„Paneuropa ist ganz Europa” – hangzik a legendás Habsburg Ottói diktum, amely még a hidegháborús realitások és geopolitikai adottságok közepette is világosan jelezte, hogy a kontinens integrációja korántsem teljes a közép- és kelet-európai országok csatlakozása nélkül. Hosszú közéleti pályafutása során az egykori trónörökös éppen ezért különös figyelemmel fordult a vasfüggöny mögé szorult államok, köztük a szovjet érdekszférába és államszervezetbe szoruló balti országok felé, és vált ezen nemzetek szuverenitásának, majd európai integrációjának egyik legelkötelezettebb támogatójává. Ez előtt a politikai örökség előtt tisztelgett a rigai nagykövetséggel közösen szervezett konferenciánk, amelynek keretében a lett fővárosban is bemutattuk a névadónk életéről és munkásságáról szóló kiállításunkat.
Az eseményt megelőzően emlékmisére került sor, amelyet Zbigņevs Stankevičs, Riga érseke celebrált az évszázadok során többször gazdát cserélt Szent Jakab-székesegyházban. A szertartáson felolvasott, az Isten országának eljöveteléről szóló evangéliumi perikópa (Lk 17, 20–25) különösen is jól illeszkedett az alkalomhoz, hiszen erősen rezonált Habsburg Ottó életművére. A politikus ugyanis mély meggyőződéssel és hittel vallotta, hogy a „mennyei Jeruzsálem” a keresztény ember számára nem csupán távoli reménység, hanem mindennapi realitás is; az ennek érdekében végzett állhatatos munkára pedig mélyen megélt hivatásként, és mint ilyen, közéleti és politikai kötelességeként tekintett.
A konferenciát megnyitó felszólalásában Uldis Zariņš, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, köszönetet mondott a nagykövetségnek a rendezvény megszervezéséért, és az esemény sajátos jelentőségét hangsúlyozta egy olyan héten, amelyen a lettek az ország függetlenségének emléknapjait ünneplik. Rámutatott, hogy Lettország az Európai Unióhoz való csatlakozással egy erős szövetség részévé vált, amelynek megvalósításában Habsburg Ottó kiemelkedő szerepet vállalt.
Bevezető expozéjában Urkuti György, Magyarország Lettországba akkreditált nagykövete – visszautalva a konferenciát megelőző emlékmisére – arra hívta fel a figyelmet, hogy Habsburg Ottó milyen szorgalommal kamatoztatta tudását és talentumait Isten földi országának építésében. Hangsúlyozta, hogy a magyar EU-elnökség egyik célja olyan személyiségek bemutatása, akik meghatározó szerepet játszottak az európai egység és közös szabadság megteremtésében. Habsburg Ottó ebben a tekintetben az egyik legformatívabb politikus volt, akinek tevékenysége döntő hatással volt Közép- és Kelet-Európa, így a balti térség közelmúltjának és európai integrációjának alakulására.
Iveta Reinholde, a Lett Tudományegyetem dékánhelyettese köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a függetlenség nem egy statikus állapot, hanem folyamatos cselekvést igényel – meg kell védeni és fent kell tartani. Habsburg Ottó e szemlélet jegyében tevékenykedett, elkötelezetten támogatva a balti államok szuverenitásának helyreállítását, amelyek esetében a szabadságért folytatott küzdelem sokszor különösen reménytelennek látszott.
Habsburg Ottó balti államok érdekében tett erőfeszítéseinek egyik közvetlen tanúja volt Egils Levits, Lettország korábbi köztársasági elnöke. A politikus névadónkat rendkívüli személyiségként és különleges politikusként jellemezte, akit fiatal jogászként, németországi emigrációban élve ismert meg. Első találkozásuk után nem sokkal pedig már kulcsszerepet játszott az ekkor már EP-képviselőként tevékenykedő Habsburg Ottó egyik első, a balti országokkal kapcsolatos parlamenti előterjesztésének előkészítésében és megszövegezésében. A testület által elfogadott javaslat nem csupán szimbolikus jelentőségű volt, hanem hozzájárult ahhoz is, hogy a szovjet uralom végével ne új államalakulatok jöjjenek létre a térségben, hanem a két háború közötti időszak független országainak jogfolytonos és azokkal területileg megegyező utódai. Az előadó Habsburg Ottó politikai zsenialitását méltatva kiemelte, hogy a Bajor Keresztényszociális Unió képviselője a gyarmatosítás narratívájába ágyazva kezelte a balti kérdést, így sikeresen szólította meg a baloldali frakciók egy részét is. Együttműködése Hans-Joachim Seeler német szociáldemokrata képviselővel pedig a politikai törésvonalakon átívelő együttműködés egyik példamutató megnyilvánulása volt. „Habsburg Ottó Európa-párti konzervatív volt, és mondhatjuk, hogy az európai egység egyik szimbóluma” – zárta mondadóját az egykori köztársasági elnök.
Kocsev Bence, Alapítványunk munkatársa előadásának elején a téma sajátos aktualitására hívta fel a figyelmet, emlékeztetve, hogy idén van az első közvetlen európai parlamenti választások, egyúttal Habsburg Ottó képviselővé választásának 45. évfordulója. Kiemelte, hogy az egykori trónörökös váteszi módon látta előre, hogy bár látszólag a kommunista berendezkedés Közép- és Kelet-Európában megdönthetetlennek tűnik, a rendszer hosszú távon fenntarthatatlan, és ezzel a meggyőződéssel dolgozott azért, hogy ezek az országok minél előbb megszabaduljanak a szovjet béklyótól. Bár a balti kérdés kapcsán Habsburg Ottó a legkomolyabb eredményeket európai parlamenti képviselőként érte el, már jóval korábban foglalkoztatta a térség sorsa. Az általa formált konzervatív és kereszténydemokrata hálózatok már a hatvanas évektől kapcsolatban voltak a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Királyságban, valamint az Egyesült Államokban működő disszidens balti szervezetekkel, ő maga pedig már a második világháború idején megismerkedett néhány emigráns politikussal. 1979-től 1999-ig tartó képviselői mandátuma alatt Habsburg Ottó nemcsak az „üres szék” gesztusával, hanem parlamenti jelentéstevőként is jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a balti államok ügye ne csupán néhány disszidens csoport ügye legyen, hanem az európai, a nemzetközi politikai diskurzus részévé váljon.
Habsburg Eduard, Magyarország szentszéki nagykövete az egykori trónörökösről, az általa képviselt eszmékről és Európával kapcsolatos gondolatairól beszélve rávilágított arra, hogy a kontinens történetével szorosan összefonódó családtörténet miként formálta Habsburg Ottó Európa-vízióját. Felidézte, hogy fiatal korában, a család magyar ágához tartozva, de a hidegháborús megosztottság következtében Németországban élve, milyen mély hatást gyakorolt rá névadónk optimizmusa és látásmódja. Politikai eszmélődése során Habsburg Ottó igazi óriásként jelent meg számára, akinek horizontja és távlatos gondolkodása jelentősen túlmutatott a kor lehetőségein és korlátain. Előadása végén a főherceg visszaemlékezett az 1989 nyarán megrendezett Páneurópai Piknikre, amelyen ő maga is részt vett, és amelynek előkészítésében Habsburg Ottó kulcsszerepet játszott. Ez az esemény nemcsak szimbolikus jelentőséggel bírt a hidegháború végéhez közeledve, hanem gyakorlati lépést jelentett a vasfüggöny leomlásához, elősegítve Európa nyugati és keleti felének újraegyesülését.
Gunārs Nāgels, a rigai Megszállás Múzeumának korábbi igazgatója Habsburg Ottó hazájabeli megítélését mutatta be a lett sajtón keresztül. Az első hírek már nagyon korán megjelentek, bemutatva a gyermek trónörököst, majd a nemzetiszocializmus térnyerésének és az osztrák belpolitikai turbulenciák időszakában mind gyakrabban foglalkoztak vele. A hidegháború időszakában még fokozottabb érdeklődés övezte az egykori trónörököst a lett médiában. Az előadó a szovjet és az emigráns lett sajtó Habsburg Ottó percepciói között különbségre is felhívta a figyelmet: míg a szovjet lapok – a Willy Brandt-féle lejáratókampány szlogenjeit felhasználva – hevesen ellenezték európai parlementi képviselőjelöltségét, majd később a balti államok függetlenedéséért tett lépéseit vágyvezérelt akciókként aposztrofálták, addig az emigrációs sajtó üdvözölte munkásságát, kiemelve, hogy Habsburg Ottó mindig is szembeszállt a szovjet Baltikum legitimitásával.
Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója előadásában a kommunista ideológia mindennapi életben való megvalósulását és térnyerését elemezte. Rámutatott, hogy a totalitárius rendszer miként hatolt be az emberek életének legapróbb részleteibe, és hogyan alakította át ezen országok társadalmi, gazdasági és kulturális berendezkedését. Hangsúlyozta: míg a nyugati államoknak nem kellett átélniük a kommunista ideológiák mindennapi valóságát, ennek a közép- és kelet-európai történelmi tapasztalatnak a megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy az európai nemzetek kölcsönösen megértsék egymás múltját és jelenét. Ebben a tekintetben Habsburg Ottó munkássága különösen példaértékű, hiszen azon kevesek közé tartozott, akik a vasfüggöny nyugati oldalán átlátták a kommunizmus mindennapi valóságát, és fáradhatatlanul munkálkodtak azon, hogy a kommunista típusú rendszerek alatt elszenvedett elnyomás a közös európai történelmi emlékezet fontos része legyen.
Alapítványunk munkatársai, Balázs Laura és Kocsev Bence néhány napos rigai tartózkodása kiváló alkalmat biztosított a gyűjteményi kapcsolatok ápolására, így a Lett Állami Levéltár meglátogatására is, ahol nemcsak az intézmény történetével, hanem néhány magyar vonatkozású anyaggal is lehetőség nyílt megismerkedni. A levéltár egyik különösen figyelemre méltó gyűjteményi egységét alkotják a második világháború és a szovjet időszak alatt Nyugatra távozott lett emigránsok jelenleg feldolgozás és digitalizálás alatt álló anyagai. Ezek között akár olyan személyek iratai is előfordulhatnak, akik névadónkkal hosszabb-rövidebb ideig levelezésben álltak, így ennek feltárása a következő időszak egyik izgalmas szakmai feladata lehet. A vizit annak köszönhetően jött létre, hogy az Európai Leváltárak vezetőinek október budapesti látogatásán alkalmunk volt megismerni Māra Sprūdžát, a lett archívum igazgatóját, aki örömmel támogatta ezt a találkozót.
