A Franz Josef Strauss születésének 110. évfordulójáról megemlékező konferenciánk előkészítése során igyekeztünk nemcsak a történész szakértők köréből felkérni előadókat, hanem olyan kortársakat is, akik személyes emlékeik felidézésével járulhattak hozzá a tanácskozás sikeréhez. A néhai nagy formátumú konzervatív politikus közvetlen munkatársai és elvbarátai mellett érdekesnek tartottuk Willy Brandt kabinetjének utolsó még élő miniszterét – az 1966 és 1969 között kormányzó, Kurt Georg Kiesinger vezette nagykoalíció gazdasági államtitkárát –, régi barátunkat, Klaus von Dohnányit is megszólítani.
A 97 éves veterán szociáldemokrata politikus, akinek Nemzeti érdekek Útmutatás a német és az európai politika számára a globális átalakulások korában című könyvét három évvel ezelőtt jelentettük meg, otthonában fogadta Kocsev Bencét és Prőhle Gergelyt. A konferenciára készült videóüzenetében házigazdánk beszélt Strausshoz fűződő kapcsolatáról, annak szinte sorsszerű kezdetéről: amikor Dohnányi Ernő fiának, a nácik által kivégzett Hans von Dohnányinak családja – felesége, Christine Bonhoeffer és három gyermeke, köztük a 18 éves Klaus – Bajorországba érkezett, a fiatal helyi politikus, a későbbi bajor miniszterelnök gondoskodott lakhatásukról Schongauban. Dohnányi méltatta a nagykoalíciós időszakban szövetségi pénzügyminiszterként tevékenykedő Strauss pragmatizmusát, és főnökével, Karl Schillerrel, a legendás szociáldemokrata gazdasági miniszterrel tett közös erőfeszítéseiket a recesszió leküzdésére, új lendületet adva a német gazdaságnak. Strauss európai integrációról szóló kötetéből fejből, szó szerint idéző Dohnányi emlékeztetett arra, hogy korunk nagy kihívása, kontinensünk versenyképessége érdekében ők már a hatvanas évek második felében szoros együttműködést kényszerítettek ki, olykor még a legelszántabb piaci versenytársaktól is. Ekképp jött létre az Airbus repülőgépgyártó cég, ami máig az egyetlen, globálisan igazán versenyképes európai nagyvállalat. Strauss életművét Klaus von Dohnányi így összegezte:
“Németország elképzelhetetlen lenne Bajorország nélkül, Bajorország pedig Strauss nélkül.”
