A Szent Márton hegyén ezer éve álló bencés kolostor szakrális hely. Szerzetesei Európa védőszentjének Regulája alapján élik századok óta imádságos és dolgos életüket, a magyar történelemben betöltött szellemi és nevelői tevékenységük közismert. Ők voltak névadónk tanárai is az emigrációban. Habsburg Ottó kötődését a rendhez mi sem szimbolizálja jobban, mint az utolsó trónörökös szívurnája az altemplomban. Továbbá ugyanott helyezték örök nyugalomra a Lónyay hercegi házaspár földi maradványait is. Lónyay Elemér felesége pedig nem volt más, mint a szerencsétlen sorsú Rudolf trónörökös özvegye, a belga királyi család sarja. Ezzel az átkötéssel meg is érkeztünk a jelenbe: Magyarország július 1-jén Belgiumtól veszi át az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztét. Mindezek fényében keresve sem találhattunk volna alkalmasabb helyszínt, hogy hálát adjunk a kontinens szabadságáért és békéjéért, és a Feljebbvaló segítségét kérjük a jövőre nézve – adta meg az összejövetel hangnemét Prőhle Gergely, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója.
Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntőjében arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az európai közösség alapját az egykori ellenségek kölcsönösen felismert gazdasági érdekei hívták életre. Korunk törékennyé és kiszolgáltatottá vált világában azonban az anyagi támaszok elégtelenné lettek. Egyedül a lelki élet gazdagságára építhetünk, mert csak az teremt békét bennünk és körülöttünk. Habsburg Ottó örökségét az ápolja méltó módon, aki a békéért tesz, intett a főapát.
Névadónkat emberség, kötelességtudat és az igazában való megingathatatlan hit jellemezte – méltatta Habsburg Ottót egykori munkatársa, Stephan Baier. A politikus életrajzírója felidézte, hogy a dinasztia hagyományaihoz hűen IV. Károly fia mindig sokszínű, toleráns és rendezett birodalomban gondolkodott, és ezt az elképzelését vetítette rá az egész kontinensre, olyan jogi és védelmi teret vizionálva, amely szüntelenül a béke hatalmának megvalósításán munkálkodik (ezért kapta 1995-ös könyve a Friedensmacht Europa címet). Felelősséggel és alázattal viselt szolgálata a középkori királyerényeket idézi, azonban mégsem hat anakronizmusként, állította Baier, mivel felfogása a totalitárius rendszerek elleni biztosítéknak bizonyult a 20. században.
Fejérdy Gergely, Alapítványunk tudományos igazgatóhelyettese Stefánia hercegnő életútjának Magyarországgal kapcsolatos részleteit osztotta meg a népes hallgatósággal. Kitért II. Lipót belga király lányának Habsburg Ottó családjával ápolt jó viszonyára, illetve bemutatta a belga–magyar relációban játszott fontos szerepét és annak napjainkig ható pozitív következményeit. Ezt a tematikát követte hozzászólásában Jeroen Vergeylen, a Belga Királyság magyarországi nagykövete, amikor a Tanács elnöki tisztségéről leköszönő hazája nevében a politikai porondon közösen képviselt értékekről szólt. Történelmi példák sorával illusztrálta a két ország között a kora újkor óta fennálló kötődéseket, amelyek a 20. században váltak igazán intenzívvé: a világháborúkat követően magyar gyermekek ezreit fogadták be hosszabb-rövidebb időre Belgiumban, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc menekültjeinek segítése vált a folyamat újabb mérföldkővé.
Az elnökség alapeszméje a nagykövet szerint a közmondásos belga kompromisszumkészség volt, amelynek eredete a Habsburg-kormányzás kiegyensúlyozó politikájában keresendő. Jeroen Vergeylen ennek a szemléletnek a továbbvitelét várja magyar kollégáitól 2024 második felében: a megegyezés módozatainak keresését a versenyképesség, a Green Deal, a védelmi és a gazdasági témák, az ukrajnai háború, a bővítés és a belső intézményi reformok terén. A bencés főapátságban nem üres frázis arra felelősségre figyelmeztetni Európa vezetőit, amelyek Szent Márton, Szent Benedek és Habsburg Ottó értékei voltak – zárta gondolatait a diplomata.
Habsburg Ottó olyan európai föderalista volt, aki mélyen hitt az európai együttműködésben – ennek az első látásra magától értetődő kijelentésnek a tartalmát bontotta ki Navracsics Tibor, közigazgatási és területfejlesztési miniszter. Igazi integráció csak a kölcsönös bizalmon alapuló együtt munkálkodás révén születik, ahol minden résztvevő a közös cél, a mindenki számára vágyott közös jó érdekében munkálkodik, mondta. Az európaiság időben megelőzte a nemzeti narratívákat. Ezért sem állhat szemben egymással hiteles nemzeti és európai gondolat – sokkal inkább feltételezik, kiegészítik, gazdagítják egymást. Nemzetek önkéntes tömörülése – föderációja – egyenrangú partnerek kooperációjából születik. És ha a tagok nem tévesztik szem elől a szubszidiaritást, az megóvja őket a hierarchia káros hatásaitól. Egy soknemzetiségű birodalom etnikailag semleges együttműködési keretének „öröksége” így válhatott kontinensünk egységesülésének modelljévé Habsburg Ottó számára – és szolgál tanulságokkal és intő példákkal a jelen és jövő nemzedékeinek.
Fotók: Szabó Zoltán
