A Habsburg Ottó Alapítvány és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézete családtagjai, tanítványai, munkatársai és tisztelői körében emlékezett meg az ELTE professzoráról, Magyarország egykori brüsszeli nagykövetéről, bemutatva a tavaly ősszel – támogatásunk révén a Gondolat Kiadó gondozásában – megjelent naplóját.
Szegedi László, az NKE oktatási rektorhelyettese Granasztói György gazdag életútjából a köz legnemesebb értelemben vett szolgálatát emelte ki, ami a mai generációk számára is példaértékű kell, hogy legyen. Prőhle Gergely, a JLI programigazgatója a diplomatának a hagyományos polgári értékekben gyökerező nemzeti és európai elkötelezettségét hangsúlyozta. A történész szakterületének elmélyült ismeretével és veleszületett adottságai révén egyike lett azoknak, akik 1989/90-es fordulatot követően kormányzati pozícióban – és később ellenzékben is – a tántoríthatatlan Nyugat-barát irányvonalat képviselték.
Bevezető gondolataival Trócsányi László a rendszerváltozás időszakát idézte fel. A Károli Gáspár Református Egyetem rektora, egykori igazságügy-miniszter az Antall-kormányt történészek (bölcsészek) dominálta értelmiségi körnek nevezte, amelyben a miniszterelnök mellett egyaránt részese lehetett a kormányzati munkának Für Lajos, Jeszenszky Géza, Katona Tamás, a diplomáciai karban pedig Erdődy Gábor, Gergely András, Ódor László, Szávai János, Szörényi László. Sorsdöntőnek nevezte a kiadott napló által felölelt évekből a NATO Miniszteri Tanácsának 1991. október 28-án lezajlott ülését, amelyen Antall József a közép-európai államok vezetői közül elsőként találkozott a szervezet vezetőivel, és amelynek előkészítésében Granasztóinak oroszlánrésze volt. Trócsányi egykori diplomataként elismerően szólt a kötet függelékében olvasható hivatalos jelentésekről, bizalmas helyzetértékelésekről, háttéranyagokról, amelyek a nemzetközi színtérre merészkedő filosz rátermettségéről, szintetizálóképességéről, lényegre törő meglátásairól vallanak. Az előadó a történészt olyan amateurnek nevezte, aki a szó eredeti értelme szerint teljes mértékben azonosul az üggyel és a közösséggel, amelyet munkájával szolgál.
Granasztói György tudományos örökségéről Czoch Gábor és Kelment Judit, az ELTE Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék oktatói, valamint az ugyanebből a körből indult Zsinka László (PPKE Nemzetközi és Politikatudományi Intézet) beszélgettek. Egykori professzoruk tudományos módszeréről elhangzott, hogy a francia Annales történetírói iskola hagyományait követve számos, később széles körben elterjedt kutatási módszert honosított meg; munkája során alkalmazta a problémaorientált történetírás alapelveit, és képes volt adaptálni tudását egy-egy új, történetszemléletet formáló irányzat, paradigma – például a számítógépes adatfeldolgozás – megjelenése és térhódítása kapcsán. Tette mindezt az európai látókörű polgár ethoszával, megőrizve nyitottságát és érdeklődését a személyes kapcsolatokban is. Mindeközben pedig folyamatosan dolgozott az évtizedek alatt egyre interdiszciplinárisabb jelleget öltő, nemzetközileg is elismert Atelier műhely fejlesztésén.
A nap második beszélgetésén vendégeink a magyar rendszerváltás külpolitikai vetületét vizsgálták. Jeszenszky Géza és Martonyi János egykori külügyminiszterek, Király Miklós, az ELTE ÁJK Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszékének vezetője és Breuer Klára, jelenleg is aktív státuszban álló diplomata arról beszéltek, milyen élethelyzetben érte őket az európai integráció 36 évvel ezelőtt kézzel fogható közelségbe került lehetősége. Antall József kormányának külügyminisztere az 1990-ben az MDF által kínált „Szabadság és tulajdon” szlogent értelmezte, az első szabadon választott kormány eszmei irányát a nemzeti liberalizmus, a kereszténydemokrácia és a népi gondolat eredőiként definiálta, amely azonban sosem állt ellentétben a nyugati értékekhez igazodás igényével. Ez az igény mindig is ott élt a magyar társadalomban, emlékeztetett Király Miklós, még a világháború kataklizmájában is, amint azt Márai 1941-es Kassai őrjárat című esszéje bizonyít. Ahogyan azt Granasztói György temetésén 2016-ban Orbán Viktor miniszterelnök is megfogalmazta: „S ő ebben az embert, jellemet, fizikai és lelkierőt próbára tevő történelmi és erkölcsi labirintusban könnyed eleganciával követte a hűség útját, volt és maradt történelmi osztályának, hazájának és civilizációjának méltó képviselője. Európai, magyar, polgár. Érdekes, milyen magától értetődő módon hitt abban, hogy a szovjet megszállás sem tud bennünket elszakítani a Nyugattól. Milyen magabiztosan hitt abban, hogy a mi kompunk nem ragadhat a keleti parton, és milyen rendíthetetlen hittel vallotta, hogy csak rajtunk, pontosabban a mi emberi minőségünkön múlik, hogy megmarad-e az a sodrony, amely segítségével majd – ha eljön az idő – visszahúzódzkodhatunk a nyugati partra. És igaza lett.” Granasztói Györgyre emlékezve a résztvevők egyetértettek abban, hogy személyében a közösségéért áldozatot vállaló polgár vállalt szerepet – ha rövid ideig is –a nagypolitikában.
Az eseményen Frédéric Chopin és Aggházy Károly zongoraműveit Dömötör Máté szólaltatta meg.
A teljes konferencia visszahallgatható itt:
