Hosszan méltathatnánk, mint a világ egyik legbefolyásosabb befektetési bankárát, a kapcsolatépítés és ápolás nagymesterét, de a mai napon talán a legfontosabb az, hogy egy élete legvégéig derűs, kedves embertől búcsúzunk, akinek pályafutása, családi háttere szorosan kapcsolódik a XX. századi európai történelem megannyi fordulatához.
Gelsey – akkor még Guttmann néven – Bécsben és Budapesten töltötte gyerekkorát, Gustav Klimt által is megfestett osztrák édesanyja és földbirtokos, gyáros édesapja gondos szeretetétől övezve. Nagyapja, I. Ferenc József udvari tanácsosa 1869-ben kapta meg a bárói címet – az uralkodó házhoz való hűség generációkon át meghatározó volt a család számára. Vilmos a budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium diákja volt, majd mivel már édesapja is a Cambridge-i Trinity College hallgatója volt, 1939-ben ő is ezt az utat követte. Angliai beutazását megkönnyítette, hogy ifjúsági golfbajnokként könnyen megtalálta a kapcsolódási pontokat a szigetországban. Vegyészetet tanult, kiváló eredménnyel, így is helyezkedett el, nemsokára brit állampolgárságot is kapott, minek következtében 1974-ig be sem tette a lábát Magyarországra. A legmagasabb körökben mozgott, szívesen hallgatott anekdotái voltak a brit királyi ház tagjaihoz fűződő kapcsolatairól. A II. Világháborút követő esztendőkben, a hidegháború szorításában közép-európai helyismerete, nyelvtudása stratégiai fontosságú lett, így pályafutása egyre inkább a befektetési tanácsadás, a bankvilág felé vitte. Éveken át dolgozott Bécsben a Creditanstaltnál, így közelről követhette a magyarországi rendszerváltozás alakulását is. A kilencvenes évek végén – vegyészeti és üzleti ismereteinek egyfajta egyesítéseként – a Richter Gedeon Igazgatóságának elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt – haláláig.
A személyes nagyrabecsülésen túl azért is emlékezünk meg Gelsey Vilmosról Alapítványunk honlapján, mert a nyolcvanas évek elején ő volt az, aki Habsburg Ottó magyarországi beutazását igyekezett előmozdítani, amint ezt Bányász Rezső akkori magyar nagykövet visszaemlékezéseiből (Ami a rejtjeltáviratokból kimaradt, Pelikán könyvek, Budapest, 1993., 189. o.) tudjuk. Gelsey Erzsébet, Vilmos unokatestvére évtizedeken át volt az egykori magyar trónörökös legszorosabb munkatársa, aki pontosan követte a világpolitikai eseményeket, jól ismerte a szereplőket. A bizalmas unokatestvéri viszony lehetővé tette az üzenetközvetítést ebben a diplomáciailag érzékeny témában is, amit Ottó esetleges magyarországi beutazása jelentett. Gelsey Erzsébet 1984. január 19-én kelt, unokatestvéréhez, Vilmoshoz címzett, gyűjteményünkben fellelhető levele pontosan leírja a szelíd konspiráció részleteit.
Mint tudjuk, az 1984-es útból nem lett semmi, Ottó első magyarországi utazására csak 1987 nyarán, hosszas latolgatás, egyeztetés után került sor.
Gyűjteményünk őriz két további levelet, melyeket Gelsey Vilmos írt Habsburg Ottónak 1989 nyarán. A magyar nyelvű kézírásos levél utal a Bányász Rezsőhöz fűződő kapcsolatra, megköszönve a dedikált fényképeket, kiemelve, hogy a kommunista rendszer magas rangú kádere „a pozíciója ellenére nagy segítőkészséget mutatott” egy Gelseynek fontos, személyes ügyben. A leveleit akkoriban bécsi címéről jegyző befolyásos bankár a legnemesebb családi hagyományoknak megfelelően zárja sorait, mint az egykori magyar trónörökös „Hűséges híve”:
Az 1989 augusztus 16-án kelt Gelsey levél, amellett, hogy kiváló összefoglalóját adja 1989 nagy politikai, gazdasági kérdéseinek, utal arra, hogy a levélíró miként akarta bevonni Habsburg Ottót az osztrák üzleti életbe is, mit ő köszönettel visszautasított. Ám a legkedvesebb utalás az újbóli személyes találkozás lehetőségét felvetve jelenik meg, megjegyezve, hogy bizony Ottó Nancy-ban tartott esküvője óta elég sok idő telt el.
Az alapítványunk birtokában lévő esküvői fotók közt hiába kerestük az akkor 30 éves Gelsey Vilmos alakját, viszont szeretettel emlékezünk rá a 99. születésnapját néhány nappal megelőző utolsó telefonbeszélgetésünk képernyőfotójával.
Prőhle Gergely
