103 évvel ezelőtt, 1918 novemberének sorsterhes napjaiban az utolsó Habsburg uralkodó, Károly lemondani kényszerült a hatalom gyakorlásáról, s ezzel nemcsak a monarchia története zárult le, de vele együtt a császári család életének egy fejezete is. Csak egyetlen dolog volt biztos számukra: az állam ügyei nélkülük folynak tovább. A császár és a császárné, Károly és Zita addigi kötelesség- és küldetéstudata okafogyottá vált, terveik, céljaik szertefoszlottak. Jelenlétük Schönbrunnban anakronisztikus lett volna, ha az Osztrák Köztársaság kikiáltásának sorsfordító mozzanata november 12-én még ott éri őket, érthető hát, hogy a történelmi esemény előtti napon, november 11-e délutánján elhagyták a palotát, és az eckartsaui családi kastélyban telepedtek le.
Drámai történések láncolata vezetett idáig, köztük a forradalmi események, amelyek hírére október legvégén a császári pár gyermekeit menekíteni kellett a gödöllői kastélyból Bécsbe, vissza a remélt biztonságba. A család életében ezután azonban új korszak kezdődött, amelyre a bizonytalanság és az útkeresés nyomta rá a bélyegét. Az alábbi hangfelvétel a történelem és a magánélet összefonódásáról tanúskodik: az akkor még nem egészen hatéves Habsburg Ottó és testvéreinek kisgyermekként átélt meneküléséről, a száműzetés állomásairól, Károlyról, Zitáról, a restaurációs kísérletekről, és még sok minden másról mesél a gyerekek nevelőnője, „Korffi”, azaz Marie-Therese Korff Schmising-Kerssenbrock grófnő. Az 1970-ben készült riportból számos részletet megtudhatunk a monarchia végnapjairól, a királyi családról és további sorsuk momentumairól, egészen Károly 1922-ben, Madeirán bekövetkezett haláláig.
Az alábbiakban a Habsburg Ottó Alapítvány audiovizuális gyűjteményében lévő digitalizált hanganyagot, annak német nyelvű leiratát és magyar nyelvű fordítását tesszük közzé.
| Kerssenbrock_HU_FIN_20210929_edited |
|
|
| Kerssenbrock_DE_FIN_20210929_edited. |
|
|
|
|
Kardonné Fábry Eszter
