A bajor alapítvány müncheni székházában tartott konferencia célja az volt, hogy bemutassa Habsburg Ottó európai munkásságát, kiemelve az egykori európai parlamenti képviselő gazdag szellemi örökségének néhány olyan aspektusát, amely releváns lehet a mai politikai gondolkodás és cselekvés számára. A rendezvény helyszínválasztása korántsem sem volt véletlen, hiszen Habsburg Ottó négy évig volt a Hanns Seidel Alapítvány külpolitikai tanácsadó testületének elnöke, 1979-ben pedig innen választották meg az Európai Parlament képviselőjének, ahol négy cikluson át a Bajor Keresztényszociális Unió (Christlich-Soziale Union in Bayern, CSU) delegáltjaként munkálkodott.
A résztvevőket Markus Ferber, az Európai Parlamenti képviselője, egyben a Hanns Seidel Alapítvány elnöke köszöntötte. Habsburg Ottó európai szerepvállalását méltatva elmondta, hogy a mostani nehéz időkben különösen is fontos lenne visszatérnünk a volt trónörökös által képviselt közéleti ethoszhoz, hiszen ez olyan iránytűként szolgálhat, amely segíthet minket abban, hogy eredményesen tudjunk megbirkózni az előttünk álló kihívásokkal.
Prőhle Gergely köszönetet mondott a müncheni szervezőknek, hogy felkarolták kezdeményezésünket, így valóban közös örökségként tekinthetünk Habsburg Ottó szellemi hagyatékára, s ez a magyar-német kapcsolatokat is erősíti. Alapítványunk igazgatója aláhúzta: Habsburg Ottó munkásságának és politikai karizmájának igazi erejét az adta, hogy hálával viseltetett mindazért, ami pályafutása során neki megadatott. Soha nem bánkódott az uralkodói hatalom elvesztése miatt; optimizmusa és politikai tudatossága segített neki abban, hogy örökségét olyan társadalmi és szellemi tőkévé alakítsa át, amely végül a múlt század második felének egyik legjelentősebb kereszténydemokrata politikusává tette. Prőhle Gergely bevezető gondolatait egy olyan fénykép bemutatásával zárta, amit a rendezvény délelőttjén találtunk a Hanns Seidel Alapítvány archívumában. Az 1989-ben készült képen névadónk és a rendezvény német szónoka, Theo Waigel korábbi szövetségi pénzügyminiszter láthatóak.
Theo Waigel expozéjában megemlékezett Habsburg Ottó pártpolitikai karrierjének kezdetéről, s arról, hogy miként teremtett a Hanns Seidel Alapítvány, majd a CSU Habsburg Ottó számára hidat a dinasztikus múlt és örökség, valamint a diplomáciai és politikai szerepvállalás között. A legrégebbi európai dinasztia képviselőjeként Habsburg Ottó ugyan nem uralkodóként, hanem európai parlamenti képviselőként, de kétségtelenül egyedülálló karriert futott be az európai politikában. A politikus hangsúlyozta, hogy az egységes, szabad és szuverén Európáért folytatott erőfeszítései minden bizonnyal Habsburg Ottó munkásságának egyik legfontosabb örökségét jelentik, hiszen korábbi párttársa az elsők között ismerte fel, hogy a kontinens békéjének kulcsa az európai integrációban rejlik. Az egységes Európáért való elhivatottságát érzékeltetve a volt pénzügyminiszter elmondta, hogy Habsburg Ottót már az 1980-as évektől foglalkoztatták a tágabb közép-európai térségben zajló átalakulások, és igyekezett minél nagyobb politikai támogatást szerezni a jaltai vonaltól keletre eső országok ügyének, egyértelműen kiállva azok önrendelkezési jogának visszaállítása, majd pedig a térség európai integrációja mellett. Habsburg Ottó emellett évtizedeken át elkötelezett támogatója volt Spanyolország európai csatlakozásának, továbbá örömmel facilitálta Portugália hasonló törekvéseit is. A CSU egykori politikusa kiemelte, hogy az európai egység Habsburg Ottó számára elképzelhetetlen volt a keresztény alapok és értékek tudatos felvállalása nélkül, amelyek képviseletére az egyre szekulárisabb közéletben továbbra is nagy szükség van. A volt trónörökös közélet iránti elkötelezettségét és politikai hozzáállását jól mutatja, hogy az Európai Parlamentben végzett munkája során ugyanolyan szívesen foglalkozott a kisebb ügyekkel, mint a nagyokkal, így az egyes eljárási szabályok megtárgyalása számára nem volt kevésbé fontos, mint a globális külpolitika és az európai ügyek nagy horderejű kérdéseinek megvitatása. Történelmi tudatosságának, s az ebből fakadó józan előrelátási képességének köszönhetően Habsburg Ottó az elsők között figyelmeztetett Afganisztán közelgő szovjet inváziójára, de a jugoszláv föderáció szétesésekor is korán rámutatott a dezintegrációval járó háborús és humanitárius veszélyekre. Közéleti tapasztalatai és politikai éleslátása lehetővé tette számára annak felismerését is, hogy a jobboldali szélsőségek elleni küzdelemben nem szabad szem elől téveszteni a baloldali extrémizmus megfékezésének fontosságát sem.
Habsburg Ottó Európa egyik nagy vizionáriusa volt, az egységes Európa létrejötte pedig elképzelhetetlen lett volna nélküle
– zárta gondolatait a CSU prominense.
Schaller-Baross Ernő, az Európai Parlament képviselője kiemelte, hogy Habsburg Ottót mindenekelőtt történelmi tapasztalatai és az ezek alapján kialakított tudatos politikai cselekvés tette politikusként és politikai gondolkodóként igazán érdekessé. Az előadó arról is szólt, hogy a volt európai parlamenti képviselőnek komoly érdemei voltak abban, hogy Európa olyan integrációként valósuljon meg, amely elismeri az eltérő történelmi tapasztalatokból táplálkozó nemzeti, regionális és helyi szuverenitásokat, és a nagyobb közjó elérése érdekében a szubszidiaritás elvét érvényesíti, valamint számol a társadalmi igazságosság összefüggéseivel is. A politikus – visszautalva Theo Waigel előadására – rámutatott, hogy Habsburg Ottó életművéből az is jól kirajzolódik, hogy Európát nem egyszerűen politika-jogi konstrukcióként, hanem közös szellemi alapokra épített integrációként képzelte el. Nem véletlen tehát, hogy közéleti pályafutása során a kereszténységnek az európai politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi architektúra alakításában játszott meghatározó jelentőségét hangsúlyozva ezen értékek markánsabb képviseletét szorgalmazta. Bár ösztönösen ráérzett a korszellemre, soha nem utasította vissza a számára legfontosabb értékeket: nyíltan konzervatív / kereszténydemokrata nézetei ellenére Habsburg Ottó karizmája részben azon alapult, hogy képes volt kapcsolatot teremteni a vele ellentétes állásponton lévőkkel. Ez a tulajdonsága pedig hatalmas előnynek bizonyult politikai és tágabb értelemben vett közéleti pályafutása során. Alapítványunk Felügyelőbizottságának tagja rámutatott arra is, hogy politikai munkássága során Habsburg Ottó különös figyelmet fordított azokra az országokra, amelyek korábban a Habsburg Monarchia részét képezték. Fiatal éveitől kezdve közelről követte az utódállamok sorsát, s csalódottan kellett rádöbbennie, hogy a második világháború után kialakult új világrend geopolitikai realitásai a közép-európai térség jelentős részét kiszakította abból az európai közösségből, amelyhez évszázadok óta tartozott. Nem meglepő, hogy Habsburg Ottó aktívan részt vett a régió (sőt a Baltikummal és Németországgal bővített tágabb térség) rendszerváltásainak előkészítésében (pl. Páneurópai piknik fővédnöksége), majd pedig euroatlanti csatlakozásuk támogatásában. A volt trónörökös keleti bővítéssel kapcsolatos érdemeit hangsúlyozva a miniszteri biztos kiemelte: amikor az Európai Unió alapító atyáiról beszélünk, többek között Robert Schumant, Konrad Adenauert vagy Alcide de Gasperi-t emlegetjük; közép-európai szempontból azonban Habsburg Ottó is vitathatatlanul ebbe a csoportba tartozik.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen Susanne Hornberger, a Hanns Seidel Alapítvány munkatársának moderálása mellett Eva Demmerle, Habsburg Ottó egykori irodavezetője és sajtószóvivője, Stefan Haböck, az osztrák Páneurópai Unió elnökségi tagja, valamint Markus Ferber és Prőhle Gergely osztották meg a Habsburg Ottóval kapcsolatos gondolataikat, emlékeiket. A beszélgetés résztvevői – részben az előadásokra is reflektálva – rámutattak arra, hogy az egykori európai parlamenti képviselő munkájának igazi értéke és politikai karizmájának ereje páratlan felkészültségében, kiváló elemzőképességében és az ehhez társuló előrelátásban, történelmi tudatosságában, szilárd erkölcsi meggyőződésében, valamint inspiráló személyiségében rejlett.
Az esemény zárszavában Tordai-Lejkó Gábor főkonzul kiemelte, hogy a magyar és bajor politikában ritka az olyan nagyformátumú politikus, mint amilyen Habsburg Ottó volt. Távlatos politikai gondolkodása és tág szellemi horizontja, valamint emberi kvalitásai egészen kivételes pályafutást tettek lehetővé számára. Meglátásaira és tanácsaira napjaink közéleti vitái közepette is égető szükség lenne.
Fotó: Hanns-Seidel-Stiftung
