bensőséges hangvételű gesztus nem véletlen: Winston Churchill és Habsburg Ottó szoros, mondhatni baráti viszonyban állt; az 1930-as évek óta ismerték egymást. Az ifjú Habsburg 1938-ban személyesen kereste fel a konzervatív politikust, aki ekkor már Hitlerrel szembeni engedékeny brit politika egyik legismertebb bírálója volt, és az Anschluss után elmondott beszédében következetesen kiállt Közép-Európa ügye mellett.
Rendszeresen érintkeztek: közvetlenül, illetve a második világháború idején Londonban élő öccsén, Robert főhercegen keresztül. Ottó 1940 nyarától az Egyesült Államokban talált menedékre, és a második québeci konferencián négyszemközt is tárgyalt Churchill-lel. Naptárbejegyzése szerint 1944. szeptember 17-én 13 óra 15 perckor együtt ebédeltek, majd ötven percet sétáltak Québec citadellájának parkjában. A feljegyzés arról is tanúskodik, hogy ugyanezen a napon 17 és 18 óra között ismét találkoztak.
Ottó későbbi visszaemlékezéseiből az is ismert, hogy az Ausztriával kapcsolatos baljós hírek hallatán még Churchill délutáni pihenését is megzavarta, hogy megoszthassa vele aggályait. Elmondása szerint a miniszterelnök rózsaszín pizsamában fogadta őt egy rövid egyeztetésre. A háborút követően évente több alkalommal is felkereste az államférfit Londonban. Találkozásaikkor gyakran szóba került Európa jövője és az európai egység kérdése. A politikus 1965-ben bekövetkezett halála után az egykori trónörökös számos előadásában idézte fel alakját.
A hetvenöt évvel ezelőtt, a franciaországi Nancyban kibontott nászajándék így nem csupán könyvészeti ritkaság vagy személyes figyelmesség, hanem egy rendkívüli történelmi nexus kézzelfogható emléke is.
Fejérdy Gergely és Gaálné Barcs Eszter
