Nagy érdeklődés kísérte a nemrégiben lezajlott németországi parlamenti választások tanulságait elemző beszélgetést a Közszolgálati Egyetem Széchenyi-dísztermében. Prőhle Gergely, a JLI programigazgatója az uniós országok jelen lévő nagyköveteit köszöntve utalt arra, hogy az esemény jelentősége – Németországnak az Európai Unióban és régiónkban betöltött meghatározó szerepe okán – messze túlmutat a német határokon. Ennek a jegyében kérte vendégeit, hogy értékeljék a voksolás eredményét, és fogalmazzák meg várakozásaikat a jelenlegi helyzet ismeretében.
Knut Abraham a két ország közvéleményét leginkább foglalkoztató aktuális kérdésről elmondta: szerinte az AfD sikere mögött nem egy következetes pártprogram széleskörű támogatottsága, hanem a gyűjtőpárti/protest-jelleg vonzereje rejlik – azzal együtt, hogy az általuk hatékonyan tematizált problémákra (gazdaság, migráció, orosz–ukrán háború) a német társadalom döntő hányada rezonál. Régi igazság, hogy lehetetlen a választók minden rétegének a kedvében járni: mindig voltak, akik a túl nagy, míg mások a túl kis mértékű állami szerepvállalást kifogásolják. Abraham az igazi veszélyt abban látja, hogy a reményei szerint hamarosan felálló Merz-kormány sem tud megnyugtató megoldásokat kínálni a problémákra – mert az válságos állapotokat idézhet elő.
Megoldást jelenthet a tervezett 800 milliárd eurós állami hitelfelvétel, amelynek nagy részét infrastrukturális, kisebb részét hadiipari fejlesztésekre szánják – igaz, a politikusok még adósak a polgári szavazórétegnek a magyarázattal, hogy a „sváb háziasszony” mentalitással szembemenve miért van szükség ilyen mértékű eladósodásra. A CDU-politikus ezt a kérdést nevezte az egyik leghangsúlyosabb fejezetnek az SPD-vel folyó koalíciós tárgyalásokon, amelyek megállapodás esetén akár húsvétra nagykoalíciót eredményezhetnek.
Az elmúlt évek kapcsolatrendszerére visszatekintve Gulyás Gergely elmondta, a magyar kormány az illegális migrációt, az alapbér (Bürgergeld) kérdését és a társadalmi kohéziót biztosító értékek eltérő megítélését tekinti a legneuralgikusabb ügyeknek a német belpolitikában. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kifogásolta az uniós német diplomaták – különösen az elmúlt három évben tapasztalt – magatartását, a hazánkat érintő megszólalásaik hangnemét. Reményét fejezte ki, hogy az új német vezetéssel a brüsszeli magyar diplomaták, képviselők az Európai Néppártból való távozásunk ellenére is könnyebben megtalálják majd a közös hangot. Bízik továbbá abban, hogy Németországban olyan stabil kormányzat jön létre, amely nem ódzkodik a jövőben a nemzetközi szereplők által tőlük indokoltan elvárt kontinentális vezető szereptől.
Gulyás Gergely felvetéseire adott válaszában Knut Abraham a társadalom békéjének megteremtését jelölte meg a felálló kormány legfontosabb feladatának: ám ehhez egyszerre kell figyelembe venni az ország alkotmányát, a német törvényeket, az uniós szabályozásokat, a társadalmi igényeket és elvárásokat – mindezt úgy, hogy az indokolatlan akcionizmus és a túlzásba vitt tolerancia buktatóit egyaránt elkerüljék.
A külpolitikára áttérve Prőhle Gergely Németország hármas függőségére kérdezett rá, lévén a biztonságpolitikában az Egyesült Államok, az energiaellátásban Oroszország, míg gazdasági téren Kína befolyása tűnik rövidtávon megkerülhetetlennek. Tapasztalva az új amerikai külpolitika irányát, mindkét politikus sorsdöntőnek nevezte a közös európai stratégia alapelveinek sürgető definiálását, ami pedig – ismerve az utóbbi évek következetes magyar álláspontját – még Brüsszel és Budapest manapság kifejezetten hűvös viszonyában is fordulatot hozhat. Knut Abraham és Gulyás Gergely egybehangzóan úgy látják, nem könnyíti meg a tervezést a Donald Trump hivatalba lépésével a Fehér Házban teret nyert újfajta tárgyalási stílus – ennek tűzpróbája minden bizonnyal a következő német kancellár és az amerikai elnök személyes találkozója lesz.
Fotók: Szilágyi Dénes
