Habsburg Ottó élete önvallomásainak, a róla szóló életrajzoknak és cikkeknek köszönhetően sokak számára ismert. Alapítványunk a kezelésünkben lévő igen színes hagyaték részleteinek bemutatásával ezt a képet igyekszik árnyalni.
Fényképgyűjteményünkben és az iratanyagban több utalás is található a főherceg és a cserkészet kapcsolatára. A jelentős és közismert ifjúsági mozgalom világtalálkozóját kilencven évvel ezelőtt Gödöllőn rendezték meg.[1] Ezen a Magyarországon, 1933. augusztus 1–15. között lezajlott, a két világháború közötti egyik legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot kiváltó rendezvényen, az ún. 4. Cserkész Világdzsemborin, Habsburg Ottó – akkor éppen a Leuveni Katolikus Egyetem hallgatója – ugyan nem vett részt, de az azt követő 1937. évi hollandiai eseményen már ő maga is jelen volt.[2]
A Győr-Moson-Sopron vármegyei Dénesfán éppen harminc évvel ezelőtt, 1993 júliusában rendeztek nemzetközi cserkésztábort, ahol Jäckel Gusztáv, a 364. sz. Scarbantia Cserkészcsapat csapatparancsoka Alapítványunk névadóját kérte fel fővédnöknek.[3] Gyűjteményünkben fellelhető a főherceg részére 1996. január 27-én Nyíregyházán kiállított cserkészigazolvány.[4] A – mégoly hiányos – dokumentum adatai szerint Habsburg Ottó a Magyar Cserkészszövetség igazolt tagja az 1947. sz. Szent Miklós cserkészcsapatban. E fennmaradt tárgyi emlék mellett elsősorban az iratanyagból nyerhetünk információkat arra vonatkozóan, hogy milyen szerepet töltött be a cserkészet Habsburg Ottó életében.
1. A Magyar Cserkészszövetség által kiállított igazolvány Habsburg Ottó részére
Habsburg Ottó egy 1995. szeptember 16-án kelt levelében megvallotta, hogy gyermekkora óta vonzotta a cserkészet, a szervezetnek a fiatalságra gyakorolt pozitív hatása.[5] Az egykori trónörökös már gyerekként többször találkozott a Baden-Powell alapította ifjúsági mozgalom tagjaival. Meghatározó esemény volt számára, amikor magyar cserkészek keresték fel Spanyolországban. Ezt a találkozást Radványi Kálmán Cserkészúton Spanyolföldön című szépirodalmi munkája örökítette meg. A két világháború közötti időszakban népszerű ifjúsági író maga is cserkésztiszt volt. A több kiadást megért könyvének egyik helyszíne Lequeitio, a baszk halászfalu, ahol az 1920-as években a királyi család élt. A történet szerint az 1929-es angliai 3. dzsembori lezárását követően a magyar csapat főparancsnoka, Dr. Mattyasovszky Kasszián bencés szerzetes pár fiúval kivált a csapatból, és részt vett a barcelonai spanyol nemzeti nagytáboron. Utazásuk során többek között Habsburg Ottót és családját is meglátogatták.[6] A Magyar Cserkész című lap szerint „külön szenzációja a könyvnek az a része, amelyben a magyar cserkészeknek találkozását s együttidőzését írja le a királyi családdal”.[7]
Cserkészek Lequeitioban, 1929
Később ezt az írást Habsburg Ottónak is elküldték. 1991. január 7-én kelt levelében az egykori trónörökös azt írta, hogy nagy örömet okozott a számára a könyvfejezet, amiről kedves régi emlékek jutottak az eszébe.[8] A cserkészekkel történt találkozás a Habsburg Ottóval szoros kapcsolatban álló Csonka Emil által jegyzett életrajzban is megjelenik.[9] A könyv a Lequeitio-ban történt különleges kalandok között említi, hogy a trónörökös kimászott az ablakon, hogy csatlakozzon egy „hazulról jött cserkészcsapathoz”, amely szerenádot adott neki.[10] Habsburg Ottó 1981-es, cserkészekre vonatkozó cikkében a következőképpen emlékezett vissza erre a többek által is felidézett eseményre: „Anyámmal és testvéreimmel a baszkföldi halászfalu, Lequeitio falai között éltünk, az Atlanti-óceán partján, a Pireneusok tövében. És egyszercsak magyar cserkészcsapat jött hozzánk látogatóba a Duna mellékéről, velem egyidős fiúkkal és leányokkal tábortüzet rendeztünk házunk kertjében s azon az estén én megint otthon érzetem magam a gyermekkori tájon, otthon voltam Gödöllőn, lélekben megint hajdani kis barátaimmal játszottam.”[11]
Habsburg Ottó, a fent említett hollandiai cserkész világtalálkozón dokumentálhatóan személyesen is megjelent, erről fotók tanúskodnak.[12] Noha a gödöllői dzsemborin a főherceg nem vett részt, levelezőpartnerei képeket küldtek neki az eseményről. A II. világháború előtt a Hollandiában rendezett világtalálkozó volt az utolsó dzsembori, egyben az utolsó olyan alkalom, amelyre Robert Baden-Powell, a cserkészet alapítója is ellátogatott. Az Új Nemzedék címen megjelenő legitimista napilap 1937. augusztusi beszámolója külön megemlékezett a 25 esztendős trónörökös jelenlétéről, miszerint „a tábor legkimagaslóbb eseménye volt II. Ottó király (sic!) látogatása”.[13] Erről a találkozóról szintén találunk adatokat Habsburg Ottó levelezésében. Két levélíró a saját fotóival lepte meg a főherceget 1987-ben, illetve 1990-ben.[14] Köszönőlevelében Habsburg Ottó így fogalmazott: „Szívesen és igen jól emlékszem vissza a Vogelenzang-i jamboree-ra, ahova akkoriban Teleky (sic!) gróf[15] kíséretében látogattam el. A második világháború alatt sok személyes emlékem veszett el, azért különösen megörültem a küldött felvételeknek.”[16] Az 5. cserkész világtáborozással kapcsolatban megjelent visszaemlékezésekben Habsburg Ottó személye megkerülhetetlen. Ennek egyik példája Dr. Bánk Endre írása, ami a Keszthelyi Hírlap címlapján 1990 februárjában látott napvilágot.[17] A közvetlen légkörű találkozón a főherceg a résztvevőket – leginkább a magyarokat – elsősorban nyelvtudásával és barátságos hozzáállásával nyerte meg.
Habsburg Ottó az 5. Cserkész Világdzsemborin Hollandiában
Habsburg Ottó élete során mindvégig figyelemmel kísérte a cserkészet működését, és számos, a cserkészmozgalomban ismert személlyel állt kapcsolatban. Éveken át levelezett Arvid Fredborg konzervatív svéd íróval, aki maga is cserkész volt, illetve az Europa Scouts cserkészszervezethez köthető Friedrich von Perko-Greiffenbühllel.[18] Magyar vonatkozásban többek között megemlíthető Kölley György[19] katolikus pap, aki a müncheni cserkészcsapatot vezette.[20] 1970 nyarán a stockholmi Európai Jubileumi táborból Kölley György és a tisztikar tagjai köszöntötték Habsburg Ottót.[21] Ez a gesztus is mutatja, hogy Habsburg Ottóra számítottak a cserkészmozgalom irányítói. Említésre méltó még gróf dr. Hoyos János, a Cserkészszövetség egykori elnöke, aki szintén szoros kapcsolatot ápolt az egykori trónörökössel.[22] Habsburg Ottó 1981. március 26-án kelt levelében Hoyos Jánosnak arról írt, hogy nagyon megnyugtató érzés számára, hogy a Cserkészszövetség Nagytanácsának elnöksége a gróf kezében van.
2. Kölley György levele Habsburg Ottónak, 1985
2. számú kép HOAL I-2-b-Kölley György 1985
3. Kölley György és a tisztikar tagjai köszöntik Habsburg Ottót, 1970
3. számú kép HOAL I-2-b-Szabó Ödön 1970
A cserkészetre vonatkozó kiegészítő információkat találhatunk továbbá Ottónak Mindszenty József hercegprímással folytatott levelezésében is. 1972-ben a főpásztor elküldte a neki a Magyar Cserkészszövetség 1971. évi tevékenységéről szóló jelentést. A főherceg válaszlevelében hangsúlyozta, nagy öröm számára, hogy a prímás együttműködik a cserkészekkel.[23]
Habsburg Ottó 1989 után Magyarország sok településére kapott meghívást cserkészprogramokra, és számos köszöntőlevelet írt maga is az újjászületett cserkészmozgalom vezetői részére.[24] A magyar vonatkozású levelezésben találhatunk néhány példát a cserkészeseményeken való részvételéről. 1989-ben – a levelek tanúsága szerint – főcserkészi rangot is felajánlottak számára, de azt a tényleges feladatvégzés hiánya miatt visszautasította.[25] 1996-ban, a honfoglalás 1100 éves évfordulójáról való megemlékezések kapcsán Nyíregyházán emléktábort szerveztek a cserkészek, és az esemény nemzetközi fővédnökének Habsburg Ottót kérték fel. Ezt örömmel fogadta el, és válaszlevelében a következőket írta ifj. Horváth István táborszervező tisztnek: „Nagyon örülök, hogy a cserkészek, amely mozgalom sok értéket jelent nemzetünk számára, a legkeletibb megyében is készek egy emléktábort rendezni, hogy megemlékezzünk arról az 1100 évről, amelyet a magyarság a Dunamedencében töltött.”[26] 2002 márciusában ebben a szellemben avatott cserkészzászlót a szegedi Dugonics téren.[27]
Habsburg Ottó többször is hangsúlyozta, hogy a cserkészmozgalmat mennyire pozitívnak tartja a magyar nemzet életében. „Hosszú tapasztalatból tudom, hogy milyen nagy értéket jelent a cserkészmozgalom társadalmunknak” – írta a közel 90 esztendős Habsburg Ottó 2002. március 12-én Kassán, amikor a helyi II. Rákóczi Ferenc Cserkészcsapat fogadalomtételének tízéves évfordulóját ünnepelték.[28] A cserkészet az ő szemében világosan meghatározható, konkrét célok megvalósítását szolgálta, amelyek jól illeszkedtek munkásságához. Ilyen volt a Duna-medence népeinek megbékéltetése, a nemzetközi kapcsolatok kiépítése és az ifjúság nevelésében betöltött szerepe. Úgy vélte, hogy a cserkészmozgalom az emigráció köreiben fontos eszköze lehet a magyar nyelv átmentésének.[29]
Habsburg Ottó a cserkészet identitást őrző tevékenységének méltatását a Magyar cserkészek örök missziója címen megjelent írásában összegezte.[30] A cikk fogalmazványa a Habsburg Ottó Alapítvány archívumában is megtalálható, alább teljes terjedelmében közöljük.
Forrásmelléklet Hoyos János levelezés HO cserkészet
Gaálné Barcs Eszter
[1] A táborparancsnok Teleki Pál főcserkész volt, aki Habsburg Ottó édesapja, IV. Károly visszatérési kísérlete – azaz az 1921. évi húsvéti királypuccs – idején miniszterelnöki pozíciót töltött be. A gödöllői dzsemborihoz Habsburg Ottó személye oly módon köthető, hogy a bajai 560. IV. Károly Király (később Jelky András) cserkészcsapat részt vett a világtalálkozón. A csapat 1933. május 7-i zászlószentelésekor az özvegy királyné Zita volt a zászlóanya. Cserba György: 560. IV. Károly Király Cserkészcsapat Emlékei Baja, 1991. (fényképalbum) HOAL I-5-b 9-36; Keresztény Élet, 1997. április 20., 8.
[2] A magyar cserkészek vezetője az országos főcserkész, gróf Teleki Pál volt.
[3] HOAL-I-2-c-Jäckel Gusztáv 1993. március 16.
[4] L. 1. számú kép
[5] HOAL-I-2-c-Gyetvay-Grivičič Iván 1995. szeptember 16.
[6] Mattyasovszky Kasszián: Az angliai cserkészjamboree a mi szempontunkból. Pannonhalmi Szemle, 1929, 1, 580—587.
[7] Magyar Cserkész, 1930, 23. A könyv ötödik, a Melegszemű édesanya, nyolc árva című fejezete szól a cserkészfiúk és a királyi család találkozásáról.
[8] HOAL-I-2-c-Boromisza Tamás 1991. január 7.
[9] Csonka Emil: Habsburg Ottó. Egy különös sors története. Új Európa, München, 1972, 132.
[10] Uo. 132.
[11] HOAL-I-2-b-Hoyos János 1981. Gödöllőn 1918. október 23-án járt a királyi család. A látogatásról a Gödöllői Római Katolikus Plébánia Historia Domusában külön leírást találhatunk az eseményről. A forrásban feljegyezték, hogy a királyi család nagyon jól érezte magát. Külön is megemlékeztek a kis trónörökös kedvességéről, illetve hogy a király csak magyarul beszélt. VPKL Gödöllő Historia Domus 1914—1995, 33.
[12] Az MTI Zrt. Fotóarchívumának birtokában levő kép elérhető ITT. (A letöltés időpontja: 2023. június 21.)
[13] Új Nemzedék, 1937. augusztus 6., 7.
[14] HOAL-I-2-c-Farkas János 1990. június 8., HOAL-I-2-b-Dr. Dolányi Kovács Géza 1987. szeptember 9.
[15] gróf Teleki Pál
[16] HOAL-I-2-b-Dr. Dolányi Kovács Géza 1987. szeptember 9.
[17] Keszthelyi Hírlap, 1990. február 2., 1.
[18] Arvid Fredborg és Habsburg Ottó évtizedeken át tartó levelezését Alapítványunk archívuma őrzi. A terjedelmes levelezés igen változatos tartalommal bír. Arvid Fredborg Habsburg Ottó hálózatépítő tevékenységének aktív résztvevője volt.
[19] Cserkészkörökben „Gyurkabá”. Új Európa, 1982, 1, 19.
[20] L. 2. számú kép HOAL-I-2-b-Kölley György 1985. december 25.
[21] L. 3 számú kép HOAL-I-2-b-Szabó Ödön 1970.
[22] A recski kényszermunkatábort is megjárt gróf dr. Hoyos János (1915—2003) az 1956-os magyar forradalom után emigrált, és orvosként dolgozott New Yorkban. Az amerikai magyar máltai rend vezetője, a magyar cserkészet aktív szervezője is volt. http://www.magyarkronika.com/magazin/0219.htm
[23] HOAL-I-2-b-Mindszenty József 1972. május 26.
[24] 1989. január 27-én az újjászülető magyar, ezen belül a pécsi cserkészetet üdvözölte. Pécsi Szemle, 2002, 75.
[25] HOAL-I-2-c-Falus Ottó 1989. március 20.
[26] HOAL-I-2-c-ifj. Horváth István 1996. január 12.
[27] Délmagyarország, 2002. március 4., 1.
[28] HOAL-I-2-c-Csajka Tamás 2002. március 12.
[29] Habsburg Ottó: A 21. évforduló. Új Európa, 1977, 6, 5.
[30] Magyar világ. Új Európa, 1982, 1, 19.
