Az Európai Bizottság egykori elnöke és Habsburg Ottó politikai ellenfelek voltak ugyan, de kölcsönösen becsülték egymást, és számos kérdésben egyet is értettek. Az egymás iránt tanúsított tisztelet és megbecsülés fontos bázisa volt, hogy mindketten hívő keresztényként élték meg közéleti elköteleződésüket.
A két politikus jól ismerte egymást. Negyvenöt évvel ezelőtt, 1979-ben együtt kerültek képviselőként az első ízben közvetlenül megválasztott Európai Parlamentbe. Az Ottónál 13 évvel fiatalabb Delors a francia szocialista párt (PS) színeiben foglalta el a strasbourgi parlament 171-es számú székét, az egykori trónörökös pedig a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) képviselője lett, az Európai Néppárt soraiban. Egymással szembenálló frakciók tagjai voltak tehát két éven át, de gyakran beszéltek egymással, hisz Habsburg Ottó más politikai pártcsaládok képviselőivel is tartotta a kapcsolatot. Francia kollégáira pedig húsz éves európai parlamenti karrierje során mindig különösen odafigyelt.
Jacques Delors 1974-ben csatlakozott az akkor François Mitterrand vezetése alatt működő politikai formációhoz. A francia szocialista párt (PS) 1981-es hatalomra jutása után gazdasági és pénzügyminiszteri megbízást kapott. Ebben az időszakban Habsburg Ottó élesen bírálta Delors-t és a párizsi kormány munkáját. Cikkeiben ironikusan jegyezte meg, hogy a francia pénzügyminiszter legnagyobb baja, hogy a németek sokat dolgoznak, és nem a szocializmusban keresik jövőjük zálogát.[1] Mint ismeretes, Delors-t 1984-ben az Európai Bizottság élére választották. Habsburg Ottó ezt az eseményt is kommentálta, miszerint a francia politikus ugyan tapasztalt személyiség, de az összes biztos megfelelő felkészültsége felől nem volt meggyőződve.[2] Delors-hoz levelet is intézett, amelyben már példaértékűnek nevezte korábbi közéleti tevékenységét.[3]
Az Európai Parlament második ciklusában többször váltottak üzeneteket. Delors 1986-tól rendszeresen pénzügyi támogatást biztosított a Habsburg Ottó által elnökölt Nemzetközi Páneurópai Mozgalomnak. Ezeket megköszönve, az egykori trónörökös visszatérően az alábbi sorokat írta: „biztosíthatom, hogy – mint eddig is – a Páneurópai Unió minden tőle telhetőt megtesz közös ideálunk, az Egyesült Európa eszméjének a hirdetéséért.”[4] Habsburg Ottó több témakörben külön is kérte az Európai Bizottság elnökének személyes közbenjárását, így például sürgette a Romániának nyújtandó humanitárius segítségnyújtást.[5] Delors – hol francia, hol német nyelven – személyesen válaszolt ezekre a megkeresésekre, és mindig igyekezett a kérést teljesíteni.
1989-ben, amikor a francia politikus ismét az Európai Bizottság élére került, az egykori trónörökös – kritizálva a kinevezések kapcsán tapasztalható kicsinyes manővereket – megjegyezte: „tekintettel a jelenlegi rossz rendszerre, meglepő, hogy az Európai Közösségnek még mindig viszonylag jó Bizottsága van.”[6] Habsburg Ottó azonban némi csalódottságának adott hangot 1989-ben a francia politikussal kapcsolatban, mert úgy vélte, hogy az Európai Parlamentet kihagyva próbálja előmozdítani a Szovjetunióval kötendő kereskedelmi szerződést. Ezért eleinte támogatta a felvetést, hogy az Európai Néppárt bizalmatlansági indítványt nyújtson be a Delors vezette testülettel szemben, de végül 1990 februárjában ezt a lépést „demagóg manővernek” nevezte, és nem szavazta meg.[7] Ottó ugyanis kifejezetten méltányolta Jacques Delors megértését az éppen szovjet megszállás alól felszabaduló Közép-Kelet-Európa iránt. Az Európai Parlamentben 1990. szeptember 12-én elmondott felszólalásában pártcsaládja nevében megköszönte, hogy a Bizottság elnöke felhívta a figyelmet az Öböl-válság okozta gazdasági nehézségekre, amelyek nemcsak a Közel-Kelet országait, hanem az egykori keleti blokk államait is sújtották. Idézzük a szavait: „Szeretnék köszönetet mondani Delors elnök úrnak. Külön szeretnék személyesen is köszönetet mondani neki, hogy felhívta a Parlament figyelmét arra, hogy a válság jelentős hatást gyakorol a közép-kelet-európai országokra, mert ez az utóbbi időben némileg feledésbe merült.”[8] Habsburg Ottó, aki 1989 és 1994 között tagja volt az Európai Parlament Külügyi és Biztonsági Bizottságának, illetve elnöke volt a Magyarországgal kapcsolatot tartó delegációnak, szívén viselte a régió kérdéseit, és felfigyelt minden, a térséget érintő nyilatkozatra.
1990-es évek elején az egykori trónörökös azonban kritizálta is Delors politikáját. Habsburg Ottó sérelmezte, hogy az Európai Bizottság elnöke nehézkessé tette, sőt kijelentéseivel esetenként kifejezetten akadályozta a bővítési folyamat előrehaladását Ausztria, majd később a régió többi országa esetében. Ennek a véleményének a sajtóban is többször hangot adott.[9] Egyetértett azzal, hogy az Európai Közösség hatékonyabb működése érdekében fontosak a reformok – ezért támogatta a Delors által kezdeményezett Egységes Európai Okmányt, majd később a Maastrichti Szerződést is –, de semmiképpen sem akarta, hogy ezek a folyamatok akadályozzák a bővítési folyamatot.
Összességében elmondható, hogy a két politikus – dacára annak, hogy esetenként a kommunikációs helyzetük, politikai érdekeik, párthovatartozásuk szembe állította őket –, alapvetően sokkal közelebb álltak egymáshoz, mint ahogy azt első látásra gondolhatnánk. Jacques Delors és Habsburg Ottó a távlatos európai kérdések többségében hasonló véleményen voltak. Erről tanúskodnak az Alapítványunk archívumában talált levelek, de ezt erősítik meg a francia politikus szavai is, amelyek az Ottót búcsúztató gyászmisén hangzottak el.
Jacques Delors-t 2024. január 6-án temették el a burgundiai Fontaine-la-Gaillarde településen. (Ez sokkal kisebb visszhangot kapott, mint az egy nappal korábban, a párizsi Invalidusok udvarán tartott ceremónia.) A szertartást végző Antoine Hérouard, dijoni érsek a gyászmisén többek között ezeket mondta: „Jacques Delors sokrétű kötelezettségvállalásában és funkcióiban igyekezett megélni a legkisebbre, a leggyengébbre való figyelem konkrét formáját, a szolidaritás dimenzióját.”[10] Az érsek idézte az Európai Bizottság egykori elnökének 1989. október 17-én Bruges-ben elmondott beszédét,[11] ahol egyébként Delors maga is Robert Schuman szavait hívta segítségül: „Európában csak jogi vagy közgazdasági szakértelem alapján nem leszünk sikeresek […] ha a következő 10 évben nem sikerül lelket és irányt adni Európának, elvész az ügyünk.”
Nem kétséges, hogy ezt Habsburg Ottó is így gondolta.
Fejérdy Gergely
[1] Der Franc auf Talfahrt. Vorarlberger Nachrichten, 1983. május 7.
[2] Gegenschlag der Bürokraten. Vorarlberger Nachrichten, 1984. október 13.
[3] Habsburg Ottó Alapítvány, Habsburg Ottó Gyűjtemény, HOAL, I-2-b, Jacques Delors, Pöcking, 1984. december 21.
[4] HOAL, I-2-b, Jacques Delors, Pöcking, 1988. január 22.
[5] HOAL, I-2-b, Jacques Delors, Pöcking, 1987. december 18.
[6] Das europäische Jahr. Vorarlberger Nachrichten, 1989. január 7–8.
[7] Demmerle, Eva – Baier, Stephan: Habsburg Ottó élete. Budapest, Európa, 2003, 479.
[8] Otto von Habsburg im Europäischen Parlament 1979–1997. III. [München], [Hanns Seidel Stiftung], [1997], Nr. 3–393/130. (Habsburg Ottó 85. születésnapjára összeállított, a könyvkereskedelembe nem került gyűjtemény.)
[9] Die Stunde Österreichs. Vorarlberger Nachrichten, 1990. május 12–13., illetve: Europäische Wiedervereinigung. Vorarlberger Nachrichten, 1991. március 16–17.
[10] https://www.diocese-dijon.com/wp-content/uploads/sites/34/2024/01/obseques-de-jacques-delors.pdf (Letöltve: 2024. 01. 11.)
[11] https://www.cvce.eu/content/publication/2002/12/19/5bbb1452-92c7-474b-a7cf-a2d281898295/publishable_fr.pdf (Letöltve: 2024. 01. 11.)
