Martonyi János április 5-i születésnapját könyvbemutatóval ünnepelte Alapítványunk, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és az eseménynek otthont adó egyetem. Az esten jelen voltak az egykori külügyminiszter barátai, tisztelői, volt munkatársai, korábbi francia és osztrák minisztertársa, valamint számos külföldi diplomata.
János Martonyi: La Continuité de l’Histoire
Prőhle Gergely, az NKE John Lukacs Intézetének vezetője, a Habsburg Ottó Alapítvány igazgatója felidézte a Martonyi János 70. születésnapjára megjelent kötetbe írott esszéjét, melyben az ünnepelt ügyvédi, a magyar nemzeti érdeket, térségünket és ezáltal Európa egységét is védő tevékenységére emlékeztetett. A világháború alatt Kolozsvárott született Martonyi 45 éves volt a rendszerváltás idején és 60 Magyarország uniós csatlakozásakor. Személyes sorsában példázza tehát a történelem folytonosságát – La Continuité de l’Histoire –, a kötet címadó gondolatát. Szimbolikus a Capitoliumot ábrázoló címlapkép is: egyszerre utal Martonyi János életművének legfontosabb alappilléreire: az Európa szellemét formáló antik jogi örökségre, a kereszténységre és az európai integrációt elindító Római Szerződés 1957-es létrejöttére.
Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter a nemzetközi magánjog tudósának hozzájárulását méltatta a polgári Magyarország megteremtéséhez. Mádl Ferenccel közös tevékenysége hiteles alternatívát kínált 1990 után a magyar társadalomnak, és döntően befolyásolta hazánk európai integrációját és transzatlanti elköteleződését, amit Martonyi a nemzetközi színtéren kilenc évig külügyminiszterként is képviselt. Nem lehet „önmagában európaiként” gondolkodni, csak úgy, hogy közben valaki „magyar, lengyel, francia vagy éppen osztrák” – fogalmazott a tárcavezető politikus; nemzeti identitás és európaiság nem egymást kizáró, inkább egymást erősító fogalmak. Mindennek alapja pedig a jog, amely azonban nem lehet a „politikai akaratképzés eszköze” – mondta.
„E kötet tanulmányait lapozgatva szinte evidenciaként támad fel a történelem eredendő káoszából egy olyan értékközösség története, amelyet újra és újra meg kell alkotnunk, újra kell formálnunk ahhoz, hogy méltók maradhassunk ideáljaihoz” – figyelmeztetett köszöntőjében sorsközösségünk imperatívuszára Hatos Pál. Mert a történelem folyamatossága – Simone Weil szavával: begyökerezettsége az időben – törékeny, annak megőrzéséért minden generációnak tennie kell. Martonyi János személyében a történelmet ismerő polgár és a cselekvő politikai aktor nézett szembe pályája során a szabadság és a demokrácia viszonyának dilemmáival.
Franciaország korábbi külügyminisztere, Hubert Védrine a magyar külügyminiszterrel folytatott beszélgetéseit elevenítette fel, hisz azok segítettek neki megérteni a „közép-európaiság”-ot. Vallja, hogy Milan Kundera nevezetes 1983-as esszéje – Az elrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája – mellett ez a dialógus jelentette számára a legfontosabb iránytűt a térség történései közt való eligazodásban.
A laudációkat kerekasztal-beszélgetés követte, amelynek résztvevői Benita Ferrero-Waldner, az Osztrák Köztársaság korábbi európai és nemzetközi ügyekért felelős szövetségi minisztere; Claire Legras, Franciaország budapesti nagykövete; Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora és Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke voltak. Fejérdy Gergely, Alapítványunk tudományos igazgatóhelyettesének moderálásával ők méltatták az ünnepelt munkásságát. A találkozót Győri Enikő, európai parlamenti képviselő, a MPEE elnökének pohárköszöntőjével zárult.
Fotók: Szabó Zoltán
