A Habsburg Ottóval és családjával szoros kapcsolatban álló Károlyi József gróf nevét viselő alapítvány 2000 óta minden évben szervez nemzetközi tanácskozásokat aktuális közéleti témákban. Idén az integráció és a vallási identitások kérdése állt a középpontban.
A rendezvényt Károlyi József unokája és egyben a Habsburg Ottó Alapítvány kurátora, Károlyi György nyitotta meg, kiemelve, hogy Európa egyre plurálisabb társadalom, ahol különösen fontos a vallás szerepének vizsgálata. Rámutatott arra, hogy az alapító atyák és az európai egység elkötelezett képviselőinek – köztük névadónknak – megfogalmazott és megvalósított gondolatai ma is eligazítást adhatnak.
A meghívott előadók az öreg kontinensen vizsgálták az integráció kezdetének politikusait, a kereszténydemokrácia eltérő fejlődési útjait és közéleti szerepét, valamint a szekularizáció és a vallási pluralizmus kérdéskörét. A programon több Alapítványunkkal is kapcsolatban álló nemzetközi hírű kutató vett részt, köztük Steven van Hecke professzor, aki a Leuveni megemlékezés szervezésekor pótolhatatlan segítséget nyújtott, Luigi Gianniti, az Alcide de Gasperi Alapítvány vezetőségi tagja, Frank-Lothar Kroll, a Chemnitzi Műszaki Egyetem professzora és Rosta Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Münsteri Egyetem tanára.
Fejérdy Gergely, tudományos igazgatóhelyettesünk Habsburg Ottó máig ható örökségéről tartott előadást, illetve az egyik szekciót is moderálta. Az életrajz ismertetése mellett rámutatott, hogy az egykori trónörökös, miközben elkötelezett katolikus volt, vallási meggyőződését nem hangsúlyozta, „nem használta cégérként”, hanem a személyes tanúságtétel erejében hitt. Hangsúlyozta, hogy névadónk a keresztény kulturális gyökerekre épülő Európát, továbbá a felekezeti és vallásközi párbeszédet tekintette alapvetőnek. Közéleti tevékenységében meghatározó volt a nácizmus és a kommunizmus elleni fellépés, amelyhez főként hitéből merített erőt, bátorságot és reményt. Lényeges szerepet játszott gondolkodásában a szubszidiaritás elve is, amely számára az európai együttműködés decentralizált, értékalapú működését biztosította. Zárásként Habsburg Ottónak az édesapja halálára emlékező szavait idézte: „Isten nem azt várja az emberektől, hogy győzelmi jelentéseket hozzanak neki. A sikert Ő adja. Tőlünk csak azt várja, hogy a tőlünk telhető legjobbat tegyük.”
Az elhangzottak még az idén kötetben is megjelennek a L’Harmattan Kiadónál, így a Fehérvárcsurgón megfogalmazott gondolatok szélesebb körben is megismerhetők lesznek.
