„Paneuropa ist ganz Europa” – hangzott a hidegháború évtizedeiben a Habsburg Ottó-féle diktum, amely névadónk számára nem holmi üres politikai jelszó, hanem a vasfüggöny által megosztott kontinens újraegyesítésére vonatkozó világos és következetesen képviselt politikai vízió volt. Erőfeszítéseiben ugyanakkor nemcsak a Monarchia egykori utódállamai játszottak fontos szerepet: a többi volt szocialista országgal együtt Bulgária csatlakozását is elkötelezetten támogatta, és már a rendszerváltást megelőző években részt vett az Európai Parlament balkáni országokkal foglalkozó eseti bizottságának munkájában. Mindezek fényében külön örömünkre szolgált, hogy Bulgária magyarországi nagykövete, Christo Polendakov február utolsó hetében személyesen látogatott el hozzánk.
A diplomatával folytatott beszélgetés során szó esett a magyar–bolgár történelmi és kulturális kapcsolatok alakulásáról, a magyarországi bolgár nemzetiség szerepéről, valamint Habsburg Ottó és az utolsó bolgár cár, II. Simeon kapcsolatáról. Ennek a relációnak egy különleges vonása, hogy az évtizedes száműzetés tapasztalata mellett a Szász–Coburg–Gothai-házból származó cár és az utolsó magyar trónörökös életútja egy fontos további párhuzamot is mutatott: mindketten a monarchikus hagyomány örököseként igyekeztek megtalálni helyüket a 20. század második felének politikai turbulenciái közepette, és váltak a demokratikus politizálás meghatározó szereplőivé. II. Simeon Bulgária miniszterelnökeként (2001–2005) kulcsszerepet vállalt hazája euroatlanti integrációjának előkészítésében, míg európai parlamenti képviselőként Habsburg Ottó elkötelezetten támogatta az egykori szocialista blokk országainak uniós csatlakozását.
A látogatása végén a nagykövet érdeklődéssel vette szemügyre a Habsburg Ottó és II. Simeon közötti levélváltást, és külön figyelmet fordított az Alapítvány gyűjteményében található, az első világháború éveiben készült fényképekre, amelyeken többek között IV. Károly, III. Borisz cár, továbbá bolgár és osztrák–magyar katonai vezetők láthatók, valamint alaposan megvizsgálta falerisztikai gyűjteményünk egyik jelentős értékkel bíró darabját, a Bolgár Szent Sándor Rend Nagykeresztjét.
