Az idehaza szinte teljesen ismeretlen osztrák filozófus megkerülhetetlen alakja az európai konzervatív gondolkodásnak. Bécsben született, textilkereskedő zsidó családban. Rokonaival 1939 februárjának végén Prágán és Amszterdamon át Dél-Amerikába emigrált. Bogotában az Escuela Normal Superior diákjaként társadalom- és gazdaságtudománnyal, valamint latin nyelvvel foglalkozott. Graduális tanulmányait az Egyesült Államokban, a Southern College (Birmingham, Alabama) ösztöndíjas diákjaként végezte. A jezsuita vezetésű kolumbiai egyetemen 1949-ben avatták az irodalomtudomány és a filozófia doktorává.
Hazatérve a bécsi és az innsbrucki egyetemen hallgatott klasszika-filológiát és történelmet, utóbbi intézményben 1953-ben filozófiai doktori címet szerzett. Ezt követően a Salzburgi Egyetemen óraadóként kezdett dolgozni. Két évtizedes oktatói tevékenységét – egy hosszabb kitérő után, amikor is egy amerikai bank alkalmazta tanácsadóként – 1986-ban a római jog címzetes egyetemi tanárrá való kinevezése teljesítette ki.
Thomas Chaimowicz (Bogotá, 1949)
A Habsburg Ottó Alapítvány gyűjteményében őrzött anyagban 1958-tól tűnik fel a neve az egykori trónörököst támogató Die Krone című grazi monarchista kiadványban. Rövid esszéinek tárgyát a klasszikus politikai filozófiai témákból választotta: hatalomról, (jog)államról, szabadságról, hagyományról, történelemről, modernségről, forradalomról elmélkedett – gyakran egyazon oldalon a Diplomaticus álnév mögé rejtőző Ottó külpolitikai témákat körüljáró cikkeivel.
Die Krone_1959 március 1.
Kettejük barátságáról terjedelmes levelezésük tanúskodik. Alapítványunk gondozza 1958 és 2000 között született korrespondenciájuk közel 1800 oldalas dokumentumkorpuszát, amelynek darabjai intenzív szellemi kapcsolatról vallanak (előfordult, hogy naponta több levelet is postáztak egymásnak!). Habsburg Ottó és Thomas Chaimowicz hasonlóképpen gondolkodtak a világpolitika folyamatairól, a nyugati civilizáció és benne Európa történelméről és jövőjéről. Bizalmi viszonyukat jelzi, hogy a filozófus néhány évig Ottó gyermekeinek oktatásában is részt vállalt.[1]
Chaimowicz kezdeményezésére 1960-ban Salzburgban létrejött az Edmund Burke Társaság. A szervezet „a konzervativizmus atyja”-ként emlegetett brit politikus írásainak kutatását, eszméinek terjesztését tűzte ki céljául. 1960 és 1969 között ő szerkesztette a társaság folyóiratát, a Bécsben megjelenő Österreichische Akademische Blätter-t, amelynek szerkesztői között neves európai és tengerentúli személyeket találunk: Wilhelm Böhm, Friedrich Engel-Janosi, Friedrich A. von Hayek, Willy Lorenz, Ludwig von Mises, Peter Stanlis. Russell Kirkkel közeli barátok lettek. Az említetteken kívül Chaimowicz a hetvenes években az Ottóhoz ezer szállal kötődő Zeitbühné-ben is gyakran publikált.
A Chaimowicz-házaspár Russell Kirk társaságában (New York, 1964)
Az 1985-ben megjelent főmű, a Freiheit und Gleichgewicht im Denken Montesquieus und Burkes. Ein analytischer Beitrag zur Geschichte der Lehre vom Staat im 18. Jahrhundert[2] című munka alaptétele, hogy a jelen megértéséhez elengedhetetlen a múlt – esetünkben az ókor – szellemi teljesítményeinek ismerete. Chaimowicz az antik auktorok gondolatainak hatását vizsgálja Montesquieu és Burke műveiben, különös tekintettel egyensúly és szabadság viszonyára. Megítélése szerint egyensúly nélkül nem létezik – vagy legalábbis csorbul – az emberi közösség szabadsága, amit egyedül a megalapozott hagyomány képes garantálni és előmozdítani. Burke ezt az elképzelést gondolta tovább, amikor a francia forradalom – hagyományokat, ezáltal pedig az egyensúlyt veszélyeztető – elvont eszméi ellen felemelte a szavát. Montesquieu gondolatainak forrásvidékére Chaimowicz Tacitusnál és az ifjabb Pliniusnál bukkan rá. A francia szerző a hatalommegosztás és a vegyes kormányzás eszméjét A rómaiak nagysága és hanyatlása című kisebb lélegzetű művében (is) tárgyalta, amit a könyv részletesen elemez. Montesquieu-től pedig már csak egy lépés Burke, aki a forradalom veszélyeinek ecsetelésekor francia arisztokrata kortársának nézeteit is beépítette saját érvrendszerébe. A könyv angol nyelvű kiadásához Kirk írt előszót.[3]
Az osztrák gondolkodó 2002-ben bekövetkezett halála előtt nem sokkal egy salzburgi kiadványban összegezte életútját.[4] Tudományos munkássága, a kontinentális konzervativizmus formálása terén a 20. század második felében játszott szerepe – nem utolsó sorban Habsburg Ottóhoz és az általa teremtett formális és informális körökhöz fűződő kapcsolata – még rengeteg izgalmas, feltárandó adalékot tartogat a jövőbeli kutatás számára.
Thomas Chaimowitz írásai a
Die Krone (1953–1967), az
Österreichische Akademische Blätter (1960–1969) és a
Zeitbühne (1972–1979)
című kiadványokban.
(A nyitóképen látható, Habsburg Ottónak szóló levél jelzete: HOAL I-2-b-Thomas Chaimowicz 1961. november 12.; a filozófust ábrázoló képek a lábjegyzetben hivatkozott önéletrajzi írás mellékletéből származnak.)
[1] Kirk, Russel: The Sword of Imagination. Memoirs of a Half-Century Literary Conflict. William B. Eerdmans Publishing Co., Grand Rapids, MI, 1995, 208.
[2] Springer Verlag, Wien–New York, 1985 (Forschungen aus Staat und Recht, 68.)
[3] Antiquity as the Source of Modernity. Freedom and Balance in the Thought of Montesquieu and Burke. Transaction, Somerset, NJ, 2008.
[4] Chaimowicz, Thomas: Heimkehr aus dem Exil. Salzburg. Geschichte & Politik, 2000, 4, 253–345.
