„Menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.”
A gyermekzsivajjal telt meleg szobában, az aranydiós karácsonyfa tövében ülő Ottó kinéz a képből. S bár nyilván átadja magát a családi élet örömeinek, de nagyon is foglalkoztatják a magyarországi és a világpolitikai események. Ezekben a napokban leveleket fogalmaz, nemzetközi szervezetekhez fordul a magyar ügyben. Nem sokkal korábban hangzott el beszéde a spanyol rádióban, melyben a forradalom eseményeit így értékeli:
„Csatát veszítettünk, de nem háborút. Sok kommunista hitte eddig, hogy a kommunizmus megdönthetetlen. Magyarországon belülről döntötték meg, és csak külső katonai erővel állították ismét vissza.”
Harminc évvel ezelőtt, 1989-90 fordulóján már sejtettük, hogy a háború is megnyerhető. Annus mirabilis – a csoda éve, írták akkor sokan a búcsúzó esztendőről, pedig a csoda, amiről Márai is ír, sokkal korábban történt.
Erre emlékezve, ebből erőt merítve kívánunk áldott karácsonyt és boldog új esztendőt!
