Habsburg Ottó 1936-ban csatlakozott a Richard Coudenhove-Kalergi gróf által 1923-ban útjára indított mozgalomhoz, amely kezdeményezésnek 1957-ben alelnöke, 1973-tól pedig elnöke lett. Valéry Giscard d’Estaing saját európai érdeklődésén túl az édesapján keresztül ismerte meg a szervezetet. Edmond Giscard d’Estaing ismert közgazdászként, bankárként ugyanis már az 1920-as évektől az Öreg Kontinens gazdasági egységének megteremtése mellett tett hitet, és később baráti viszonyt ápolt Coudenhove-Kalergi gróffal.[1] Valéry Giscard d’Estaing és Habsburg Ottó barátságának alapját közös szenvedélyük: az európai egység építése iránti elkötelezettségük adta. Bizonyíték erre a két személyiség levelezése, amelynek visszatérő témája Európa múltja, jelene és jövője.[2]
Habsburg Ottó 1974. május 27-én mint a Páneurópai Unió elnöke az alábbi sorokkal gratulált Valéry Giscard d’Estaing elnökké választása alkalmából: „A Nemzetközi Páneurópa Mozgalom üdvözli az Ön elnökké választását, mint garanciát, hogy Franciaország szabad és európai marad. Meg vagyunk győződve, hogy Önnek szándékában áll továbbra is támogatni egy politikai Európa újraindítását, amely sürgős és elengedhetetlen körülmény népeink és civilizációnk túléléséhez.”[3]
Edmond Giscard d’Estaing 1974. május 28-án barátságos sorokkal, kézzel írott levélben köszönte meg a fiának Bécsből feladott táviratot.[4] Az idősebb Giscard d’Estaing különösen is nagy tisztelettel viseltetett Habsburg Ottó iránt. 1970 nyarán a Francia Akadémia Erkölcsi és Politikatudományi Szekciójának akkori elnökeként ő értesítette Ottót arról, hogy beválasztották az Institut de France-ba, vagyis a „halhatatlanok közé”.[5] Az egykori trónörökös kapcsolata az egész családdal kiváló volt, később Valéry Giscard d’Estaing fiával ugyancsak levelezett.
A francia politikus államfőként is többször fogadta őt, bár ebben az időszakban inkább édesapján keresztül tartották a kapcsolatot. 1975-ben Ottó segítségére volt Edmond Giscard d’Estaing-nek abban, hogy Saint Saturnin, a család ősi fészkéhez közel eső község, megfelelő osztrák testvérvárosra találjon.[6] Edmond vállalta, hogy utószót ír a Zita királynéval készült interjúkötethez.[7] Néhány hónappal később Ottó – a Páneurópa Unió elnökeként – felkérte a francia elnök édesapját, hogy vállalja el a Coudenhove-Kalergi nevét viselő díj zsűritagságát. Így érvelt: „Mint Coudenhove-Kalergi régi barátjára, de úgy is, mint kezdettől fogva meggyőződéses európaira gondoltunk Önre.”[8] A felkérést a címzett örömmel vállalta, sőt később hosszú évekig a bizottság elnöki tisztét is betöltötte. Mivel előadásaiban Ottó sokszor támogatólag szólt a francia elnök politikájáról, 1975. szeptember 29-i levelében arról számolt be Edmondnak, hogy azzal vádolják „egyes körökben, hogy giscardista ügynök”. Hozzátette, „büszke vagyok arra, hogy így hívnak.” [9]
A két politikus egészen Ottó 2011-ben bekövetkezett haláláig kapcsolatban maradt. Az a tény, hogy az egykori trónörökös 1979 és 1999 között európai parlamenti képviselőként tevékenykedett, tovább erősítette barátságukat. Rendszeresen találkoztak,[10] gyakorta váltott üzenetekben cseréltek gondolatokat, küldtek könyveket egymásnak. 2002 júliusában Ottó hosszú levélben fordult Valéry Giscard d’Estaing-hez, arra kérve, hogy Franciaország közvetítsen Csehszlovákia és Németország, illetve Csehszlovákia és Magyarország között a „felháborító” beneši dekrétumok érvénytelenítése érdekében. A négyoldalas érvelés azonban nem hatotta meg francia barátját. Valéry Giscard d’Estaing ugyan elismerte, hogy valóban „fájdalmat és mély sebet” okoztak a cseh politikus által kierőszakolt rendeletek, és azok visszavonása mindenképpen kívánatos lenne, azonban Franciaország közbelépését nem tartotta lehetségesnek, sokkal inkább az európai építkezésben látta a gyógyírt.[11]
Ottó 2002 decemberében gratulált Valéry Giscard d’Estaing-nek, amikor megtudta, hogy neki ítélték a Nagy Károly-díjat Aachenben. Levelében örömét fejezte ki, hogy az elismerést méltó személy kapta, így „ezáltal a kitüntetés presztízse erősödik”. Egy évvel később újabb gratulációt küldött, amikor barátját a Francia Akadémia tagjává választották. A 2004. január 16-án tartott beiktatási ünnepségen azonban nem tudott részt venni, mert éppen Budapesten tartózkodott.
Barátságukat bizonyítja, hogy Valéry Giscard d’Estaing díszvendég volt Ottó Bécsben rendezett 90. születésnapi ünnepségén 2002. november 20-án. A volt francia elnök ez alkalommal is azt hangsúlyozta, hogy az ünnepelt „nagy barát és európai”. Egyes visszaemlékezések szerint gyakran nevezte úgy: „Otto von Europa”.[12]
Az elhunyt egykori francia államfőre Habsburg Ottó és Valéry Giscard d’Estaing – mára feledésbe merült – barátságát felelevenítve kívánunk méltó módon emlékezni. Egyúttal szeretnénk ráirányítani a figyelmet kettőjük kapcsolatának sarokkövére, európai elkötelezettségükre.
Fejérdy Gergely
[1] Ludger, Künhardt: European Union – the second founding. The changing rationale of European integration. Baden-Baden, Nomos, 2008, 391. Edmond Giscard d’Estaing-ről lásd továbbá: Bonafé, Félix: Edmond Giscard d’Estaing. Un humaniste d’homme d’action. Paris, France-Empire, 1982.
[2] A levelezés jól nyomon követhető az Alapítványunk által kezelt, még rendezés alatt álló Habsburg Ottó-hagyatékban.
[3] Habsburg Ottó Alapítvány, Habsburg Ottó Gyűjtemény, Levelezés, Kiemelt személyekkel levelezés HOAL I–1–d–1974–Edmond Giscard d’Estaing (1974. május 27.) (rendezés alatt álló iratanyag.)
[4] HOAL I–1–d–1974–Edmond Giscard d’Estaing (1974. május 28.) (rendezés alatt álló iratanyag)
[5] HOAL I–1–d–1970–Edmond Giscard d’Estaing (1970. június 2.) (rendezés alatt álló iratanyag)
[6] Itt hunyt el a volt francia államfő édesanyja, May Bardoux (1901–2003).
[7] Feigl, Erich (Hrsg.): Kaiserin Zita. Legende und Wahrheit. Wien–München, Amalthea, 1977. Az írás nem született meg, a kötet végül Mindszenty József bíboros előszavával jelent meg.
[8] HOAL I–1–d–1976–Edmond Giscard d’Estaing (1976. november 22.) (rendezés alatt álló iratanyag)
[9] HOAL I–1–d–1975–Edmond Giscard d’Estaing (1975. szeptember 29.) (rendezés alatt álló iratanyag)
[10] Erre utalt Alain Lamassoure 2020. november 20-án elhangzott online előadásában. Mint elmondta, maradandó élmény volt számára a Habsburg Ottóval és Valéry Giscard d’Estaing-nel közösen elköltött brüsszeli ebéd 1990-ben. (https://habsburgottoalapitvany.hu/online-beszelgetes-habsburg-otto-es-a-mi-europa-vizionk/ )
[11] HOAL I–1–d–2002–Valéry Giscard d’Estaing (2002. július 13.) (rendezés alatt álló iratanyag)
[12] https://academiesciencesmoralesetpolitiques.fr/2013/04/08/installation-du-juge-stephen-breyer-juge-a-la-cour-supreme-des-etats-unis-comme-associe-etranger/ (A letöltés időpontja: 2020. 12. 03.)
Fotó: Európai Parlament, Multimedia Centre, 20020624_HABSBURG
