Az ismert történetben az éneklő apáca és a hét gyermekét egyedül nevelő Georg von Trapp korvettkapitány szerelme bontakozik ki a náci megszállás árnyékában, Salzburg festői díszletei között. A Trapp család sorsát ugyanakkor a Habsburg Monarchia öröksége, az emigráció tapasztalata és a totalitárius rendszerekkel szembeni ellenállás is meghatározta.
A film közkedvelt dalai közül is kiemelkedik a My Favorite Things, amely az 1959-ben bemutatott musical egyik legfelkapottabb betétdala lett. A jelenetben Maria – akit az 1965-ös hollywoodi filmváltozatban Julie Andrews alakít – az ágya köré gyűlt gyerekeket próbálja megnyugtatni azzal, hogy felsorolja „kedvenc dolgait”. A Richard Rodgers és Oscar Hammerstein által írt dal ma már a Great American Songbook klasszikusai közé tartozik. Ha esetleg valaki nem ismeri az egész történetet, és csak a slágert hallja, akkor is feltűnhet neki a „crisp apple strudels” szavakra rímelő „schnitzel with noodles” sor – a rétes, a rántott hús és a nudli bizony könnyen dekódolható utalások Közép-Európára.
Az Alapítványunk gyűjteményében őrzött levelek és dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a Trapp család és a száműzetésben élő Habsburgok kapcsolata jóval több volt, mint puszta udvariassági viszony; a két famíliát a kölcsönös szimpátia mellett az emigráció közös, kényszerű tapasztalata is összekovácsolta.
A Maria von Trapp visszaemlékezései alapján készült zenés darab és annak hollywoodi adaptációja világhírűvé tette a Trapp Family Singers formációt, ám – dramaturgiai okokból – a történet több ponton jelentősen eltér a valóságtól. Georg von Trapp a filmben látható szigorú, távolságtartó figurával szemben inkább melegszívű, zenét is kedvelő családapa volt, aki családjával nem gyalog menekült át az Alpokon, hanem vonattal, legálisan hagyta el Ausztriát az Anschluss idején. Döntésének hátterében azonban nagyon is valós politikai és erkölcsi megfontolások álltak, nevezetesen az, hogy Georg von Trapp korvettkapitány, aki nem mellesleg a Monarchia egyik legeredményesebb tengeralattjáró-parancsnoka volt, nem volt hajlandó a náci haditengerészet szolgálatába állni, továbbá azt is elutasította, hogy gyermekei Hitler születésnapján énekeljenek.
Családi öröksége szinte magától értetődő módon jelölte ki a lovagi, majd bárói rangra emelkedő Georg életpályájának első állomásait. Édesapja az osztrák–magyar tengerészet elismert fregattkapitányaként egy pusztulástól megmentett hadihajó parancsnokaként írta be magát a hadtörténetbe. Fia ezt a hagyományt folytatta, miközben élete több szálon kötődött a magyar elithez is. Hadi sikerei és a Monarchia haditengerészetének világa értelemszerűen nagyban formálták a családi emlékezetet, a família kapcsolata a Habsburgokkal pedig – más katonatisztekkel egyetemben – még az emigráció éveiben is megmaradt.
Első felesége, Agathe Whitehead volt, az első hatékony önjáró torpedót kifejlesztő angol mérnök, Robert Whitehead unokája. A házaspár ideje jelentős részét Fiumében töltötte, ahol a Whitehead és Tsa. Torpedó- és Gépgyár működött.
A Trapp család az Egyesült Államokban 1939-ben
Fotó: Library of Congress, LC-DIG-ds-03556
A család sorsa az emigrációt megelőzően komor fordulatot vett. Agathe fiatalon elhunyt, majd az 1930-as évek gazdasági válsága és egy bankcsőd következtében elveszítették vagyonukat. Ettől kezdve a közös éneklés a túlélés zálogává vált. Életfelfogásukat a salzburgi Nonnbergi apátságból hozott jelmondat határozta meg, amelyet a második feleség, Maria von Trapp – született Maria Kutschera, egykori apáca – képviselt, amely végsősoron abban a hitben gyökerezett, hogy az ember csak az isteni akarat folyamatos keresése révén találhat rá saját hivatására.
Olaszországból a népes família London érintésével érkezett meg az Egyesült Államokba. A Trappok itt hamar kapcsolatba kerültek a náci fenyegetés miatt szintén emigrációba kényszerült Habsburg családdal, és kinyilvánították a dinasztia iránti hűségüket. 1940 augusztusában Maria von Trapp egy osztrák Madonna-szoborral és gyermekei kézműves munkáival kedveskedett a száműzött uralkodócsaládnak. Zita királyné titkárságának meghatott válasza arról árulkodik, milyen sokat jelentett számukra a hazától távol egy ilyen gesztus:
„Mindezen alkotások, melyeket hűséges osztrák kéz készített a császárné és a császár emigrációban élő hozzátartozói számára, nagy-nagy örömet szereztek a császári családnak. El sem tudom mondani, mennyire meghatódtak Őfelségeik és minden fenség, amikor a küldemény megérkezett és kicsomagolták. Egy ilyen gyönyörű ausztriai Nagyboldogasszonyt magunkénak tudni itt, oly távol a hazától, egészen különleges öröm!”
Egy évvel később Adelheid főhercegnő – Habsburg Ottó testvére – hivatalosan is közbenjárt a Trappok érdekében az amerikai bevándorlási hivatalnál, míg a fennmaradt feljegyzések szerint maga Ottó főherceg és több testvére is küldött támogató kérvényeket az amerikai hatóságoknak.
Névadónk a háború első éveiben személyesen is meglátogatta az egykor a Monarchia zászlaja alatt szolgáló tengerésztisztet pennsylvaniai otthonában, a kapcsolat pedig a későbbiekben is megmaradt. A családfő 1947-es halálakor Maria von Trapp számára különösen sokat jelentett Zita királyné és Habsburg Ottó részvéttávirata. Visszaemlékezéseiben így ír erről:
„Különösen kettő volt megható. A »hős Mária Terézia-lovag Trapp báróról« volt benne szó. Az egyik aláírása: Zita, a másiké: Ottó. Ausztria császárnéja és legidősebb fia küldte. A két táviratot az érdemrend mellé tettem.”[1]
A száműzetés tapasztalata, a közös közép-európai örökség, valamint a totalitárius rendszerekkel szembeni elutasítás olyan közösséget teremtett a Trapp család és a Habsburgok között, amelyet a gyűjteményünkben őrzött dokumentumok is érzékletesen megvilágítanak. A fennmaradt levelek nemcsak személyes kötődésekről, hanem egy eltűnőfélben lévő világ emlékezetének továbbéléséről is tanúskodnak.
A Trappok története iránti érdeklődés ma sem csökkent. 2026 őszén Salzburgban, a hellbrunni kastélyban „Sound of Music Salzburg” címmel nyílik kiállítás, amely a Trapp családot és a világhírű film mögött meghúzódó valódi történelmi hátteret mutatja be a nagyközönségnek.
Gaálné Barcs Eszter
[1] Trapp Mária Auguszta: A Trapp család. A kolostortól a világsikerig. Ford. Búzás József. Szent István Társulat, Budapest, 1986, 193.
