Amikor Alapítványunk 2019-ben felelevenítette az „Ottó-vacsorák” hagyományát, nem az volt a célja, ami a két világháború közötti hasonló események rendezőinek, vagyis hogy a királypárti körök demonstrációja legyen, hanem sokkal inkább az, hogy Habsburg Ottó szellemi örökségét nemzetközi összefüggésben, jeles külföldi előadók meghívásával lehessen megeleveníteni. Wolfgang Schüssel korábbi osztrák kancellár, Alain Lamassoure, egykori francia miniszter és EP-képviselő, majd tavaly Inego Mendez de Vigo, spanyol miniszter, EP képviselő és szintén névadónk jó barátja után az idei megemlékező vacsora fővendége Edwin J. Feulner, a The Heritage Foundation alapítója volt, aki közel négy évtizeden át vezette a konzervatív amerikai think tank-et. Az elhangzó zeneműveket is mindig igyekszünk az előadó nemzetiségéhez igazítani, melynek kapcsán az idén a kezünkre játszott egy nemrég megtalált gyorsinterjú, melyben Habsburg Ottó elmondja, hogy az ő kedvenc zeneszerzője George Gershwin. Fülei Balázs zongoraművész ennek megfelelően a legendás Kék rapszódiát szólaltatta meg. Ezt követően Prőhle Gergely néhány levélrészletet olvasott fel. Az egyikben a 24 éves Feulner kéri, hogy Pöckingben meglátogathassa Ottót, egy másikban Ottó gratulál a Heritage Alapítvány létrejöttéhez, a harmadik pedig Ronald Reagan elnök levele Feulnerhez, amiben megköszöni értékes, az elnököt támogató munkáját.
Ed Feulner felidézte Habsburg Ottóval való megismerkedését – amelynek nyomán egy gondolatgazdag írás, a The effects of Communism on cultural and psychological politics in Eastern Europe született –, és felhívta a figyelmet arra, hogy nincs egyedül üdvözítő konzervatív gondolat, hiszen „mindenki konzervatív azon a területen, amelyhez a legjobban ért” (Robert Conquest).
Mint a szónok elmondta, Habsburg Ottó politikai örökségének „a szív belső konzervativizmusát” tartja. Ez az adottság tette képessé az egykori trónörököst, hogy idejekorán, még a harmincas évek elején felismerje a század totalitárius rendszereinek – a kommunizmusnak és nemzetiszocializmusnak – a mélyén rejlő alapvető embertelenséget: mert nem tetteiket látta, hanem a lényegüket. Azt, ami miatt ezek az erők nem a jövő hullámai, hanem a történelem hullámtörői; ami miatt a hidegháborúnak sem a gazdasági és a politikai versengés volt a leglényegesebb eleme, hanem az emberi természetért és lélekért folytatott küzdelem.
A transzcendensre nyitott ember méltóságának és egyediségének elfogadása Habsburg Ottó katolikus hitéből származott. Rómához való hűsége és bizalma tette őt „mélyen humánussá, teljes mértékben kereszténnyé és idegesítően optimistává” – ahogy egy kritikusa megjegyezte. Amint az egyes emberhez, úgy az egyes népekhez is tisztelettel fordult. Családja hat évszázados dinasztikus politikájának tanulságaként ezért lett vezérfonala a konformitásra törekvés helyett a harmónia előmozdítása – a földrész egészén, hiszen „az európai ember ösztönösen érzi, hogy a sokszínűség a szabadság legjobb védelmezője”. Európát nem egy technokraták által irányított labornak, sokkal inkább egy gondozásra érdemes kertnek látta. De mindennek mélyén az egyszeri embert kereste, aki sorsát kizárólag a szabadságban képes kibontakoztatni.
Ezt követően, még a vacsora előtt az Auer trió játszotta el Liszt Ferenc 9. magyar rapszódiáját („Pesti karnevál”) nagy sikerrel, majd a Nagy Noémi Quartet jazz örökzöldekkel tette még hangulatosabbá az estét.
Mindezzel az év végéhez közeledve Alapítványunk igyekszik minden fontos partnerünknek, az egyházaktól, szerzetesrendektől kezdve a tudományos műhelyeken, közgyűjteményeken át egészen a politikai szereplőkig, barátilag megköszönni a támogatást, együttműködést, és örülünk annak, hogy az egyes asztaltársaságok beszélgetéseinek intenzitása, közvetlen hangulata messze felülmúlja a hasonló formális rendezvényeken megszokottat.
Fotók: Ballagó Márton
