IV. Károly király özvegye, Zita királyné 97 éves korában, 1989. március 14-én hunyt el. Bécsben a Habsburg-ház hagyományainak megfelelő császári temetést rendeztek, Budapesten megemlékezést és gyászmisét celebráltak. A bécsi és a budapesti szertartások ismét a figyelem középpontjába állították egy letűnt világbirodalom utolsó nagy tanújának életét, tevékenységét. A büszkeségét és tartását soha el nem vesztő, férje halála után csak feketében járó, visszavonultan és nyolc gyermekének élő volt császár- és királynénak a két főváros igyekezett mindent megadni – legalább halálában.
1916. december 30-án, Károly főherceg trónra lépésekor mindenki nagy várakozással tekintett az ifjú király és királyné uralkodása elé. Ennek látható kifejezése volt, hogy számos üdvözlőlapot, gratuláló levelet, táviratot, ajándékokat és verset kapott a fiatal pár, és többen megfogalmazták azt az igényüket, hogy Zita lépjen Erzsébet királyné helyére. Nemcsak magánszemélyek, hanem gróf Tisza István miniszterelnök is hozzájárult a koronázás emlékének megörökítéséhez, ezért felterjesztéssel fordult az uralkodóhoz, amelyben kérte, hogy a királyi pár arcképével bélyegeket bocsássanak ki. Indoklásul azt hozta fel, hogy „közkívánalomnak” tesz eleget, mivel „a összes kulturállamoknál szokásos, hogy nagy jelentőségű események alkalmából rövid időre külön postabélyegek, úgynevezett commemorativ-bélyegek adatnak ki.”
 |
Zita királynét ábrázoló, kőnyomatú, 10 filléres koronázási bélyeg (1916. december 30.)
Az uralkodó 1916. december 15-én hozzájárult a bélyegek kiadásához, amelyek 1916. december 30-án, a koronázás napján jelentek meg, és lejárati idejük 1917. december 31. volt. A kettős kereszt vízjellel ellátott bélyegek külön-külön 1 100 000 példányban jelentek meg, és az Állami Nyomda állította elő. A IV. Károly királyt ábrázoló bélyeg rózsaszínű, Zitáé ibolyaszínű volt. A koronázási sorozatban megjelent bélyeg 10 és 15 filléres névértékben jelent meg.[1] Több mint másfél év múlva, a koronázás emlékére, 1918. augusztus 30-án Földes Imre tervezte arcképet adtak ki Zitáról, amelynek fogazott és vágott példányszámát nem ismerjük.[2] A 10, 15, 20, 25, 40 és 50 fillér névértékben kibocsátott bélyegek postai árusítására 1918. augusztus 30. és 1918. november 23. között került sor.[3] A fenti bélyegeket alig hozták forgalomba, amikor kitört az őszirózsás forradalom és kikiáltották a (nép)köztársaságot. Ekkor valamennyi forgalomban lévő bélyeget fekete színű „Köztársaság” felülnyomással láttak el, így a 40 és 50 filléres, Zitát ábrázoló bélyegeket is.[4] Zitáról ezt a három bélyeget adták ki.[5] Újabb bélyeg forgalomba hozatalára 1933-ban történt kísérlet, amikor IV. Károly és Zita koronázási bélyegeiről alumínium átnyomatot készítettek. Az alumíniumlapon két bélyeg negatív képe volt látható. A szabályos bélyegnagyság alatti kis fehér szelvény felső részén az egyik bélyegen IV. Károly, a másikon Zita királyné képe, az alsó kis szelvényen pedig az alábbi feliratot helyezték el: „A békekötés emlékére. Három fillér az országos postáskórháznak.”[6] E bélyeget a posta megtervezte, kibocsátásukra azonban már nem került sor.[7]
Bélyegek „Köztársaság” felirattal (1918)
A koronázást követő események, a vesztes világháború, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása, a Habsburgok ausztriai trónfosztása, a család emigrációba vonulása, majd IV. Károly sikertelen kísérletei a magyar trón visszaszerzésére nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Zitát és az uralkodó családját Magyarország hosszú időre elfeledte, emlékük a feledés homályába borult. Fél évszázad múlva a Habsburg-család megítélése – elsősorban Habsburg Ottó nemzetközi politikai és társadalmi életben kifejtett tevékenységének köszönhetően – jelentősen megváltozott, átértékelődött. Ennek következménye volt Zita királyné nagyszabású és látványos temetése és annak visszhangja, amely megmozgatta egyes királyhű művészek fantáziáját, akik egyéni kedvtelésből, a királyi család iránti hűségből vagy tiszteletből felajánlották szolgálatukat. Ilyen királyhű festőművész volt az Ausztriában élő Hideg Kornél, aki Zita királynéról emlékbélyeget tervezett kiadni. Az emlékbélyeg tervezésének apropóját Zita királyné halála, illetve születésének közelgő 100. évfordulója inspirálta.
|
|
Hideg Kornél az emlékbélyeg tervezésének szándékát Zita királyné legidősebb fiának, „Ottó Őfelsége iránti tartozásnak” érezte, ezért 1989. április 26-án ajánlatot tett Habsburg Ottónak a bélyeg elkészítésére.[14] Az 1989. május 8-án, Bécsből keltezett és Habsburg Ottó titkárságára, Gelsey Erzsébetnek írt levelében kilátásba helyezett egy Zita szakértővel, Erich Feigl[15] professzorral való megbeszélést, amire vázlatokkal is készült. Ezt követően részletesebb tervekkel kapcsolatfelvételt kezdeményezett a postával, majd több alkalommal konzultált Gelsey Erzsébettel, mert a „Bárónő szakértelme a képzőművészetben nagyszerű”[16] Kérte a bárónőt, hogy Habsburg Ottót is tájékoztassa a fejleményekről.[17] A következő év elején, 1990. január 2-án keltezett, Gelsey Erzsébethez írt levelében már jelezte, hogy a 100. évfordulóra tervezett bélyegkiadás hivatalos értesülései alapján „nem lehetséges”, ennek okát azonban nem fedte fel. Megjegyezte, hogy „Ez a hír számomra nem lesújtó”, elsősorban azért, mert bízott a pozitív változásban, majd kérte Gelsey Erzsébetet: ha mégis megvalósul a kivitelezés, akkor „ne tessék az ügyből kihagyni engem […] mert több tervet készítettem a bélyegekhez”. Levelének további részében nehézségeiről, a fellépő akadályokról, a kellő támogatás hiányáról és a múzeumok elutasításáról írt.[18] A Titkárság tíz nap múlva megküldött kritikus hangú válaszlevele szerint „kiskaliberű hivatalnokok döntenek, akik elképzelőtehetségét egy ilyen terv túlhaladja”. Gelsey Erzsébet biztatta, hogy ne adja fel a reményt, mert amit Ausztriában nem lehet megoldani, azt Magyarországon könnyebben meg lehet valósítani.[19] Ezt követően a levélváltásban hosszabb szünet állt be.
A fonalat 1991-ben vették fel ismét, amikor Hideg Kornél március 21-ei levelében jó hírt közölt a Titkársággal. Nevezetesen azt, hogy a Magyar Posta illetékesei értesítették őt bélyegkibocsátási javaslata és tervrajzai megtekintéséről, amit megköszöntek, majd tájékoztatták arról, hogy az 1992-es bélyegek kiadásáról bizottság dönt.[20] A négy nappal későbbi titkársági válaszlevélben Habsburg Ottó gondolatait is olvashatjuk, amely szerint „a legszebb bélyeg, ami édesanyjáról megjelent, a koronázáskori volt”. Kérte a művészt, hogy a tervezésnél ezt vegye alapul.[21] Segítségként a Titkárság április 16-án megküldte a Zita királynéről 1918-ban megjelent bélyegeket. A bélyegkatalógus leírása szerint Zitáról három bélyeg jelent meg.[22] Hideg egy héttel későbbi levelében megköszönte a küldött bélyegeket, a bizalmat, a „kitüntetést” és a pártfogást, amellyel Habsburg Ottó az emlékbélyeg elkészítését kezelte.[23]
Források
Hideg Kornél két változatban készítette el bélyegtervét. Az egyik három részre osztottan, a másik anélkül készült. Mindkét bélyeg középpontjában a jobbra néző, koronás Zita királyné állt, akinek születési és halálozási éve is felkerült a bélyegre. A bélyegterv jobb oldalán a budavári Mátyás-templomot, míg bal oldalán a bécsi Stephanskirche-t örökítette meg. Az osztott bélyeget háromszor négy forintos, a nem osztottat 12 forintos névértékben tervezte a grafikus. A bélyegeken feltüntette a kiadás évét, az 1992. esztendőt,[24] majd az elkészült bélyegtervet elküldte Habsburg Ottónak, akinek a tervezet elnyerte tetszését.[25]
A három éven keresztül tartó levelezésben akkor következett be váratlan fordulat, amikor a Magyar Posta hivatalosan is elutasította a grafikus tervét.[26] Az elutasításról Hideg Kornél 1991. december 27-ei rövid levele tudósított,, amelyre válaszul Gelsey Erzsébet sajnálkozását fejezte ki, és jelezte, hogy „munkája nem volt hiábavaló”, ugyanis felhívta az illetékesek figyelmét erre a fontos dátumra.[27] Az ügyet hosszú időn keresztül a sorozatos időhúzás és homályos ígérgetés jellemezte. Úgy tűnhet, hogy az elutasítással a bélyegterv ügye elcsendesedett, lezárult. Hideg Kornél azonban a „tettek” mezejére lépett, nem adta fel a harcot még akkor sem, „ha a hátramozdító körülmények tovább virágoznak és ez senkinek «nem tűnik föl».”[28] 1992. június 21-én újabb levelet írt Habsburg Ottónak, akit újfent tájékoztatott az ügy állásáról. Levelében nemcsak az elutasításról számolt be, hanem arról is, hogy nem tud belenyugodni a döntésbe. Írásban három hivatalos szervet keresett fel: 1992. július 28-án a Magyar Posta vezérigazgatójának írt beadványában jelezte, hogy a Zita királyné emlékbélyeg kiadása nem valósult meg, ami számára érthetetlen, mert „miért éppen most lett akadály, amikor időben a kommunizmustól méginkább eltávolodott a hazai rendszer”? Fontosnak tartotta a megemlékezést azokról a vezetőkről, akik az emberek sorsának jobbra fordításán munkálkodtak azért, hogy „ne nyomtalanul tűnjenek el”. Károly király születésének 105. és Zita királyné születésének 100. évfordulója ilyen esemény volt. Felszólította a vezérigazgatót: „Még mindig nem késő annak a felülvizsgálata, hogy az emlékbélyeg kiadását megtegyék”.[29] A Posta válasza továbbra is határozott elutasítás volt, bár Hideg Kornél Budapesten tartózkodásakor személyesen is járt a Posta Vezérigazgatóságán, mert szerette volna megtekinteni az elfogadott tervet. Erre azonban nem kapott lehetőséget.
1992. augusztus 2-án a Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala kormányszóvivőjének két levelet is küldött. Az egyikben segítséget kért, hogy „a Postavállalatnál elhalt téma leveleit az „elintézettek” közé tehesse,[30] a másikban azzal érvelt, hogy „A Habsburg-család magyarországi szereplése sokkal nagyobb múlttal áll a történelemben, minthogy egyszerűen feledésbe hagyjuk merülni”.[31] A harmadik levélben a Miniszterelnöki Sajtóirodához fordult, 1992. szeptember 8-án.[32] A Sajtóiroda „érdeklődéssel és meghatottsággal” olvasta „egy olyan ember írását, akit valódi, nemes, hazafias érzések vezérelnek”, ám érdemi választ itt sem kapott.[33] Végül karácsonyi üdvözletének mellékleteként Hideg elküldte a fent említett három levelet Habsburg Ottónak.[34] Az elküldött levelekre Habsburg Ottó is reagált. Véleménye szerint tudomásul kell venni, hogy „nálunk még sok dolog nem mindig úgy működik, ahogy elvárnánk, ami azonban érthető, hiszen negyven éves rombolás után nem lehet egyik napról a másikra helyre állítani az országot.” A grafikusművészhez hasonló elképzelések azonban hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek megismerjék hagyományukat.[35] Hideg Kornél és Habsburg Ottó közötti levélváltás Zita királyné születésének 100. évfordulójára tervezett bélyegkiadással nem zárult le. A grafikusművész a későbbiekben beszámolt további terveiről, például a szülőföldjén, Nagyharsányban tervezett falumúzeum szervezéséről vagy a nagyharsányi csatáról[36] írott tanulmányának publikálásáról. Ezt követően azonban megszűnt a levélkapcsolat közöttük.
Benedek Imre: A koronázás 100. évfordulója alkalmából IV. Károly király és Zita királynő külön bélyegzőt adott ki (2016. augusztus 17.)
A Habsburg Ottó Gyűjteményben található források között található dokumentumokból a bélyegtervezet elutasításának valódi oka nem derült ki. Ez összefüggésben lehetett azzal, hogy a hivatalos szervek az egyéni kezdeményezéseket, elképzeléseket a rendszerváltozás kezdeti időszakában még nem tolerálták, nem vették figyelembe, a Postának pedig saját elképzelése volt bélyegkiadási terveiről. Károly király és Zita királyné koronázásának 100. évfordulójáról azonban nem feledkezett meg a hálás utókor. 2016-ban a Magyar Posta alkalmi bélyegblokkot bocsátott ki az esemény emlékére. A három bélyegképet tartalmazó, sorszámozott bélyegblokk az alapváltozat mellett, ezüstfóliával és dombornyomással díszített speciális változatban készült, limitált példányban, Benedek Imre grafikusművész tervei alapján. Hideg Kornél elképzelése Zita királyné megemlékezéséről megvalósult, még akkor is, ha nem ő volt az, aki ezt kivitelezte.
Kocsis Piroska
[1] A 10 filléres, Zitát ábrázoló bélyeg lila színű, a körpajzsban Zita királyné vállnagyságú arcképe koronázási díszben, fején a királynéi koronával, nyakán drágakövekkel. (Pesti Hírlap, 1916. december 31. XXXVIII. évf., 363. szám, 23.) Korabeli beszámolók szerint „a közönség rendkívül mohósággal kapkodta el a korlátolt számban nyomtatott bélyegeket. (Az Újság, 1916. december 31. XIV. évf., 363. szám, 17.)
[2] 1918. augusztus 30-tól 1918. november 23-ig volt forgalomban.
[3] Bélyegkatalógus, 1910–1919. 1918. évi magyar bélyegek. Károly–Zita.
[4] A magyar bélyeg reneszánsza. Új Idők, 1919. november 11. XXV. évf., 23. szám, 441.
[5] A kereskedelemügyi miniszter a postabélyegeket 1920. december végével kivonta a forgalomból. A határidőn túl a bélyegeket bérmentesítési célokra már nem lehetett felhasználni. A lakosság a bélyegeket 1921. január végéig bármely postahivatalnál díjmenetesen becserélhették hasonló értékű postabélyegre.
[6] A volt Siesta szanatórium (ma: Országos Onkológiai Intézet).
[7] Magyar Közélet, 1933. március 10. V. évf., 6. szám, 7.
[8] Széchenyi Istvánra emlékezik Nagycenk. Kisalföld, 1988. április 2. XLIII. évf., 79. szám, 6.
[9] Kuntz Zoltán: A Széchenyi kör pécsi közgyűléséről. Kisalföld, 1987. július 17. XLII. évf., 167. szám, 5.
[10] Laczkó András: Bródy Sándor fekete napja. Új Írás. 1989. április 1. XXIX. évf., 4. szám, 106.
[11] Hideg Kornél: Csata Nagyharsány körül. Szerzői kiadás. Budapest, 2006. 240.
[12] Habsburg Ottó Alapítvány (HOAL) I–1–c–1991. április 23.–Hideg Kornél.
[13] HOAL I–1–c–1992. július 28.–Hideg Kornél.
[14] Az ajánlat szövegét nem ismerjük, a levél nem volt felkutatható a HOAL Gyűjteményben.
[15] Feigl, Erich (1931–2007), osztrák dokumentumfilm-készítő és író. Több mint 60 dokumentumfilmet készített és több könyvet írt a Habsburgokról. Zita királynéról írt könyvei: Zita: Legende und Wahrheit. Amalthea Verlag, 1977.; Kaiserin Zita: von Österreich nach Österreich. Amalthea Verlag, Bécs, 1982.; Kaiserin Zita. Kronzeugin eines Jahrhunderts. Amalthea, Bécs, 1989.; Zita, Kaiserin und Königin. Amalthea, Bécs, 1991.
[16] HOAL I–1–c–1991. április 23.–Hideg Kornél.
[17] HOAL I–1–c–1989. május 8.–Hideg Kornél.
[18] HOAL I–1–c–1990. január 2.–Hideg Kornél.
[19] HOAL I–1–c–1990. január 12.–Titkárság, Gelsey Erzsébet.
[20] HOAL I–1–c–1991. március 21.–Hideg Kornél.
[21] HOAL I–1–c–1991. március 24.–Titkárság, Gelsey Erzébet.
[22] HOAL I–1–c–1991. április 16.–Titkárság, Gelsey Erzsébet.
[23] HOAL I–1–c–1991. április 23.–Hideg Kornél.
[24] HOAL I–1–c–1991. május 19.–Hideg Kornél.
[25] HOAL I–1–c–1991. május 13.–Titkárság, Gelsey Erzsébet.
[26] HOAL I–1–c–1992. június 6.–Hideg Kornél.
[27] HOAL I–1–c–1992. január 20.–Titkárság, Gelsey Erzsébet.
[28] HOAL I–1–c–1992. december 20.–Hideg Kornél.
[29] HOAL I–1–c–1992. július 28.–Hideg Kornél.
[30] HOAL I–1–c–1992. december 20.–Hideg Kornél.
[31] HOAL I–1–c–1992. augusztus 2.–Hideg Kornél.
[32] Ez a levél nincs az ügyiratban.
[33] HOAL I–1–c–1992. szeptember 8. Másolat.
[34] HOAL I–1–c–Dátum nélkül.–Hideg Kornél.
[35] HOAL I–1–c–1993. január 5.–Habsburg Ottó.
[36] A Nagyharsány határában vívott csata 1687. augusztus 12-én zajlott, ahol a Lotharingiai Károly herceg vezette 60 ezer fős császári had megütközött a Szulejmán nagyvezír irányítása alatt álló 80 ezer fős török sereggel. A csatában Károly serege jelentős győzelmet aratott, ami véget vetett a 150 éves török uralomnak.
Források jegyzéke
1. Gróf Tisza István miniszterelnök felterjesztése az uralkodóhoz bélyegek kibocsátása érdekében (Budapest, 1916. december 15.)
(Forrás: MNL OL K 26–1916–I–3882–4411)
2. A Titkárság válaszlevele Hideg Kornél festőművésznek az osztrák posta elutasításáról (Pöcking, 1990. január 12.)
(Forrás: HOAL I–1–c–1990. január 12. – Titkárság (Gelsey Erzsébet)
3. A Titkárság válaszlevele Habsburg Ottó nevében a Zita királynéról Magyarországon kiadandó bélyegről (Pöcking, 1991. március 24.)
(Forrás: HOAL I–1–c–1991. március 24. – Titkárság (Gelsey Erzsébet)
4. A Zita királynéról 1918-ban készült bélyegek megküldése Hideg Kornélnak (Pöcking, 1991. április 16.)
(Forrás: HOAL I–1–c–1991. április 16. – Titkárság (Gelsey Erzsébet)
5. Hideg Kornél: Bélyegterv Zita királyné születésének 100. évfordulójára
(Forrás: HOAL I–1–c–1991. – Hideg Kornél)
6. A Titkárság köszönőlevele Hideg Kornél fáradozásaiért (Pöcking, 1992. január 20.)
(Forrás: HOAL I–1–c–1992. január 20. – Titkárság (Gelsey Erzsébet)
7. A Miniszterelnöki Sajtóiroda válaszlevele Hideg Kornélnak, a bélyegtervezetről (Budapest, 1992. szeptember 8.)
(Forrás: HOAL I–1–c–1992. szeptember 8.)
8. Hideg Kornél segítségkérő leveleinek megküldése Habsburg Ottónak (Bécs, 1992)
(Forrás: HOAL I–1–c–1992–Hideg Kornél)
