Hírek


Az otrantói csata a Novara hajónaplója szerint…

109 évvel ezelőtt, 1917 májusában Horthy Miklós a Novara gyorscirkáló élén a Monarchia haditengerészetének egyik legnagyobb sikerét aratta. A legendás tengeri ütközet eddig ismeretlen részletei tárulnak fel első kézből a gyűjteményünkben őrzött Novara hajónapló lapjain. A gazdagon illusztrált dokumentum segítségével tovább mélyíthetjük ismereteinket a császári és királyi haditengerészet mindennapjairól, cikkünkben pedig Habsburg Ottó és az egykori tengerésztisztek kapcsolatának történetére is kitérünk.

Az otrantói csata a Novara hajónaplója szerint…

109 évvel ezelőtt, 1917 májusában Horthy Miklós a Novara gyorscirkáló élén a Monarchia haditengerészetének egyik legnagyobb sikerét aratta. A legendás tengeri ütközet eddig ismeretlen részletei tárulnak fel első kézből a gyűjteményünkben őrzött Novara hajónapló lapjain. A gazdagon illusztrált dokumentum segítségével tovább mélyíthetjük ismereteinket a császári és királyi haditengerészet mindennapjairól, cikkünkben pedig Habsburg Ottó és az egykori tengerésztisztek kapcsolatának történetére is kitérünk.

A Novara parancsnoki hídján Horthy Miklós és a szolgálatot teljesítő tisztek, köztük Stanislaus Witkowski (jobbra a második).

 

1917. május 15-én az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete merész támadást hajtott végre az Otrantói-szorosnál. A Novara, a Saida és a Helgoland gyorscirkálók Horthy Miklós vezetésével áttörték az antant tengeri zárát, majd súlyos veszteségeket okoztak az ellenséges hajóknak. Az úgynevezett harmadik otrantói csata a Monarchia haditengerészetének legismertebb és legsikeresebb akciójává vált, Horthy Miklós számára pedig országos hírnevet hozott. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű az a hajónapló, amely ma a Habsburg Ottó Alapítvány gyűjteményében található: a dokumentum nemcsak a Novara mindennapjait, hanem az otrantói ütközet eseményeit is első kézből örökíti meg. A XX. századból ehhez hasonló részletességű és hitelességű haditengerészeti kordokumentum jelenleg nem ismert.

Az első világháborút megelőző években Európában nagyszabású fegyverkezési verseny bontakozott ki. Az Osztrák–Magyar Monarchia 1911-ben – az olasz haditengerészeti fejlesztések mintájára – flottája korszerűsítésébe kezdett. A Császári és Királyi Haditengerészet ennek eredményeként fejlesztette ki a leggyorsabb és legmodernebb cirkálóosztály egyikét, amely három hajóból állt, köztük a Novara gyorscirkálóból. A hajót a magyar Ganz és Társa Danubius Hajógyár építette, és 1915 januárjában állt szolgálatba. A korszerű, gyors és jól felfegyverzett cirkáló később Horthy Miklós zászlóshajójaként vált ismertté.

A gyűjteményünkben fellelt Bord-Buch feliratú hajónapló a Novara fedélzetéről származik. Összesen 1280 napi bejegyzést tartalmaz az 1915. május 23. és 1918. október 31. közötti időszakból, fejezetekre tagolva. A feljegyzések mellett fényképek, utólagos megjegyzések és egyéb szövegrészek is helyet kaptak. A szövegek német, olasz, helyenként angol nyelvűek.

Felső kép: 1918. június 10., a Szent István csatahajó elsüllyedése.
Alsó kép: 1916. január 9., a Novara tisztikara, Witkowski távcsővel a nyakában látható.

Az első fejezet az 1915. május 23. és december 21. közötti eseményeket dolgozza fel. Itt a szerző személyére is fény derül: „Hivatalos közlemények gyűjteménye, amelyeket az S. M. S. Novara fedélzetén rögzítettek” – írja Stanislaus Witkowski, majd kézjegyével hitelesíti a bejegyzést.

Witkowski Horthy Miklós parancsnoksága alatt szolgált a Novara fedélzetén tüzértisztként. Az otrantói csata során – amikor Horthy megsebesült és elvesztette eszméletét, valamint Szuborits Róbert korvettkapitány hősi halált halt – Witkowski vette át a hajó parancsnokságát.

A második fejezet az 1915. december 22.–1916. november 29. közötti eseményeket rögzíti. A napló ebben az időszakban főleg Durazzo, Manfredonia és az Adriai-tenger déli része elleni felderítő akciókat, valamint egy cirkáló üldözését részletezi.

A Novara fedélzetén készült képek 1917. 04. 22. – 1917. 06. 03. között. Witkowski eligazítást tart.

A napló legértékesebb része a harmadik fejezet (1916. november 30.–1917. december 21.), amely az 1917. május 15-i otrantói csatát és IV. Károly azt követő látogatását tartalmazza. A fejezet egy képpel indul, amelyen a csata reggelén Witkowski eligazítást tart. A szenzációs történeti forrás az aznapi műveleti napló, amely pontosan rögzíti a cirkáló mozgását, az időjárási viszonyokat, az ellenséges reakciókat és a kísérőhajók tevékenységét. Különösen ritkának számítanak azok az eredeti légi felvételek, amelyek a csata eseményeit dokumentálják, órára és percre pontosan beazonosítható módon: az első felvétel 9 óra 40 perckor, az utolsó pedig 12 óra 30 perckor készült.

Az otrantói csata légifelvételei

A napló legelső oldalán is egy ezen a napon, Polában megörökített fénykép kapott helyet, amely a csata utóhatásait ábrázolja. 1917 júniusában IV. Károly személyesen látogatott el a Novara fedélzetére, Maximilan Njegovan tengernagy és Zdenko Lobkowitz főhadsegéd kíséretében. A császár kitüntette a hajó parancsnokságát és saját kezű aláírásával látta el a naplót. Ez a szöveg olvasható itt:

„Őfelsége, a Császár aláírása polai látogatásakor, 1917. június 3-án. Ez alkalommal a parancsnok kitüntetésben részesült.”

A hivatalos ceremóniát követően IV. Károly átvette a cirkáló sapkajelvényét, amelyet fel is tűzött magának. A látogatás és ez a gesztus jól mutatja, milyen jelentőséget tulajdonítottak az otrantói akciónak már kortársai is.

Felső kép: IV. Károly aláírja Witkowski naplóját.
Középső kép: A napló első oldala az otrantói csata következményeiről és IV. Károly aláírása. 1917. 06. 03. Pola.
Alsó kép: IV. Károly Maximilan Njegovan, Zdenko Lobkowitz és Stanislus Witkowski jelenlétében feltűzi a Novara sapkajelvényét.

1917. november 1-jén Witkowskit korvettkapitánnyá léptették elő, és a Velebit romboló parancsnoka lett. Háborús pályafutása továbbra is rendkívül eseménydús maradt: 1918. június 10-én tanúja és résztvevője volt az Osztrák–Magyar Monarchia SMS Szent István nevű csatahajója tragikus sorsának, amikor olasz torpedók süllyesztették el.

A hajónapló negyedik, utolsó fejezetében (1917. december 22.–1918. október 31.) ezért Witkowski már nem csak a Novara tevékenységét írja le, hanem említést tesz az SMS Ulan romboló, valamint a Habsburg-osztályú SMS Árpád pre-dreadnought csatahajóról is. A forrás 1918. október 31-ével zárul: részletesen felsorolja, hogy a Monarchia hadiflottájának egyes hajói a háború lezárását követően mely győztes államok fennhatósága alá kerültek.

A Szent István csatahajó utolsó órái. 1918. június 10.

A hajónaplóban több mint hetven fénykép maradt fenn, amelyek jelentősebb bevetéseken készültek. Ezek között találunk légifelvételeket, fotókat elsüllyesztett ellenséges hajókról, telitalálatokról, az otrantói csatában megrongálódott Novara cirkálóról, Horthy és Witkowski társalgásáról, valamint négy képet a Szent István csatahajó elsüllyedéséről.

 


 

Habsburg Ottó számára a Császári és Királyi Haditengerészet emlékezete része volt annak a monarchikus hagyománynak, amelyet egész életében ápolt és képviselt. IV. Károly fiaként és törvényes örököseként egy restauráció vagy trónra lépés esetén a fegyveres erők – így a haditengerészet – legfőbb patrónusának és főparancsnokának számított volna.  Több egykori tengerésztiszttel állt kapcsolatban, akik levelekben vagy személyes találkozások során osztották meg vele emlékeiket. Közülük Paksy Géza fregatthadnagyot említjük meg, aki 1961-ben váltott levelet Ottóval. Paksy a háború után autósiskolát működtetett Pécsett, majd belépett a Spanyol Idegenlégióba, később pedig Nyugat-Afrikában tervezett repülővállalatot alapítani, de szándékát az akkoriban kibontakozó spanyol–marokkói konfliktus meghiúsította.

Ugyancsak jelentős a trónörökös és Gottfried von Banfield sorhajóhadnagy, a Katonai Mária Terézia Rend utolsó élő tagja 1970 és 1984 közötti terjedelmes levelezése, amely személyes találkozóhoz is vezetett. Beszélgetéseikben vissza-visszatérően szerepelt Trieszt, Doberdó és más háborús emlékhelyek, valamint a Monarchia haditengerészetének múltja.

Az USA-ban tartózkodása során Ottó több ízben kapott levelet az egyik leghíresebb haditengerésztől, Georg von Trapp korvettkapitánytól és feleségétől, Maria von Trapptól, akik szintén az Egyesült Államokba emigráltak. Nevük a szélesebb közönség számára a The Sound of Music című világhírű musical és film révén lehet ismerős: a történet a Trapp család életét dolgozta fel. (A Habsburg család és a Trappok kapcsolatáról ebben a cikkünkben írunk részletesen.) Georg von Trapp azonban nemcsak családapaként, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legsikeresebb tengeralattjáró-parancsnokaként is ismert volt. Az első világháború alatt igen sikeres katonai karriert futott be, tizenegy kereskedelmi hajót, egy francia páncélos cirkálót és egy olasz tengeralattjárót süllyesztett el. Ennek eredményeként 1918. május 1-jén korvettkapitánnyá léptették elő, és a Cattaro haditengerészeti bázis parancsnoka lett. 1924-ben tüntették ki a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjével. A trónörökös mindig hűségesnek és megbízhatónak tartotta a tengerészt, 1940-ben Ottó meg is látogatta őt Pennsylvaniában.

De nemcsak „hazai”, hanem külföldi tengerésztisztek is keresték Ottót. Adalberto Mariano olasz ellentengernagy 1959-ben váltott leveleket a trónörökössel, a Monarchista Unióval kapcsolatban. Adalberto harcolt mindkét világháborúban. Az elsőben léghajópilóta-képesítést szerzett, majd tisztként csatahajón és tengeralattjárón szolgált.

Habsburg Ottó mindig különös figyelmet fordított a dinasztia szolgálatában állt egykori katonatisztekre. Azon túl, hogy folyamatosan tájékozódott a bajtársi szövetségek munkájáról, figyelt arra, hogy – ha személyesen nem is tudott, de részvétnyilvánításával – elkísérje utolsó útjukon a Monarchia alattvalóit.

A Novara hajónaplója a Monarchia haditengerészetének, az első világháború tengeri harcainak és a Habsburg-dinasztia emlékezetének különleges forrása. A kötet nemcsak egy legendás csata emlékét őrzi, hanem felidézi azoknak az embereknek a történetét is, akik a Monarchia utolsó éveiben szolgáltak a tengeren.

Suslik Ádám