„Demokratikus kísérletek: Közép-Európa és az Egyesült Államok” címen május 7. és 9. között rendeztük meg háromnapos szimpóziumunkat a Pollack Mihály téri Festetics-palotában.
A konferenciát Prőhle Gergely (Habsburg Ottó Alapítvány), Walter Grünzweig (Andrássy Universität), Baranyi Tamás Péter (Magyar Külügyi Intézet) és Melissa Quartell, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének képviselője nyitotta meg.
Az első nap előadásai a demokratikus gondolkodás és a kommunikáció kérdéseire fókuszáltak. Vedran Obućina (Centre for Interreligious Dialogue, Rijeka) Reinhold Niebuhr keresztény realizmusa és a demokratikus társadalom relációjában tette fel kérdéseit: hogyan egyeztethető össze az egyes ember bibliai alapokban gyökerező igazságkeresése az értékeket relativizáló társadalommal, a politikai hatalommal? Melani Barlai (Andrássy Universität) az elmúlt évtizedek magyar országgyűlési választásait elemezve a demokratikus innovációról, azaz a választópolgárok és a civil társadalom demokratikus érzékének előmozdítási lehetőségeiről beszélt. Szénási Dorottya, a RETÖRKI kutatója a Szabad Európa Rádió korai időszakát mutatta be Flórián Tibor hagyatékán keresztül, melyet a kaliforniai Hoover Institute-ban őriznek. Elmondta, hogy a rádió szerkesztőjének életműve az objektivitás, politikai propaganda, semleges információátadás és identitásőrzés fogalmi hálójában (is) értelmezhető.
A második panel a „kettős kísérlet” fogalma köré szerveződött: hogyan formálták egymást kölcsönösen az amerikai és közép-európai politikai eszmék. „Magyarország az anyám, Amerika a feleségem” – John Lukacs bon motját Botos Máté (PPKE) bontotta ki előadásában. Lukacs részletesen írt a két kontinensen megélt, eltérő demokrácia-felfogásról, történeti távlatban láttatta létrejöttüket, és óvott attól, akik a fogalomból ideológiát fabrikálnak. Reakciós, liberális, polgári, katolikus felfogásának kialakulásában jórészt Tocqueville adósa volt: magáévá tette a francia gondolkodó tömegdemokráciára vonatkozó figyelmeztetését, és aggodalommal szemlélte az amerikai társadalom történelmi tudatosságot nélkülöző világlátását, amely kultúráktól független univerzális rendezőelvként tekint magára.
Pieter Judson (European University Institute, Firenze) plenáris előadásában a 19. századi Habsburg Monarchia liberális politikájának és társadalomképének elemeit vette számba: a magántulajdonon alapuló gazdaságot, az önmaga tökéletesítésén munkálkodni képes ember ideáját, a népek harmonikus együttélését lehetővé tevő elgondolást, amely felszámol(hat)ja az emberi közösségeket megosztó törésvonalakat. Valamint azt, milyen válaszokat adott az eszmerendszer az 1880-as évektől a világháborúig a nacionalizmus megerősödésének hatására. Rámutatott, hogy a Monarchia a maga soknemzetiségű keretei között sajátos demokratikus kísérletként is értelmezhető.
A konferencia első napját egy különleges kiállításmegnyitó zárta. A Méhes Márton (Collegium Hungaricum, Wien) vezetésével az Andrássy Egyetem hallgatói által készített projekt azt vizsgálta, miként élnek tovább a közép-európai helynevek az Egyesült Államok térképén – Virginia állambeli Vienna városától a minnesotai Balatonig.
A pénteki program középpontjában Közép-Európa amerikai percepciója, valamint a transzatlanti politikai rendszerek összehasonlítása állt. Az első panelben Katarzyna és Piotr Drąg lengyel kutatóktól hallottunk ismertetést a Ronald Reagan Presidential Library and Museum kiállításának Közép-Európa-képéről. Csizmazia Gábor (NKE) arról beszélt, milyen külpolitikai elvek és gyakorlat határozták meg az Egyesült Államok Kongresszusának régiónkkal kapcsolatos diskurzusát 2023 és 2026 között. A Külügyi Intézet stratégiai igazgatója, Baranyi Tamás Péter ugyancsak napjaink amerikai külpolitikájára fókuszált: hogyan tekintik Közép-Európát a tengeren túl egy nagyobb – térségünk révén manipulálható – egység részeként, és ez a szemlélet hogyan alakult ki/át az elmúlt 200 évben.
Különösen nagy érdeklődés övezte a transzatlanti autoritarizmus kérdésével foglalkozó panelt. Dieter A. Binder (Andrássy Universität) az autoriter tendenciák nemzetközi mintázatait vizsgálta, nacionalizmus, populizmus, illiberalizmus, autoriter rendszerek, emlékezetpolitika hívószavakkal. Felvetéseire rímelve Ellen Bos (Andrássy Universität) azt elemezte, hogyan jelent meg az úgynevezett „Orbán-modell” az amerikai politikai diskurzusban. Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány kutatója előadásában Habsburg Ottó és az amerikai konzervatív mozgalom kapcsolatát mutatta be: milyen szellemi és politikai hatások érték Ottót ezen körök részéről, illetve hogyan formálta ő maga e szereplők – köztük meghatározó korabeli politikai gondolkodók: William F. Buckley, Russell Kirk, Barry Goldwater, Edwin J. Feulner – világképét.
A délutáni panelek a két világháború közötti időszak, majd a hidegháború politikai és kulturális kérdéseit járták körül. Romsics Gergely, az ELTE oktatója az 1918 után a közép-európai államokban tapasztalható anti-amerikanizmus gyökereit vizsgálta. Ebben szerepet játszott a liberalizmusellenesség, amelyben az utódállamok a wilsoni elvek által megformált – és szinte valamennyi aktor részéről elhibázottnak tekintett – rendezés kritikája öltött alakot, valamint a hagyományaihoz és etnikai-faji önreprezentációjához ragaszkodó érintett népek, népcsoportok reakciója. Peterecz Zoltán (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) az amerikai geopolitika prioritásait tárta föl a Csehszlovákiába, Lengyelországba és Magyarországra delegált követek jelentéseiben. Glant Tibor (Debreceni Egyetem) azt mutatta be, hogyan alakult Magyarország tengeren túli megítélése a két világháború között. A 19. században még alapvetően pozitív kép élt Magyarországról az Egyesült Államokban, elsősorban Kossuth Lajos 1851–52-es amerikai útjának köszönhetően. Ezt a kedvező megítélést azonban később fokozatosan felülírta a dualizmuskori magyar nemzetiségi politika, az első világháború eseményeinek alakulása, valamint az etnikai csoportok vezetőinek lobbitevékenysége.
Igazán különleges élménnyel ajándékozta meg a szép számú hallgatóságot Larry Wolff. A New York University professzora Hugo von Hofmannsthal és Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című operájának keletkezéstörténetéről, rejtett politikai utalásairól tartott lenyűgöző előadást. Wolff könyvének (The Shadow of the Empress. Fairy-Tale Opera and the End of the Habsburg Monarchy) és előadásának középpontjában az a felismerés áll, hogy a Die Frau ohne Schatten nem pusztán egy szimbolikus meseopera, hanem a Habsburg Monarchia alkonyának egyik legfontosabb kulturális lenyomata is. Hofmannsthal és Strauss az első világháború éveiben dolgozott a művön, abban a reményben, hogy az majd a német és a Habsburg Birodalom győzelme után kerül színre. Mire azonban 1919-ben bemutatták a bécsi Operaházban, a Monarchia már összeomlott, az utolsó uralkodópár, IV. Károly és Zita császárné pedig száműzetésbe kényszerült. Az előadás különösen izgalmasan világította meg, miként fonódott össze a mű meseszerű világa a korszak politikai valóságával. Wolff rámutatott: az opera császár- és császárnéalakjai mögött felsejlik a Habsburg uralkodóház árnya, miközben a mű a háború sújtotta Európa erkölcsi és spirituális válságára is reflektál.
A háború utáni korszakkal foglalkozó panel Alexandra Bandl, a lipcsei Leibniz Insitut kutatójának referátumával indult, aki az American Jewish Joint Distribution Committe ellen hazánkban folytatott koncepciós pert (1952–1953) helyezte el a szovjet Kelet-Közép-Európa antiszemita politikai hullámának kontextusában. Maximilian Graf (Österreichische Staatsarchiv) Ausztria 1945-öt követő évtizedeinek régiónk államaival szemben folytatott külpolitikájával foglalkozott. Történelemszemlélet és ideológia kapcsolatát vizsgálta Lévai Csaba és Balogh Máté Gergely. A Debreceni Egyetem kutatói azt mutatták be, miként formálta az államszocialista rendszer az Egyesült Államokról kialakított képet Magyarországon – és részben Lengyelországban. Lévai Csaba az amerikai forradalom értelmezésein keresztül érzékeltette, hogyan változtak az ideológiai hangsúlyok, milyen jelentést kaptak olyan fogalmak, mint „forradalom” vagy „burzsoázia”, és milyen nyugati szakirodalom válhatott hozzáférhetővé az egyes korszakokban. Balogh Máté Gergely pedig azt elemezte, hogyan ábrázolta az amerikai politikai rendszert a magyar állambiztonság: a hivatalos anyagokban az amerikai demokrácia gyakran puszta „burzsoá homlokzatként” jelent meg, amely mögött a rendszer a kapitalizmus válságtüneteit vélte felfedezni.
A pénteki nap zárásaként Andrei S. Markovits (University of Michigan) személyes hangvételű előadást tartott a Habsburg Monarchiától Amerikáig vezető életút tapasztalatairól. A temesvári születésű politológus, germanista professzor felidézte soknemzetiségű környezetben töltött gyerekkorát, a családja 1960-as emigrációját követő theresianumi gimnáziumi éveket, a tengeren túli letelepedést – majd kutatói pályáját, amely a Columbia és a Harvard katedráira juttatta őt. Életútján elsőrangú tudósok tömegével hozta össze a sors, emléküket The Passport as Home: Comfort in Rootlessness című memoárjában idézte meg.
A konferencia szombati zárónapja az irodalom, a föderalizmus és a gazdasági gondolkodás transzatlanti kapcsolódásait állította középpontba. Az irodalomtudományi szekcióban Nina Bostić Bishop (University of Ljubljana) a szarajevói születésű, Amerikában alkotó Aleksander Hemon művein keresztül mutatta be a transzlingvizmus jelenségét: azt, hogyan válhat a két nyelv és két kultúra közötti lét nem hátránnyá, hanem erőforrássá. Ahogy idézte: „Ha akcentussal beszéled az angolt, azt jelenti, hogy két nyelvet beszélsz”. Marek Paryż lengyel kutató Henryk Sienkiewicz műveinek és Krystyna Narbuttówna 1870-es években keletkezett amerikai útirajzainak összevetésével azt vizsgálta, hogyan látták a közép-európai szerzők Amerikát a vadnyugati romantikán túl. Bednanics Gábor (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) a századelő és a húszas évek magyar irodalma és az amerikai modernség kapcsolatára fókuszált: többek között Walt Whitman hatását vizsgálta Kassák Lajos gondolkodására és költészetére. Whitman alakja Erika Capovilla (University of Udine) előadásában is központi szerepet kapott: Stefan Zweig számára az amerikai költő életműve a demokrácia, Európa és a humanizmus összekapcsolásának lehetőségét jelentette a két világháború közötti válságok idején.
A nap utolsó paneljének középpontjában a föderalizmus és a társadalmi-gazdasági modellek kérdése állt. Siebo M. H. Janssen történész Bosznia-Hercegovina államszerkezetét a belga föderális rendszer történeti fejlődésével vetette össze, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a két modell között több a különbség, mint a hasonlóság. A vita során még az is felmerült, hogy bizonyos szempontból Libanon közelebb állhat a boszniai helyzethez. Joseph Malherek (York College of Pennsylvania) előadása azt mutatta be, hogyan formálták a 20. századi amerikai üzleti és városi kultúrát a közép-európai emigráns baloldali gondolkodók. Különösen Paul Lazarsfeld és Viktor Gruen munkásságát emelte ki: kutatásaik és újításaik alapjaiban rajzolták át a nyugati világ városképét (mall, plaza) – a fogyasztáshoz való viszony révén egyben az egész társadalmat. Az előadás Moholy-Nagy László formatervezői és vizuális kultúrára gyakorolt hatására is kitért, érzékeltetve, milyen mély nyomot hagytak a közép-európai emigránsok az amerikai modernitásban.
A háromnapos konferencia nemcsak történeti és politikatudományi szempontból kínált új megközelítéseket, hanem azt is megmutatta, hogy a demokratikus gondolkodás és a transzatlanti kapcsolatok kérdései ma is eleven viták tárgyát képezik. A rendezvény sokszínűsége – a politikai eszmetörténettől az irodalmon át a geopolitikáig – jól érzékeltette, hogy Közép-Európa és az Egyesült Államok kapcsolata nem pusztán diplomáciai vagy történeti kérdés, hanem közös kulturális és szellemi tapasztalat is.
