A győri rendezvény célja az volt, hogy bemutassa a két, egymástól merőben eltérő habitusú és egészen különböző tapasztalatokból merítő politikus és gondolkodó Európa-képét, munkásságuk és gondolkodásuk tematikus párhuzamait és különbségeit, valamint az általuk közvetített eszmék és gondolatok relevanciáját. Az esemény egyúttal a kétezres évek elején Habsburg Ottó által meglátogatott, és most újrainduló Bibó István Egyetemi Klub nyitórendezvénye is volt.
Smuk Péter, az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja bevezetőjében kifejtette: a klub célja olyan, az egyetemi curriculumon túlmutató beszélgetések szervezése, amelyek fórumot biztosítanak a közgondolkodásra jelentős hatást gyakorló személyiségekkel, valamint az általuk képviselt gondolatisággal való találkozásra. Ezek az alkalmak azonban nemcsak a joghallgatókat segíthetnek felkészíteni a leendő szakmájukkal hagyományosan együtt járó közéleti szerepvállalásra, hanem – perspektivikusan nézve – a kar és a város szellemi közösségének további építésében is fontos szerepet játszhatnak.
Gyarmati György, a Pécsi Tudományegyetem emeritus professzora bevezető expozéjában rámutatott: Bibó István Európáról való gondolkodásának központi kérdése az volt, hogyan lehet megoldást találni a háború utáni időszak problémáira, és miként lehet megteremteni a kontinens népei közötti békés együttélés kereteit. Tisztában volt a lehetséges töréspontokkal, és ismerte azokat a zsákutcákat és kényszerpályákat, amelyek hosszú időszakokra meghatározták a kontinens, különösen is Közép-Európa történelmét. Mindezek alapján Bibó számára az Európa-idea egyfajta szabadságközösséget, a vágyott béke, a stabilitás és konszolidáció megteremtésének reményét jelentette. Az európai társadalmak és államok békéjének helyreállítása – ami Bibó e témával kapcsolatos politikai gondolkodásának középpontjában áll – sok tekintetben hasonlóságot mutat a Habsburg Ottó-féle elgondolásokkal, az egykori trónörökös politikai elképzelései ugyanakkor egy merőben más világkép mentén bontakoztak ki.
Fotó: Széchenyi Egyetem – Dudás Máté
Bevezetőjében Prőhle Gergely, Alapítványunk igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy névadónk mögött egy 600 éves dinasztikus hagyomány áll, és az ebből fakadó történelmi tudatosságot az egykori trónörökös a politikai cselekvés szintjén is kamatoztatni tudta. Számára a birodalomi eszme (Reichsidee) – amelyhez a mintát V. Károly impériuma adta, s amely az európai integrációval kapcsolatos elképzeléseit is döntően befolyásolta – egy olyan szupranacionális jogrend koncepcióját jelentette, amely elismeri az eltérő történelmi tapasztalatokból táplálkozó szuverenitásokat, és a nagyobb közjó elérése érdekében a szubszidiaritás elve mentén szerveződik. Közéleti pályafutása során az egykori trónörökös mindvégig nagyban támaszkodott apja szellemi örökségére is, amelynek pilléreit a szociális érzékenység, a mélyen megélt katolikus hit, illetve az ebből (is) levezethető felelősségtudat adták, s amely IV. Károly korai halála miatt végül csak fia révén tudott koherens politikai programmá alakulni, majd pedig tényleges politikai cselekvéssé válni. Amikor tehát Habsburg Ottó 1945 utáni, az európai egység megteremtése érdekében végzett konzervatív-kereszténydemokrata politikaszervező tevékenységéről, a szociális piacgazdaság népszerűsítéséért végzett erőfeszítéseiről és egészen kivételes munkamoráljáról beszélünk, akkor ezzel a szocializációs mintával is folyamatosan számot kell vetnünk. Prőhle Gergely kifejtette, hogy az 1979-ben az Európai Parlament képviselőjévé választott Habsburg Ottó munkásságának és politikai karizmájának igazi erejét az adta, hogy hálával viseltetett mindazért, ami pályafutása során számára megadatott – így válhatott az egykori trónörökös a második világháború utáni demokratikus európai politizálás egyik megbecsült főszereplőjévé.
A beszélgetés során világossá vált, hogy bár nagyon eltérő pályát futottak be, s így párhuzamos életrajzok felvázolása szinte lehetetlen lenne, Habsburg Ottó és Bibó István munkásságában mégis közös a történelmi tudatosság, valamint a társadalom és a politika mélyebb struktúráira, legfontosabb összefüggéseire és dilemmáira való értő reflektálás, amelyben különös hangsúlyt kapott Európa jövőjének vizsgálata, illetve a közép-európai népek együttműködésének és fejlődési perspektíváinak problematikája. Eszméik különösen jelentős hatást gyakoroltak a rendszerváltás időszakának demokratikus politikai eszmélődésére. Míg Bibó István elmélete az európai társadalom fejlődéséről – és különösen ennek Szűcs Jenő által továbbgondolt sarokpontjai – erős politikai üzenetet hordoztak a fennálló geopolitikai realitásokkal szemben, addig Habsburg Ottó törekvései az egységes, Közép-Európát is magában foglaló integráció irányába inspirációt jelentettek a kor politikai szereplői számára. Annak ellenére, hogy Európáról és a régióról alkotott elképzeléseik nagyon eltérő hangsúlyokkal bontakoztak ki, mindketten szuverén gondolkodók voltak, akik nemcsak felismerték a kontinens és a régió hosszú távú fejlődési lehetőségeit, hanem józan bátorságukkal ma is képesek új impulzusokat adni a közép-európai együttműködésről és az európai integrációról való gondolkodásnak és politikai cselekvésnek. Tájékozottságuk, rendkívüli felkészültségük pedig máig ösztönzőleg hathat a közéletben résztvevők és az az iránt érdeklődők számára.
A rendezvény keretében megnyílt a Habsburg Ottó Alapítvány által összeállított, névadójának életét bemutató kiállítás, amely október végéig látogatható.
