Szász-Meiningeni Regina 1925-ben született Würzburgban, Szász-Meiningeni III. György herceg (1892–1946) és Klára Mária grófnő (1895–1992) leányaként. Boldog gyermekkorát szüleivel és két bátyjával a meiningeni Elisabethenburg kastélyban és a szintén a család tulajdonában lévő Veste Heldburgban töltötte. A II. világháború végén azonban Türingia tartomány, és így a területén található Szász-Meiningeni Hercegség is szovjet befolyási övezetbe került. A hercegi családot minden vagyonától megfosztották; édesapja 1945-ben szovjet fogságba került, ahol 1946 januárjában elhunyt; elsőszülött bátyja már 1940-ben elesett a nyugati fronton, Regina édesanyjával és fiatalabb bátyjával a háború után Bambergben találtak menedéket, itt végezhette tanulmányait.
Regina 1949-ben Münchenben a Caritas számára kezdett dolgozni, 1950 nyarán is épp egy magyar menekülttel igyekezett szót érteni, amikor egy rokonszenves fiatalember sietett a segítségére: a családi hagyomány szerint Habsburg Ottó így ismerte meg későbbi feleségét. Házasságkötésükre 1951. május 10-én került sor Nancyban. Az eseményről és a Habsburg Ottó Alapítvány archívumában őrzött, ehhez kapcsolódó iratokról az esküvő 70. évfordulóján közöltünk beszámolót. Kettejük csaknem 60 évig tartó, harmonikus házasságát nemcsak hét gyermekük szeretetteljes nevelése töltötte ki: Ottó Európa politikai arcának alakításában vállalt aktív szerepét Regina csendben, a háttérbe húzódva támogatta. Számtalan utazásra kísérte el férjét szerte a világban, és ezeken a látogatásokon nemcsak hitvesként, hanem művelt, intelligens, érdeklődő társként volt jelen.
A kiállítást a meiningeni múzeum igazgatójával, Dr. Philip Adlunggal közösen készítettük elő, és elnyertük hozzá Gabriela von Habsburg támogatását. Ő különböző tárgyakat bocsátott rendelkezésünkre édesanyja hagyatékából: ruhákat, hangszereket, portrékat, leveleket, illetve olyan fotókat – elsősorban Regina gyermekkorából –, amelyek kiegészítették az Alapítvány archívumában fellelhető fényképeket. Gyűjteményünkből az esküvőről és életük későbbi szakaszairól fellelhető sok fénykép, magazinok tudósításai és más dokumentumok kerültek a tárlókba: életüknek a több évtized alatt együtt átélt fontos fordulópontjai és szerepvállalásaik lenyomatai.
A megnyitónak az Elisabethenburg koncertteremmé átalakított kápolnája adott helyet. A zenei betéteket – Beethoven, Bach és Liszt Ferenc egy-egy művét – a tehetséges fiatal koreai származású zongorista, Deren Wang játszotta. Köszöntőjében Dr. Philipp Adlung igazgató elmondta, hogy a város, a Szász-Meiningeni hercegi család székhelye, az ott található kastély és a nagymúltú színház – amelynek Regina dédapja, II. György herceg volt a megteremtője – mind szorosan kapcsolódik ahhoz a kulturális tradícióhoz, amelynek Regina családja letéteményese volt, és amelytől személyes barátságai révén a két német állam szétválasztása idején sem távolodott el. A rendszerváltozás után szerepet vállalt a tartomány kulturális életében. Ugyanakkor férje révén a Habsburg család tagja lett – így vált érintetté a témában a budapesti Habsburg Ottó Alapítvány. A rengeteg rendelkezésre álló anyagból természetesen csak egy szűkebb válogatás szerepelhet a kiállítás két termében, ezért a szervezők arra törekedtek, hogy Regina családja, művészetkedvelése és kötelességtudata, az övéi felé odaforduló feleség és anya szerepkörei révén megmutassák személyiségének egy-egy fontos oldalát.
Prőhle Gergely, az Alapítvány igazgatója örömmel nyugtázta, mennyi minden újult és valósult meg Türingia nagymúltú városaiban a rendszerváltozás óta. Hangsúlyozta, igen fontos, hogy továbbadjuk a történelmi tanulságokat a következő nemzedékeknek, elmeséljük nekik személyes tapasztalatainkat is. Habsburg Ottóban szerinte az utókor nem egy hatalommal bíró dinasztia trónörökösét látja, hanem az intellektuális gondolkodót, aki nem egy állam, hanem egész Európa érdekében vállalt szerepet európai parlamenti képviselőként, és akinek életútja ma is a jövőről elképzelt vízió fontosságát példázza. Ebben nagyszerű támogatást kapott feleségétől. Regina ily módon részese lett Ottó tervei megvalósításának: megérhették a berlini fal leomlását, a német egység helyreállítását és az európai egység létrejöttét, valamint a további bővülés lehetőségét is. Prőhle Gergely külön köszönetét fejezte ki Gabriela von Habsburgnak a támogatásért és a tevőleges segítségéért, és Dr. Adlungnak a kiállítás befogadásáért és kiváló megvalósításáért.
Gabriela von Habsburg személyes emlékeket idézett föl édesanyjáról. Mint mondta, ő nem tartott olyan sok beszédet, mint édesapja, de szerényen, háttérbe húzódva támogató segítséget adott férjének, a család középpontja és lelke volt, gyermekeinek mélyen hívő katolikusként meggyőző példát adott. Sosem mondott rosszat másokról, nehéz helyzetekben a kedvesség és szeretet eszközeit választotta, gyakran látogatta az elhagyatott beteg, idős embereket. Finom humora sok nevetés forrása volt a családban – de sohasem mások kárára –, a közös éneklések pedig maradandó emlékként élnek mindannyiukban. Visszaemlékezése az alábbiakban olvasható:
Mama, Ausstellung Meiningen Nov. 2024
Meiningen város polgármestere, Fabian Giesder kiemelte, hogy Regina fontos előmozdítója volt a hercegi család által létrehozott kulturális örökség továbbadásának. Nehéz időkben is bátran tartotta elevenen a régi időkből megmaradt kapcsolatait, vállalta fel nyíltan a családjától kapott értékeket. Férje, Habsburg Ottó az önző nemzeti érdekek felett hídépítőként, européerként végzett kiemelkedő munkát, ugyanezt Regina a szülőföldjén tette meg, amikor élt az adódó lehetőségekkel – és ezért hálásak lehetünk neki. Ebbéli szerepét leánya, Gabriela vette át és viszi tovább.
A kiállítás 2025. február 23-ig tekinthető meg.
Fotók: Sophie Morgenroth, Anna Zimmermann, Fábry Eszter, Dékány Szilveszter
