Habsburg Ottó, Róbert és Adelheid Reichenauban (1917)
1918-ban látott napvilágot Huszár Károly királypárti politikus, későbbi miniszterelnök A mi királyi családunk című könyve.[1] Ennek előszavában a szerző műve célját a következőképpen jelölte meg: „rövid összefoglalása akar lenni mindannak, amit a mi királyi családunkról minden művelt magyarnak tudnia kell”.[2] A királyi család gyermekeivel külön fejezet foglalkozik, ahol többek között Ottó rendszerető tulajdonságát emelik ki. Olvashatunk emellett az akkor 6 éves királyfi legkedvesebb játékáról, a vonatozásról, ahol – egy trónörököshöz méltón – mindig a masiniszta szerepét töltötte be.[3]
A gyermek Habsburg Ottóról újságcikkekben is maradtak fenn anekdoták. 1918 nyarán a Budapest című lap A kis trónörökös címmel megjelent írásában – némi didaktikus felhanggal – a jószívű kisfiú tetteiről olvashatunk, aki saját cipőjét adja oda a szegény mezítlábas gyermeknek, és esti imájába foglalja nevelőnőjének harctéren elesett fivéreit.[4]
Blaskó Mária több ifjúsági művében szerepel a trónörökös. A kiskirály címmel 1924-ben kiadott könyvében a gyermek Habsburg Ottó életéről szóló elbeszéléseket olvashatott a korabeli ifjúság.[5] A Két királyfi történet előszava egy Ottó üzenetét tartalmazó levél: „Üzeni pedig királyi szeretettel, hogy imádott hazája minden egyes gyermeke kövesse példáját; tanuljon és munkálkodjék szorgalmasan és örömmel, hogy majdan ezekből a gyermekekből váljanak azok a dolgos karok, amelyek az eljövendő Magyarország boldogságát, dicsőségét és megelégedettséget vannak hivatva feltámasztani.”[6] A trónörökös Lequeitioból írt sorait gróf Károlyi Józsefné Wenckheim Margit küldte el Blaskó Mária írónőnek, aki férjével együtt Madeirán és a spanyolországi száműzetés idején segítette a királyi családot.[7]
A magyar ifjúsági irodalom klasszikusa, Móra Ferenc életműve ugyancsak több szálon kötődik Habsburg Ottóhoz. Magyarország egyik legrégibb lapja, a Délmagyarország 1927 novemberében megjelent, nem kevéssé elragadtatott cikke szerint Móra volt a legismertebb magyar író a világon.[8] Czakó Elemér helyettes államtitkár, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tanácsosa, az Egyetemi Nyomda főigazgatója az említett újságnak azt nyilatkozta, hogy a királyi gyermekek, köztük Ottó a Móra Ferenc és Voinich Géza szerkesztette elemi olvasókönyvekből, a Betűország című könyvsorozatból tanultak magyarul. Emellett az udvartartás tagjai szintén haszonnal forgatták a könyveket, mert belőlük nemcsak a magyar nyelvet, hanem a magyar néplelket is jobban megismerhették.
Móra Ferenc Szél ángyó jót akart című elbeszélése 1926. április 25-én jelent meg a Világ című lap hasábjain, majd az 1927-es Véreim című kötetben is helyet kapott.[9] Ebben az író szatymazi házigazdájának alakját örökítette meg.[10] A történet szerint a szegény házaspár az özvegyen maradt Zita királynénak szeretne levelet küldeni, hogy az árvák egyikét magukhoz vegyék. A legidősebbet, azaz Ottót szeretnék felnevelni, mivel – ahogy a férj mondja: „Az a legtöhetősebb, mög abbul lössz leghamarabb embör. Azt még mink is mögérnénk.” Nevükre kívánják venni, tanyájukat, szőlőjüket, földjüket, minden javukat neki szánják. Móra írása szerint azonban törvény van rá, hogy a királyfik csak aranybárányt legeltetnek, így a nagy terv meghiúsul. Az írás mindenesetre érdekes példája a paraszti royalizmusnak.
Ezek az évek 1914–1933 címen jelentették meg Móra vonatkozó időintervallumban írt vezércikkeit. A gyermek Habsburg Ottóval kapcsolatban elmélkedik az író az 1927-ben kiadott Szegény kis népcsászár! című írásában.[11] Féltő aggódással, együttérzéssel tekint a megárvult trónörökösre, a spanyolországi száműzetésben élő gyermekre. A jövőjét latolgatva reményét fejezi ki, hogy amennyiben Habsburg Ottóból nem lesz uralkodó, boldog és elégedett ember válik belőle, akit arra neveltek, hogy a maga munkájával is meg tudja keresni a kenyerét.
Radványi Kálmán cserkésztiszt népszerű ifjúsági író volt a két világháború közötti időszakban. A Cserkészuton spanyol földön című, több kiadást megért könyvének egyik helyszíne Lequitito, a baszk halászfalu, a királyi család menedéke. A Magyar Cserkészszövetség lapja, a Magyar Cserkész 1930. december 1-jei száma a karácsonyi könyvpiac egyik kimagasló eseményeként aposztrofálta a mű megjelenését.[12] A regény alapjául az szolgált, hogy a 1929-es angliai, 3. jamboree lezárását követően a magyar csapat főparancsnoka, Dr. Mattyasovszky Kasszián bencés szerzetes, esztergomi iskolaigazgató pár fiúval kivált a csapatból, és részt vett a Barcelonában rendezett spanyol nemzeti nagytáboron. Útjuk során Habsburg Ottót és családját is meglátogatták. [13] A Magyar Cserkész szerint „külön szenzációja a könyvnek az a része, amelyben a magyar cserkészeknek találkozását s együttidőzését írja le a királyi családdal”. Az írás Melegszemű édesanya, nyolc árva című fejezete szól a cserkészfiúk és a királyi család találkozásáról. A Regnum Marianum katolikus ifjúsági közösség havi lapja, a Zászlónk 1929. október 15-i száma képet is közzétett a lequeitiói kastélyparkról, ahol Ottó testvéreivel és a bencés igazgatóhoz csatlakozott cserkészfiúk társaságában látható.[14] A kép emellett egy rajzot közöl, amely 1929. augusztus 28-án készült ugyanott, a királyi kastély házikápolnájában. A szentmisén a leírás szerint Ottó ministrált.
A trónörökös nagykorúvá válását követően, 1931-ben adták ki Budapesten az Ottó. Az ifjú király élete című gyűjteményt, Csekonics Iván gróf és Balassa Imre szerkesztésében. A képekkel gazdagon illusztrált kötet Habsburg Ottó életét követi végig 18 éves koráig. A Balassa Imre által írt olvasmányos fejezeteket a királyi gyermekek nevelésében és tanításában résztvevő Zsámboki Pál, Blazovich Jákó, Bánhegyi Jób, P. Solymos Vendel, Bokor Erzsébet, valamint az érettségijénél jelen lévő Ady Lajos Habsburg Ottóról írt gondolatai egészítik ki.
A felsorolt művek a Monarchia alkonyán, illetve a király nélküli királyság időszakában íródtak, és a királyi család iránti lojalitás, a száműzöttekkel való együttérzés hatja át őket. Arról, hogy a felsorolt műveket mikor olvashatta Habsburg Ottó, nincsen pontos adatunk, de az biztos, hogy az 1988–2011 között keletkezett magyar vonatkozású levelezésében több helyen említik ezeket az írásokat.[15] Figyelmes levélírók ugyanis felhívták Ottó figyelmét az említett munkákra, sőt, kivonatokat küldtek neki azokból. Így – legkésőbb ezekben az években – maga a főhős is megismerhette a róla szóló történeteket.
Gaálné Barcs Eszter
[1] Habsburg Ottó könyvtárában is megtalálható a kötet, 1991-ben kapta a Magyar Szív Alapítvány budapesti képviselőjétől.
[2] Huszár Károly: A mi királyi családunk, Budapest, Újságüzem Könyvkiadó és Nyomda Rt, 1918. 3.
[3] Uo. 187.
[4] Budapest, 1918. július 14., 4–5.
[5] A mű elemzése: Nagyillés Anikó: A száműzött királyfi. Habsburg Ottó alakjának szimbolikus és narratív megformálásai. In. Gábor Barna (szerk.): „A királyhűség jól bevált útján…”. Szeged, MTA–SZTE, 2016, 457–471.
[6] Blaskó Mária: Két királyfi. Budapest, Pallas, [1926]
[7] Gróf Károlyi József 1922-ben jelentette meg visszaemlékezéseit. Gróf Károlyi József: Madeirai emlékek. Székesfehérvár, Fejér Megyei Levéltár–Károlyi József Alapítvány, 1996. (A Fejér Megyei Levéltár Közleményei 20.)
[8] „Móra Ferenc a legelterjedtebb magyar író a világon” [sic!] Délmagyarország, 1927. november 6., 5.
[9] Szél ángyó jót akart című elbeszélés itt olvasható: https://mek.oszk.hu/00900/00974/html/08.htm (A letöltés ideje: 2023. 03. 24. )
[10] Péter László: Szél ángyó báránya. Magyar Nemzet, 2009. július 27., 36.
[11] Az írás elolvasható: http://mek.niif.hu/05200/05283/05283.htm#24 (A letöltés ideje: 2023. 03. 24. )
[12] Magyar Cserkész, 1930, 23, V.
[13] Mattyasovszky Kasszián: Az angliai cserkészjamboree a mi szempontunkból. Pannonhalmi Szemle, 1929, 1, 580–587.
[14] Zászlónk, 1929. október 15., 35.
[15] Ez az irategyüttes már feldolgozott egység, az iratanyag digitalizálása folyamatban van és részben digitálisan is elérhető honlapunkon.
