2001 nyarán, a Nemzetközi Páneurópa Mozgalom bécsi összejövetelén Habsburg Ottó Neues in Bulgarien (Új fejlemények Bulgáriában) rövid expozéja a délkelet-európai ország politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét elemezte. Előadásában részletesen feltárta az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Bulgária lehetőségeit, és számot vetett a posztszocialista átmenet nehézségével is. Egyértelműen kiállt a háború előtt II. Simeon néven rövid ideig bolgár cárként uralkodó Simeon Sakskoburggotski mellett, akihez közel fél évszázados, szoros kapcsolat fűzte.
A Spanyolországban gyakran megforduló Habsburg Ottó a második világháború után többször találkozott az ibériai száműzetésben élő II. Simeonnal, aki az 1960-as években csatlakozott az Európai Információs és Dokumentációs Központhoz (CEDI), amelyet névadónk spanyol szövetségeseivel az európai integráció előmozdítására hozott létre. Közös értékrendjük és hasonló politikai víziójuk miatt a két politikus viszonya a későbbiekben is közeli maradt. Életútjuk több ponton párhuzamba állítható, hiszen mindketten monarchikus örökségüket újraértelmezve vállaltak szerepet a közéletben: Habsburg Ottó két évtizeden át az Európai Parlament képviselőjeként szolgálta az európai ügyeket, míg II. Simeon pártot alapítva miniszterelnökként 2001 és 2005 között vezette Bulgáriát a demokratikus átmenet időszakában. Mindketten elkötelezett hívei voltak az euroatlanti együttműködésnek, aktívan hozzájárulva Közép- és Kelet-Európa nyugati integrációjához.
Ennek fényében a rendezvény arra kereste a választ, hogy miként kapcsolódhat össze a „noblesse oblige” imperatívuszából fakadó közéleti felelősség a modern politikai elkötelezettséggel, és ez hogyan válhat az értékekre épülő Európa előmozdításának és az újjászerveződő demokráciák megerősítésének egyik eszközévé. Az eseményre a két háború közötti időszak egyik meghatározó magyar építésze, Wälder Gyula által tervezett – eredetileg neobarokk stílusban épült, az Osztrák–Magyar Monarchia és az elveszett presztízs iránt érzett nosztalgiát tükröző – Magyar Követségi Palotában került sor. Boros Miklós, Magyarország Bulgáriába akkreditált nagykövetének köszöntője után Prőhle Gergely ismertette Alapítványunk tevékenységének főbb irányait, valamint névadónknak és családjának a bolgár uralkodóházzal fenntartott kapcsolatát.
A II. Simeon és Habsburg György, Magyarország madridi nagykövetének részvételével, Prőhle Gergely moderálása mellett zajló beszélgetés első fele az 1950-es évek spanyolországi kereszténydemokrata szerveződéseit tekintette át, bemutatva a CEDI mellett azokat a hálózatokat, amelyekben mind a bolgár politikus, mind névadónk kulcsszerepet játszottak. E szervezetek távlatos missziója az európai egység létrehozása és támogatása volt, tudva, hogy csak egy stabil és összetartó Európa teremthet valódi biztonságot és a közösségi jólét (és nem mellesleg jóllét) alapját.
Az egykori cár és a Monarchia utolsó trónörököse számára a közéletben való részvétel ugyanakkor korántsem volt magától értetődő, hiszen – ahogy II. Simeon rámutatott – a napi politikai tevékenység számos ponton ellentmondott a hagyományoknak, amelyeket szüleitől és környezetétől tanult, különösen annak az alapelvnek, miszerint az uralkodónak a mindennapi politikai csatározások fölött kell állnia. A történelmi helyzet azonban döntést követelt, ezért kapcsolódott be a politikai életbe. Habsburg Ottó pedig az Európai Parlamentben látta a lehetőséget az egységes Európa szolgálatára és a kelet-közép-európai országok támogatására. Jól tükrözi a térség iránti elkötelezettséget Ottó válasza arra a gratuláló táviratra, amelyet a bolgár politikus névadónk európai parlamenti képviselővé választásakor küldött: „Mostantól legalább egy szavazata van az Európai Parlamentben a te Bulgáriádnak, a független Bulgáriának.”
A beszélgetés során hangsúlyt kapott a neveltetés szerepe mindkettejük szocializációjában, politikai látásmódjának és hivatástudatának formálódásában. Megtanulták, hogy a felelősség túlmutat a rövid távú partikuláris érdekeken, és a rájuk ruházott bizalom komoly munkával és kötelezettségekkel jár. Ennek fontos sarokköve volt, hogy az értékek mentén történő politizálás – ha úgy tetszik, értékracionális szemlélet – nem naiv idealizmus, hanem egy, a reálpolitikai megfontolásokkal is összhangban hozható, tudatos stratégia.
Ezt a látásmódot történeti tudatosság egészítette ki, amely számukra nem múltba révedést jelentett, hanem a jelen politikai döntéseit is gazdagító perspektívát adott. A családjaik által képviselt dinasztikus hagyományok, valamint – a Habsburg Ottó által is gyakran hivatkozott – birodalmi eszme (Reischsidee) előrevetítették az európai integráció gondolatát, jóval azelőtt, hogy annak intézményes keretei létrejöttek volna. A diskurzus végül napjaink Európájára irányult, elemezve, hogy a mai intézményes keretek és a politikai működés mennyiben tükrözi az alapító atyák elképzeléseit. Szóba került továbbá a névadónk által propagált szubszidiaritás elve, amely az integráció decentralizált és értékalapú működését hivatott biztosítani. A beszélgetés a politikai stílus változását is érintette, azt a következtetést levonva, hogy különösen nagy szükség lenne a névadónk által is képviselt konszenzuskeresésre, a nyitott párbeszédre és a történeti tudatosságra, amelyek nélkülözhetetlen előfeltételei a felelős, és a közösség jólétét és jóllétét ambicionáló politizálásnak.
Habsburg György felidézte a 2001. júniusi győztes választások éjszakáján II. Simeon által elmondott beszédet, amely az ország valós állapotára, a társadalom előtt álló közös kihívásokra reflektált. A kerekasztal-beszélgetés üzenetét és a két politikust jellemző hivatástudatot, valamint a von Haus aus hozott felelősségtudatot kiválóan összegzi Habsburg Ottó már idézett beszédének záró gondolata: „Simeon ma az egyik legveszélyesebb és legnehezebb hivatal betöltésére vállalkozott. Ugyanakkor ez nem csupán választás kérdése volt: annak, akiben a nép többsége megbízik, nincs joga elutasítani a rá rótt feladatot.”
A panelbeszélgetést követően a résztvevők megtekinthették a Habsburg Ottó életét és örökségét bemutató kiállítást.
