Archívum


Spanyolnátha Madeirán

A spanyolnátha a történelem első világméretű járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát elpusztította. 98 évvel ezelőtt Habsburg Ottó édesapja, az utolsó magyar király, IV. Károly is a kórral vívott küzdelem során vesztette életét.

Spanyolnátha Madeirán

A spanyolnátha a történelem első világméretű járványa volt, amely a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát elpusztította. 98 évvel ezelőtt Habsburg Ottó édesapja, az utolsó magyar király, IV. Károly is a kórral vívott küzdelem során vesztette életét.

Károly királyt, két visszatérési kísérlete után 1921 novemberében magyar trónjától is megfosztották. Ezt követően száműzték a Portugáliához tartozó, az Atlanti-óceánban fekvő Madeira szigetére, ahol családjának hamarosan komoly nehézségekkel kellett szembenéznie.

A királyi családnak a lakhatásban – néhány hónappal megérkezésük után – egy helyi bankár segített, felajánlva nyári tartózkodásra a Monte hegy oldalában álló kisebbfajta villáját. Télen és kora tavasszal szinte lakhatatlan volt a ház, mert nem lehetett fűteni, a nyári hónapok rekkenő hőségében viszont 800 méter magas fekvésével, ideális nyaralónak számított. A szűkös anyagi lehetőségek ismeretében Károly 1922 februárjában úgy döntött, hogy azonnal beköltöznek.

1922. március 9-én Károly király a két legidősebb gyermekét, Ottót és Etelkát elvitte magával Funchal városába, hogy ajándékot vásároljon a kis Károly Lajos számára, akinek másnap ünnepelték negyedik születésnapját. Fent a hegyen, ahol éltek, a levegő ködös, hideg és nedves, míg a város központjában napos és majdhogynem tropikusan meleg volt. A hazafelé vezető úton, hegymenetben a király kimelegedett, de nem volt megfelelően felkészülve a hegy tetején uralkodó hűvösebb időjárásra. Néhány nappal később Károly ismét lement Funchalba, de visszatérve kimerülten feküdt le, köhögött és magas láza lett. Mivel késlekedett az orvosi segítségnyújtás, így betegsége súlyosbodott, fokozatosan tüdőgyulladássá és influenzává alakult. Amikor végül orvosokat hívtak, Károly már teljesen legyengült állapotban volt. A doktorok mindent megtettek ami a kor gyógyászati lehetőségeinek megfelelt, lenmagborogatás mellett kámfort, terpentint és koffeininjekciókat adtak be, végső kétségbeesésükben pedig a hátgerinc tájékáról vért köpölyöztek, amelynek célja a fertőzés kiszívása volt a testből.

Állapota ellenére a király a visszaemlékezések szerint soha nem panaszkodott fájdalmáról, szenvedéséről. Valójában inkább a háztartást érintő problémák miatt aggódott és azért, hogy másokat is megfertőzhet. Félő volt, hogy esetleg Zita királyné is megkapja a betegséget, ami az ő állapotában – a királyné terhességének a hetedik hónapjában volt – akár végzetes is lehetett volna. A gyerekek közül többen megbetegedtek. A királyné ugyanakkor az utolsó reggelig maga is rendületlenül bízott abban, hogy férjét akaratereje át tudja segíteni a betegségen. A király állapota azonban súlyosabbra fordult.

Amikor Zsámboky Pál, a király udvari káplánja feladta az utolsó kenetet, Károly kérésére a kis Ottó is bent volt a szobában. Mély benyomást tett rá ez az esemény. A király utolsó óráiban Ottóért, családjáért és népei boldogulásáért imádkozott. Másnap, 1922. április 1-jén, szombaton, nem sokkal dél után IV. Károly király meghalt. Mindössze 34 évet élt.

A spanyolnátha 1918–19-ben az influenza „A” nevű vírusának a történelem első és egyúttal legpusztítóbb, világméretű járványa (pandémia) volt. Egyes feltételezések szerint az emberiség 20%-át megfertőzte, a halálos áldozatok számát pedig valahol 20 és 100 millió fő közé teszik. Ezáltal a spanyolnátha az emberi történelem második legtöbb áldozatot szedett járványa volt a 14. századi nagy pestisjárvány után.

A spanyolnátha első hulláma már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború. 1919 után a járvány lenyugodott, ugyanakkor egy-egy „utórengése” még érezhető volt. Vélhetően egy ilyen érte el a Madeira szigetén tartózkodó uralkodót. Egyes feltételezések szerint a zárt szigeten jobban megmaradt kórokozók veszélyesebbek is lehettek, Károly ráadásul évek óta húzódó krónikus tüdőproblémával küzdött, így érzékenyebb is volt. A helyiek tudták, hogy Madeirán jellemző a tüdőbetegségek előfordulása, ráadásul a helyzet a járvány sújtotta időszakban tovább súlyosbodott. Érthető módon azonban nem akarták elijeszteni a látogatókat, hiszen éppen a turisztikai főszezonban, a húsvét körüli hetekben jártak. Mindez összességében igen nehéz élethelyzetben érte a királyt: száműzetésben, a hajdanvolt birodalom összeomlása után, borús anyagi és politikai kilátások közepette. Ugyanakkor élete utolsó időszakát szerető családi közegben töltötte, betegségét a legnagyobb lelki nyugalommal viselve.

Károly halála után a 9 és fél éves Habsburg Ottó lett a trónörökös. Az özvegy királyné hamarosan törvényes gyámként, nyilatkozatban jelentette be II. Ottó trónigényét, aki majd 18 éves korától a Habsburg-dinasztia fejévé is vált.

Dékány Szilveszter

Képek forrása: Habsburg Ottó Alapítvány, Fotógyűjtemény