Főhercegi kezdőrúgás a baszk tengerparton[1]
Az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó császárának és királyának, IV. Károlynak 1922. április 1-jén bekövetkezett halálát követően özvegye és gyermekei hamarosan elhagyták Madeira szigetét. XIII. Alfonz spanyol királynak a brit uralkodó közreműködésével sikerült elérnie, hogy a Nagyköveti Tanács engedélyezze a család Spanyolországba költözését.[2] Az özvegy, gyermekei és kisszámú kíséretük 1922 májusában érkezett meg előbb Madridba, majd augusztusban az Atlanti-óceán partján fekvő kis baszk faluba, Lequeitioba. A település félúton fekszik a két baszk nagyváros, Bilbao és San Sebastian között.
Zita királyné számára rendkívül fontos volt, hogy a tíz éves trónörököst, Ottót minden olyan tudással, tapasztalattal felvértezze, amelyre uralkodóként szüksége lehet. Száműzöttként természetesen nem állt rendelkezésre nagyszámú tudós és tanári gárda, mégis a legjobb és legmegbízhatóbb nevelőket és tanítókat hívták magukhoz. Miután biztossá vált, hogy Spanyolországban maradhatnak, megkezdődött a megfelelő tanárok és nevelők kiválasztása. Heinrich Degenfeld[3] gróf – aki haláláig egyik leghűségesebb bizalmasa volt Habsburg Ottónak – az uralkodó körüli titkárként 1922 októberében érkezett Lequeitioba. Személye azért is fontos, mert a királynéhoz és a nevelőnőkhöz hasonlóan ő is naplót vezetett itt tartózkodásukról. Ezek a napi eseményekre fókuszáló bejegyzések eddig ismeretlen információkkal szolgálnak a száműzetésben élő család mindennapjairól.[4]
Habsburg Ottó testvéreivel a lequeitioi parton
(HOAL_15B_4-4_F016)
Ottó trónörökös és testvéreinek nevelése és taníttatása pontos napirend szerint zajlott. A Degenfeld gróf által vezetett napló nemcsak a tanmenetre, a gyermekek fejlődésével kapcsolatos részletekre, hanem a szabadidőre is kitér. A szinte percre pontosan beosztott tanulás mellett fontos szerep jutott a testmozgásnak is. A gyermekek a nagy séták mellett leginkább pelotázni[5] és futballozni szerettek. A labdajátékokat elsősorban az otthonukként szolgáló kastély szűk kertjében, valamint a tengerparton játszották.
Biciklitúrán Lequeitio környékén
(HOAL_15B_4-4_F018)
Spanyolországban már több évtizede egyre sikeresebb és közkedveltebb sportnak és közösségi eseménynek számított a futball, különösen Baszkföldön. Ez nemcsak egy játék, hanem nemzeti identitásuk része is volt.[6] A legsikeresebb baszk klub, az FC Bilbao ez év tavaszán a háború után első spanyolországi csapatként európai túrára indult, s a Sparta Praha vendégeként több mérkőzést is játszott. A spanyol foci szempontjából legalább ennyire jelentős hatása volt az ide érkező külföldi csapatok játékának. Már 1922 januárjában a Rapid Wien tett túrát az országban, és a közeli San Sebastianban két mérkőzést is játszott a Sociedad csapatával. Két hónappal később az FC Nürnberg vendégszerepelt San Sebastianban és Bilbaoban.
A háború után a korszakban Európa-szerte jól ismert magyar csapatok is elkezdték szervezni nemzetközi túráikat.[7] Az MTK már 1921 végén felvette a kapcsolatot spanyol csapatokkal, de végül csak egy évvel később jutottak el Spanyolországba. 1922. december 24. és január 7. között hét mérkőzést játszottak, köztük négyet a két legismertebb baszk csapattal, a Bilbaoval és a Sociedaddal. Mivel a magyar sajtóban már nyáron híre ment, hogy az özvegy királyné és gyermekei Lequeitioba költöztek, ezért az MTK vezetősége és játékosai tiszteletüket szerették volna tenni náluk. Az Est beszámolója szerint Brüll Alfréd elnök szerette volna meghívni a családot a San Sebastian-i mérkőzésre, azonban szerencsésebbnek tartotta, ha ezt a vendéglátó klub, a Sociedad kezdeményezi. Az eset hamar kitudódott, és a spanyol királyi család politikai bizonytalanságra hivatkozva végül nem engedélyezte azt.[8] Azaz a korabeli ellenőrizhetetlenül terjengő itthoni hírekkel ellentétben a magyar futballcsapat ekkor még nem találkozott a királyi családdal.
Az MTK csapata, Mannschaft, 1921
(forrás: Bildarchiv Austria)
A készülő látogatás híre természetesen eljutott az érintettekhez is; nem tudni, hogy az esemény hozzájárult-e ahhoz, hogy a gyerekek december 26-án – ahogy Degenfeld írta – „grosse Futballpartie-t” tartottak a kastély kertjében. Ezen a királyi gyermekeken kívül részt vett a személyzet szinte összes tagja is.
A királyi család február 6-án ideiglenesen elhagyta Lequeitiót, és San Sebastianba költözött. A gyermekek napirendje itt is pontos menet szerint zajlott, a tanulás mellett a mozgás sem maradhatott el. Ezekben a napokban érkezett a spanyol-magyar futballtörténelem egyik fontos szereplője is a városba: Hertzka Lipót,[9] az MTK korábbi futballistája Essenből igazolt át, és 1923. január 1-től a Sociedad, majd 1926-tól a Bilbao sikeres edzője lett. Az újévtől tehát már ő trenírozta a San Sebastian-i csapatot.
1923. március 9-én a délutáni kirándulásról haza felé tartva az ifjú trónörökös és nevelője ismerős hangokra lett figyelmes a tengerparton. Solymos Vendel[10] bencés tanár mellett Habsburg Ottó egy pónin lovagolt, amikor szembetalálkoztak a parton sétáló FTC vezetőivel és futballistáival. Rövid beszélgetésükből kiderült, hogy a magyarok két mérkőzést játszanak a Sociedaddal, ennek örömére Solymos páter meghívta őket egy rövid audienciára San Sebastian-i szállodájukba. Degenfeld naplója szerint a magyar csapat fiatal diákokból és tisztviselőkből állt, akik a sajtóbeszámolók szerint álmélkodva ismerték fel az ifjú trónörököst a tengerparton.[11]
Habsburg Ottó Solymos Vendellel, 1930
(forrás: Képek Krónika)
Délután az FTC vezetőségét és játékosait a Hotel Savoy halljában fogadta Zita királyné és Habsburg Ottó. A vendégek részéről Szigeti Imre alelnök köszöntötte a királynét és a trónörököst, majd átnyújtotta a klub selyemzászlaját. Ezt követően Ottó röviden üdvözölte őket, és mindannyiukkal kezet fogott, eközben pedig a királyné Szigetihez intézett néhány kérdést. Degenfeld naplóbejegyzésének részletei nagyrészt megegyeznek Az Est-ben megjelent be- számolóval, annyival kiegészítve azt, hogy szerinte a tíz esztendős Ottó rendkívül jól beszélt, de nagyon zavarban volt, míg Solymos elmondása szerint a magyar futballisták láthatóan meghatódottan álltak. Meghatottságukat csak fokozta, hogy a szállásukon tartott március 15-ei megemlékezésükön Solymos páter mondott ünnepi beszédet.[12]
AZ FTC futballcsapata, 1923
(forrás: Fradi Múzeum, tempofradi.hu)
A királyi család júliusban visszatért Lequeitioba, és a napló tanulsága szerint ugyanolyan következetesen figyeltek a trónörökös és testvéreinek oktatására, nevelésére és testedzésére, mint korábban. Ekkora már elfogadták azt a tanmenetet, amely a magyar oktatásukat segítette, és amelyért a pannonhalmi bencés atyák feleltek. A tanulás mellett a napok elválaszthatatlan részei maradtak továbbra is a kirándulások, játékok és a Magyarországról és Ausztriából érkező látogatók és zarándokok fogadásai.
1923 telén az MTK újabb spanyolországi túrát szervezett, az FC Barcelona mellett a két baszk csapattal, a Socieaddal és a Bilbaoval is számoltak. A klub vezetése az előző évben meg-hiúsult audencia miatt mindenképpen szerette volna tiszteletét tenni az özvegy királynénál és családjánál. Karácsony és újév között két mérkőzést kötöttek le a Sociedaddal, a köztes időben sikerült Szilveszter napjára megszervezni a találkozót. A magyar csapat bérautókon utazott a San Sebastiantól mintegy hatvan kilométerre fekvő faluba.
Az audiencia fél 12-kor kezdődött a kastély fogadó terében, ahol a királyné mellett gyermekei és két udvarhölgye is felsorakoztak üdvözölni a Degenfeld naplója szerinti 26 fős küldöttséget. Az MTK elnöke, Brüll Alfréd tartott egy rövid beszédet, majd Ottó köszöntötte a magyar csapatot. Ezt követően a vezetőség egy nagy csomag játékot és ajándékot adott át, amelyeknek a gyerekek nagyon örültek. Az Est tudósítása szerint legitimista arisztokraták kérték meg Brüll elnököt, hogy ajándékaikat juttassák el a királyi gyermekeknek.[13] Ezt követően a vezetőség átnyújtotta a csapat ezüstplakettjét is a következő felirattal: „Hódoló szeretettel Magyarország sokszoros bajnokcsapatától. 1924. január 1.”
Zita királyné és gyermekei a tengerparton
(HOAL_15B_4-4_F014)
Búcsúzáskor az egész személyzet felsorakozott, azonban az MTK futballistái nem utaztak azonnal vissza San Sebastianba. Délután fél 3-kor ugyanis bemutató mérkőzést tartottak a királyi családnak és az odasereglett több száz helybélinek. Lequeito egyetlen sík, futballra alkalmas területe a tengerpart volt, de az is csak apály idején. A beszámolók szerint Solymos Vendel ezért tette fél 3-ra a mérkőzést, mert akkor volt a legnagyobb használható földterület a tengerparton. Az oldalvonalakat, a tizenhatost és az öt és felest belehúzták a homokba, léc helyett pedig lerakott pulóverekkel jelölték a kapukat. Az Est beszámolója szerint a kezdés előtt nem sokkal megérkezett a királyi család, és mintegy 500 helybéli is körbeállta a pályát. Az MTK két nyolc fős csapatra oszlott, és így állt fel a kezdőkörnél. A kezdőrúgást a trónörökös végezte el, majd Frischer Károly intéző sípszójára elkezdődött a mérkőzés.[14] A meccset végül 6-3-ra a kékmezes csapat nyerte. A mérkőzés végén a játékosok, a vezetők valamint Habsburg Ottó és családja a baszk tengerparton elénekelték a magyar himnuszt. Ezt követően a játékosok megéljenezték a trónörököst, aki testvéreivel minden játékosnak egy-egy dedikált fényképet adott.
Habsburg Ottó, miután elbúcsúzott a magyar csapattól, visszatért az Uribarren palotába, és a napi tanmenetnek megfelelően folytatta programját. Degenfeld bejegyzései szerint a futball később is a gyermekek egyik kedvelt játéka maradt.
Az MTK futballistái és vezetői kora este indultak vissza San Sebastianba, ahol néhány nappal később – talán éppen e találkozásnak köszönhetően – revansot vettek a Sociedadon az előző napokban elszenvedett vereségért.
Szűts István Gergely
[1] Köszönet a Fradi Múzeumnak és az MTK Baráti Körnek a segítségükért.
[2] Fejérdy Gergely: A Duna partjától Madeira szigetéig. in: Fejérdy Gergely-Szűts István Gergely-Vasbányai Ferenc (szerk.): Száműzöttként Madeirán. Dokumentumok Habsburg Károly életének utolsó hónapjaiból. Budapest, Habsburg Ottó Alapítvány, 2022, 72.
[3] Degenfeld-Schonburg, Heinrich (1890–1978)
[4] HOAL I-1-d. Heinrich Degenfeld naplói
[5] pelota: baszk eredetű labdajáték
[6] Győri Szabó Róbert: A baszk identitás és a futball. Regio, 2012, 2, 78–112.
[7] Nemzeti Sport, 1921. november 19., 3.
[8] Az Est, 1923. január 12., 7.
[9] Hertzka Lipót (1893, Budapest – 1951, Montemor-o-Novo, Portugália)
[10] Solymos (Schlamadinger) Vendel Károly (1983, Nagysároslak – 1950, Budapest) bencés szerzetes, gimnáziumi tanár. 1923. január és 1925 év vége között Habsburg Ottó nevelője volt.
[11] Az Est, 1923. március 25., 9.
[12] Sporthírlap, 1923. március 29., 2.
[13] Az Est, 1923. december 21., 11.
[14] Az Est, 1924. január 9., 10.
